A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjához igazítva április 16-án került sor a botlatókő-avatásra és egy történelmi kiállítás megnyitására Ipolyságon. Csütörtökön Weisz Fülöp ortodox rabbinak állítottak emléket a botlatókővel, a zsinagógabeli tárlat pedig a váci és ipolysági zsidó közösségnek állít emléket.
Mint a megemlékezésen elhangzott, az Ipoly menti városban immár negyedszázada emlékeznek meg a holokauszt áldozatairól.
„A hagyomány városunk kollektív emlékezetének erejét és egyben a múlt iránti tiszteletet is kifejezi” – emelte ki Kapusta Krisztina.
Felidézte, hogy az első botlatókövet az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány helyezte el, az április 16-ai megemlékezésen pedig már a tizedik emlékjelet leplezték le Ipolyságon.
A botlatókő-avatáson Weisz Fülöp rabbi mártíromsága előtt tisztelegnek, aki az ortodox hitközség vezetőjeként tehetetlenül nézte végig, hogyan lökdösik közössége tagjait a gázkamrák felé. Auschwitz poklában még hónapokig tartotta a lelket az Ipolyságról elhurcolt zsidókban, reményt adott a reménytelenségben
– hangzott el a megemlékezésen.
Lénárt G. József rabbijelölt beszédében kiemelte, a botlatókő egy hiányt tölt be, egy embernek állít emléket, aki hittel és becsülettel irányította a közösséget.
Felidézte a rabbi életének főbb mozzanatait. Mint elmondta, 1931 őszén érkezett Ipolyságra, miután az ortodox hitközség másodrabbijává választották. Öt évvel később, 1936-ban vált az ipolysági ortodox közösség rabbijává. Ezt a posztot 1944-es elhurcolásáig töltötte be.
„A botlatókőben nem a lábunk botlik meg, hanem a lelkiismeretünk”
– húzta alá beszédében, majd így folytatta – „az emlékezés nem a múltról szól, hanem arról, hogy mi mit teszünk az emberi méltóságért.” A kő nem csak emlék, hanem figyelmeztetés, hogy nem lehet az emlékeket eltörölni.
Hana Peničková evangélikus lelkész beszédében az esemény címére utalva elmondta, amikor a zsidókat elhurcolták, bezárultak a szomszédok, az embertársak ablakai. A jelképes ablakbezárás a mai világunkban is megtapasztalható. Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen – üzente.
Gyurász Pál ipolyhídvégi plébános kiemelte a letűnt zsidó közösségről való megemlékezés fontosságát. A botlatókövekre oda kell figyelni, megállítanak pár pillanatra és elgondolkodtatnak a múltunk eseményeiről. A rabbi helytállása napjainkban is példaként szolgál – fűzte hozzá az atya.
„Weisz Fülöp nemcsak egy név, egy hang volt, amely tanított, egy kéz, amely áldást osztott és egy élet, amely az Istenhez tartozott” – ezt már Izsmán Jónás helyi református lelkész mondta a megemlékezésen.
Kiemelte, a legnehezebb időkben sem hagyta el a rábízottakat. Emlékeztetett arra, hogy a történelem megismétlődhet, még az embertelen események is.
Weisz rabbi élete azt jelképezi, mit jelent hűségesnek lenni Istenhez és embertársainkhoz, akik ránk vannak bízva
– fogalmazott beszédében a lelkipásztor.
A Kutak Adrienn keramikusművész alkotta botlatókövet Lénárt G. József és Csákvári Szilvia, a Bartók Béla Kulturális Központ igazgatója leplezte le. A jelenlévők a tisztelet jeléül kavicsokat helyeztek el az emlékjel körül.
A Menora Saag Centrum Artis kiállítótérben nyitották meg a váci és ipolysági zsidóság életéről és sorsáról szóló történelmi kiállítást. A tárlatot Vác Város Levéltára és az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria közösen rendezte.
A váci tablókat Horváth M. Ferenc, Vác Város Levéltárának igazgatója, az ipolysági tablókat pedig Kapusta Krisztina, a Honti Múzeum munkatársa tervezte. A kiállítás Ipolyság és Vác testvérvárosi kapcsolatának újabb remek példája, melyeről hamarosan külön anyagban számolunk be.
Mint már írtunk, Ipolyságon ez volt a tizedik botlatókő-avatás. Az első páros avatására 2019-ben került sor, amikor Kulka Ferdinándnak és Kulka Melániának (Kulka Frigyes neves mellkassebész szülei, Kulka János színművész és Kulka Janina patológus nagyszülei) állítottak emléket, 2022-ben Berczeller Lajos tiszteletére avattak botlatókövet, 2023-ban az Ipolyságról elhurcolt zsidó gyermekekre emlékeztek, 2024-ben pedig Reinhard Zsigmond és családja előtt tisztelegtek az öt felavatott kővel.
Pásztor Péter/Felvidék.ma











