Sohasem hittem volna, hogy egyszer védelmembe kell vennem Orbán Viktort, Magyarország kormányfőjét, az egyszerű emberek vezére, Matovič nagyképű és megalapozatlan kijelentései, illetve a „Nem leszek orbánisztáni” s egyéb cikkek miatt.
Egy felvidéki, nem mellveregető magyar újságíró az egyetlen magyar nyelven íródott szlovákiai napilapban, az Új Szó 2012. január 9-i számában jelentetett meg cikket „Nem leszek orbánisztáni” címmel.
Nem az bánt, hogy valaki kimondja azt, ami a szívét nyomja, netán véleményét ismerteti a tisztelt olvasóval, mert ehhez mindenkinek joga van, és Szlovákiában is van szólásszabadság. Ami megbotránkoztat az az, hogy újságíróként úgy nyilatkozik a kettős állampolgárság felvételéről, mint a szlovák parlament szlovák képviselőinek zöme, akiknek nem érdeke magyar közösségünk megmaradása itt Szlovákiában, azaz elutasítóan és befolyásoló szándékkal. Sőt, a cikkíró még rá is tesz egy lapáttal – hadd idézzem: „Hogy elnyerjem a magyar állampolgárságot, ahhoz le kellene tennem az állampolgársági esküt.” Hát ingyen nem adják – mondaná Hofi. Mint folytatja ez még nem is lenne baj, a baj az, hogy január elsején életbe lépett Magyarország fideszes alaptörvénye, illetve az erre épülő sarkalatos törvények. Márpedig ezeket a cikkíró nem tiszteli, és alig várja, hogy mihamarább hatályon kívül helyezzék őket.
Vettem hát a fáradtságot és elolvastam az alkotmány teljes szövegét. És arra a megállapításra jutottam, hogy nincs benne semmi kivetnivaló. Ha csak az nem, hogy a szocialisták meg az ún. ellenzék kivonta magát az alkotmány kidolgozásából, és most fel vannak háborodva, hogy nem a baloldali szocialista értékrend dicsérete köszön vissza rájuk, hanem a keresztény Szent István-i megfogalmazás. Ezért aztán minden követ megmozgatnak Magyarországon, jószomszédéknál, és a világ bármely táján, hogy összeköttetéseik által gyalázhassák Magyarország kormányát. Óbégatnak, jajgatnak és a demokráciát siratják.
Felvetődik a kérdés – vajon ők, amikor hatalmon voltak, mindig a demokrácia szellemében cselekedtek? Mert egy valamire való miniszterelnök inaszakadtáig szolgálja népét, az országot, melyet irányít, építi-szépíti, és nem teszi azt tönkre, végül elborult aggyal nem tagadja meg külföldre szakadt honfitársait. Ha minden igyekezete ellenére mégsem tudja megvalósítani a kitűzött célokat, akkor úriember módjára lemond pozíciójáról, illetve vállalja rossz országlásának következményeit. Nos, ez az, ami eddig nem volt divat a politikában. Nemcsak Magyarországon, de nálunk, Szlovákiában sem! Meg is van az eredménye! A posztkomunista országok kirabolva és csaknem a csőd szélén állnak az EU-ban. A nép pedig lerongyolódva a létminimumon tengődik. A politikusok pedig meggazdagodva, mentelmi joguk mögé bújva, büntetlenül megússzák cselekedeteikért a jogos felelőségrevonást. Talán ez így helyes? Így kellene folytatni? Ez a demokrácia? Hiszen Szlovákiában is ez történik immár évtizedek óta, miközben a demokráciától fényévekre távolodtunk már el. Mert, hogy milyen Magyarország alkotmánya, az egyedül a magyarok dolga. Ha pedig az említett cikkírónak, „a nem mellet döngető magyarnak”, nem tetszik a magyar alkotmány, ehhez joga van, mint ahhoz is, hogy nem veszi fel azt az ronda magyar állampolgárságot és punk-tum! Ennyi. Mert amit leírt, azt a felvidéken élő magyarok tízezrei olvassák el, így akarva-akaratlanul befolyásolja őket szabad döntésükben, támogatva ezzel is a Fico-féle bosszútörvény létjogosultságát! Elvárná az egyszerű ember – amilyen én is vagyok -, hogy legalább mi magyarok ne adjunk újabb lovat a szlovák soviniszták alá, és tartsunk össze.
Most pedig talán nekem kellene téglával vernem a fejem, egy sima magyarnak, hogy meg mertem védeni vértestvéremet a jogtalan és felelőtlen állításokkal szemben, tudva azt, hogy ez nálunk, Szlovákiában mindig megbocsáthatatlan vétek. Úgy gondolom, ha valaki ebben a nehéz, gazdasági válságban szenvedő világban nem tud másokon segíteni, akkor bántani se bántsa, főleg ne magyar a magyart! Végül, ha nem tud valaki jót mondani és írni Magyarországról, annak alkotmányáról, kormányáról, kormányfőjéről, akkor minek ír róla? Írjon inkább Szlovákiáról, hiszen ezt az országot jobban ismeri. Írja meg, miért fulladt kudarcba 1994-ben a komáromi nagygyűlés kezdeményezése, de részletesen, hogy lássuk mire, és főleg kikre kell vigyáznunk a jövőben, hogy a bennünket érintő kérdésekben még véletlenul se hibázzunk!…stb., stb. Mert itt is lenne miről írni, hiszen ez a téma egyre gyakrabban hever a földön, csak le kell hajolni érte.
Még be sem fejeztem cikkemet, már újabb írás jelent meg az ominózus újságban, ahol Orbánt az író igencsak sajnálja, amiért maga fut bele a nemzetközi pofonokba, és lassan már úgy viselkedik mint egykor nálunk Mečiar. Meg aztán ezért a viselkedésért lassan elfordul tőle a felvidéki magyarok nagy része, a magyarországiak meg szégyenlik magukat viselkedéséért stb., stb. Hát ami azt illeti, szerintem a felvidéki magyarok igencsak tudják, hol van a kutya elásva, és nem hagyják cserben Orbán Viktort. Nem beszélve arról, hogy mielőtt bírálunk valakit, nem ártana türelemmel kivárni azt a négy évet, amelyben Orbánnak meg kellene váltania a világot. Nem beszélve arról, hogy Orbán még csak a második évének munkáját kezdte el. Ami józan ésszel elvárható volna ebben a gazdasági válsággal küszködő világban, hogy az ellenzék is konstruktívan segítse ezt a munkát, ha nem Orbánért, hát Magyarország megújulásáért. De vegyük csak szép sorjában a dolgokat.
A cikkíró Mečiart említette, hogy milyen kellemetlenséget okozott nekünk, meg Szlovákiának kormányzása idején. Csak egyet felejtett el, hogy Mečiart minden hibája ellenére a szlovákok Szlovákia államalapító atyjának tartják. És ha jól emlékszem, az egyszerű és kétkezi emberek mind a mai napig büszkék rá! Ezért tudott annyiszor visszatérni a politikába! No, és mi van Fico úrral? Mert Mečiart már elfelejtettük, Fico viszont nem is olyan régen még a nemzetiek szélsőséges vezérével, Ján Slotával együtt kormányzott, és láss csodát, ekkora lejárató kampányban neki nem volt része, mint amilyet most folytatnak az Orbán-kormány ellen, pedig ő is tett egyet s mást a nemzetközi sajtó megtévesztésére. Sőt mint tudjuk az EU-ban még a szocialista internacionáléból sem zárták ki a Smert (Irány), amiért a szélsőségesen nacionalista SNS-szel kormányzott négy évig. Ha pedig most ismét megnyeri a választásokat, és valakivel szövetkezik a kormányzás érdekében, ahogy ismerem az urak észjárását odafenn, még demokratát is fabrikálnak belőle az európai parlamentben.
Hát ennyit a kedves újságíró kollégák számára, meg a habzószájú liberálisok és szocialisták számára. Mert, ha Orbán populista, meg autokrata, akkor milyen Fico? Hogy létezik az, hogy Orbán a fenn említett alkotmányban még a kollektív jogokat is megadta Magyarország kisebbségei számára. Hogy visszaadta nekünk a jogtalanul elvett magyar állampolgárság újbóli felvételének lehetőségét, melyet éppen Ficonak köszönhetően csak hontalanságra ítélve fogadhatunk el. Sőt, ahogy az ország erejéből futja, Orbán segédkezik a devizában eladósodott lakosság adóságainak visszafizetésében. Az iszapkatasztrófa kárainak hihetetlenul gyors kezeléséről nem is beszélve, és még hosszan sorolhatnám. Ami pedig az EU-t illeti, ő is elítélte Magyarországot a bankadó bevezetése miatt, és keményen megdorgálta érte. Napjainkban pedig már egyes tagországai is ugyanezt teszik! Nem értem, nekik lehet? Ezen gondolkozzanak el kedves uraim! Hogy létezik az, hogy Szlovákiában büntetés nélkül, hosszú évtizedeken át szabotálják nemzetrészem jogainak megadását – a köztársasági elnöktől kezdve a politikai lépcső legalján állókig –, így táplálva folyamatosan a feszültséget a szlovák és a magyar nemzet között. Mert erről a nemzetközi sajtóban igen nagy csend honol! És csend honol a beneši dekrétumok megerősítéséről is itt Szlovákiában. Önök szerint ez így van jól, és ez demokratikus? Az EU meg bölcsen hallgat, illetve flegmán továbbra is a kettős mércét alkalmazza velünk, magyarokkal szemben? Vajon miért? Ettől miért nem háborog a világsajtó? Miért nem ez a témája újságíróinknak? Megmondom, mert egyszerűbb Orbánt támadni.
A sok lúd ugyanis disznót győz, tartja a mondás, és most itt a nagy lehetőség? Mert Orbán olyat mert tenni napjainkban Magyarország érdekében, amit rajta kívül még senki – vissza akarja fizetni Magyarország adósságát! És ez a baj! Mert a pénzvilág nem tűrheti el, hogy valaki másként gondolkodjék mint ők, ezért megtorlást helyez kilátásba Orbán és Magyarország ellen (jönnek futószalagon a pénzintézetek leminősítései, melynek eredményeként romlik a forint, bizonyítva azt, hogy Magyarország rossz útra tévedt, ahelyett, hogy kezet nyújtanának a kormánynak és befektetésre ajánlanák ezt a régiót), és a dicső média, a másik hibátlan nagyhatalom meg készségesen támogatja ebben. Hát ennyi a véleményem a dicső újságírókról meg a nemzetközi sajtóról. A levitézlett, nagyképű és mindenhez szakemberként hozzáálló ellenzéket pedig még szóra sem méltatom, mert volt lehetőségük bizonyítani.
Mészáros László, Felvidék.ma
