A tagság nélküli párt szappanbuborék, vagy egy postafiókra bejegyzett korlátolt felelősségű társaság Ján Fígeľ, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke szerint.
Fígeľ a Matovič-féle Egyszerű Emberek és Független Személyiségeket meg a hozzá hasonló egyszeri pártlistákon csoportosulókat (99 Százalék) jellemezte így mondván: a politika nélküli politika vagy a tagság nélküli párt nonszensz.
Az államról van szó, nem valamiféle haveri kapcsolatokról, és bár Matovič eredeti listája érdekesen alakult, mégis csak különböző emberek egymástól független egyvelege volt. Fígeľ szerint a választásokon az állampolgárok arról döntenek, ki alakítson kormányt, ki és milyen értelemben igazgassa az ország ügyeit. Elképzelhetetlennek tartja, hogy egyenként kelljen emberekkel vagy kis csoportocskákkal alkudozni arról, hogy mi is legyen az országgal. Az elmúlt másfél év instabilitása, az előrehozott választások bizonyítják, hogy az ilyesmire ráfizet a társadalom.
Fígeľ példaként a Szabadság és Szolidaritást említette a sajtóirodának, melyen belül egy további kis csoport is működött, meglehetősen furcsán viszonyultak a politikához, s ez alapozta meg a kormány instabilitását, majd a bukását akkor, amikor a saját kormányuk ellen szavaztak. Az Egyszerű Emberek legújabb ötletét, hogy hazugságvizsgálóval tisztítsák meg a politikát, káros utópiának nevezte. Azt mondta: soha semmi jó nem született még abból, amikor a politika technológiai eszközökre fókuszált az etika helyett. Politikai közösség vagy egy állam politikája nem múlhat a hazugságvizsgálón, fogalmazott. Fígeľ szerint Szlovákiának stabil, ismert, hiteles és tisztességes, tagsági bázison nyugvó politikai pártokra van szüksége, ezek működésén kell javítani. A rögtönzés, a kísérletezés különböző csoportosulásokkal – példáként a 99 Százalékot említette – , melyek nagy pénzeket vernek a kampányukba, de nem lehet tudni, valójában mit is képviselnek, milyenek a szándékaik, nem vezet semmi jóra.
A Matovič-féle Egyszerűek miatt a szakembereknek is vannak nehéz éjszakáik. Nem tudják megfejteni, mi a vonzó bennük a választók számára. Zora Bútorová szociológus szerint értékrendjük nincs, az egyes jelöltek egymással szöges ellentétben álló elveket képviselnek, az embereknek mégis tetszik Igor Matovič celebsége. „Skizofréniás módon úgy állítja be magát, hogy az emberek védelmezője a jelenlegi politikai elittel szemben, amelynek ő maga is a tagja. Előnyére válik, hogy populista, ha kell radikális, a hazugságvizsgálós ötlettel meg azokat szólította meg, akik nem hisznek egyetlen politikusnak sem.” Grigorij Mesežnikov politológus szerint Matovič azzal szerez pontokat, hogy meglovagolja a tömegeket foglalkoztató témákat, s így látja ezt Pavol Marchevský is, aki szerint Matovič programjából csak annyi világos, hogy el kívánja törölni a képviselők és közjogi méltóságok mentelmi jogát. Szerinte választási programnak ez kevés, a koalíciós kormányzáshoz meg külön kockázatos, hogy Matovič kizárólag a saját feje után megy. Igor Matovičtól még senki semmilyen elképzelést, anyagot nem látott arról: ő hogyan kormányozna. Az elmúlt másfél évben azt sem mutatta fel, a parlamenti frakciója hogyan működne. Valamiféle anarchista elképzelés az övé Marchevský szerint, mert a koalícióban eddig belső ellenzékként jelent meg, holott egy kormánypártnak nem csupán ellentmondania kell tudni, hanem az új problémák konstruktív megoldására is készen kell állnia.
A Közéleti Kérdések Intézetének elemzése szerint Matovič szimpatizánsai a politikai középhez állnak közel, sok közöttük az első választó, illetve a notórius nem szavazó, a más pártokból kiábrándult ember. A nemzeti kisebbségekhez való viszonyuk a Szlovák Nemzeti Párthoz közelíti őket, de a nők jogainak, a terhesség-megszakításnak és az azonos neműek regisztrált partnerségének kérdésében a liberálisokkal rokoníthatók.
N. Gyurkovits Róza, Felvidék.ma
