Ezzel a különös címmel rendezett konferenciát 2012. május 15-én Magyarország Külügyminisztériuma, a Wallenberg Alapítvány és a Holokauszt Emlékközpont Budapesten a Páva utcai zsidó emlékhelyen.
A nagy érdeklődéssel kísért konferenciát megtisztelte több Budapesten akkreditált nagykövet, több kormánytisztviselő, hazai és külföldi történészek és kutatók, továbbá számtalan civil szervezet és egyén.
Az egésznapos konferenciát Németh Zsolt külügyi államtitkár nyitotta meg. Szólt arról, hogy a vészkorszak nemcsak embertelen volt, hanem mérhetetlen erkölcsi és anyagi kárt is okozott az érintett országoknak és közösségeknek. A két jubileum – 100 éve született Raul Wallenberg, az embermentő svéd diplomata és éppen 70 éve, 1942. május 15-én mondott nemet a pozsonyi Parlamentben a zsidótörvényre Esterházy János – kapcsán párhuzamot vont a két politikus élete és emberi tulajdonságai között.
A konferencia három témában folyt: az elsőben a bátor ellenállókról, a másodikban a névtelen hősökről a harmadikban Esterházy János ellentmondásos megítéléséről folyt eszmecsere politikusok és történészek között. Az első két téma vezetője L. Simon László, országgyűlési képviselő, kulturpolitikus volt, aki nagy hozzáértéssel és érzékenységgel irányította és kommentálta a beszélgetéseket, amelyekben hazai és külföldi (szlovák, svájci, osztrák és izraeli) történészek kaptak lehetőséget kutatásaik ismertetésére. A szlovák történészek a hivatalos történelmi álláspontot tükrözték, bár elismerték Esterházy embermentő tevékenységét, de kitartottak a „háborús bűnös” megítélés mellett. Ez nagy vitát váltott ki és a harmadik témakör hangulatát is meghatározta.
A harmadik témakör, amelyben Esterházy János embermentő tevékenysége volt a beszélgetés tárgya, volt számunkra a legérdekesebb. Ennek moderátora Szarka László történész volt. Bevezetőt Roberto Malfatti, Esterházy János unokája tartott. A személyes hangvételű beszédében szólt azokról az emlékekről és hagyományokról, amelyeket a családban hallott, amelyeket édesanyjától ismert meg. Beszélt arról, hogy nagyapja ismerte Katyn titkát és ennek hangot is adott, hogy találkozott Wallenberggel a szovjet börtönökben, és hogy mindig a felvidéki magyar kisebbség érdekeit képviselte és védte.
Ebben a vitakörben egy lengyel (P. Biniecka) és három magyar történész (Molnár Imre, Simon Attila és Szita Szabolcs) fejtette ki véleményét és igazolta a szlovák megítélés tarthatatlanságát. Mind Szita Szabolcs, mind pedig Szarka László a közös kutatásban és az új levéltári források feldolgozásában látja a megoldást.
Nagyon érdekes volt Lebovits Imre hozzászólása, aki a Gasparovič-levél kapcsán fejtette ki véleményét és mutatta be, hogy hol és miért hibás a szlovák álláspont.
A konferencia Hóvári János helyettes külügyi államtitkár összegző és értékelő zárszavával ért véget.
Martényi Árpád, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33936″}
