A kéméndi Stellár Antónia kurtaszoknyás népviseletben ment az első áldozásra.
Ezekben a hetekben van az első áldozók nagy ünnepe, amikor is először járulnak az oltárhoz, hogy az Úr Jézus testét magukhoz vegyék. A gyerekek legtöbbje bizonyára igen komolyan veszi ezt a számukra szent ünnepet, hisz a hitoktatók és a papok általi komoly lelki felkészülésből, ha még nem is mindent értenek, de érzik az ünnep egyszeri és visszatérhetetlen pillanatait.
Ilyenkor csak róluk szól minden, rájuk figyel a család, a rokonság, olykor bizony a szükségesnél is nagyobb ceremóniával ünneplik meg ezt az életünkben egyszeri nagyon szép eseményt. Legalább ilyenkor összejön a család, a rokonság. Az ünnepi asztal előkészítésének, a templomdíszítés külső formai bemutatói mellett, a másik legfontosabb dolog a szülők részéről – s főleg a kislányoknál – az első áldozási ruha elővarázsolása, mert az őrült drága, és cicomás „kis mennyasszonyi ruhák” nem kevés pénzét bánja a családnak, melynek fontos tartozéka a kislány ünnepi frizurája is.
Nos, hogy e téren is „vannak még csodák” és meglepetések, ezt a kéméndi kis elsőáldozó, a 9 éves Stellár Antónia bizonyítja, aki azt mondta az édesanyjának, hogy ő szülőfaluja népviseletébe akar menni az Úr színe elé. A család legnagyobb örömére az anyuka, Stellárné Bagó Kornélia újra varrta a kurtaszoknyás viseletet, hozzá előkerült egy eredeti ezüstgyöngy (mint valaha), a régi szokás szerint tekerve a nyakába. Így ment az ünnepi szentmisére a család. Gondolom, meglepetés volt ő a többi nyolc elsőáldozók között május 20-án Kéménden. Legnagyobb örömet mégis Baranyai Annának szerezte, aki a kéméndi VASVIRÁG hagyományőrző gyermek-néptánccsoport vezetője, és Stellár Antónia is a csoport egyik tagja. Mint a csoportvezető elmondta, beérett a gyümölcs, amiért fáradozik vagy tíz éve, mert gyermekek szívében, lelkében is gyökeret eresztett a múlt tisztelete, szeretete.
DE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33159″}
