Augusztus 25-én, szombaton délután egy órától vette kezdetét Bécsben a Stephansdomban az évente egyszer, rendszerint augusztus 20-a utáni első szombaton megrendezésre kerülő Szent István-ünnepség.
Az idei szentmise főcelebránsa Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát volt, aki szentbeszédében kitért arra, hogy Szent István királyunk 1000 éve lerakta az egyházunk alapjait, s az ő példájából merítve nekünk ezen kell tovább munkálkodnunk, vagyis feladatunk alulról építeni, erősíteni, megújítani az egyházat. Ezt úgy tudjuk cselekedni, ha megvizsgáljuk mindnyájan, mennyire vagyunk tanítványai Krisztusnak. Kiemelte továbbá, hogy a bécsi dóm névadója ugyanaz a keresztény vértanú, akinek a nevét az Egyházban szintén szentként tisztelt király is kapta a keresztségben. Szent István erős alapokra építette a magyar államot és a magyar kereszténységet, ezt az is bizonyítja, hogy 1000 év után itt vagyunk, megmaradtunk a Kárpát-medencében kereszténynek és magyarnak. A szentmisét felvidéki és anyaországi paptestvéreivel mutatta be. Jelen volt a szinte minden zarándoklaton, akár Csíksomlyón, akár Budapesten augusztus 20-án, de itt Bécsben is, táblájukkal megjelenő patakiak lelkiatyja, Felvidékről itt voltak Lengyel Sándor, Matus Jenő, Burián László, Jankó Gábor atyák híveikkel. A szentmise végén érdekes módon felcserélt sorrendben hangzott el a pápai himnusz után a székely majd a magyar himnusz. Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy már csak a felvidéki hiányzik, akkor lenne az éneklés teljes, mert a fellépő 33 néptánccsoport fele nagyjából Felvidékről érkezett, habár összevetve az előző évekkel, mintha csökkent is volna a száma, úgy vettem észre, egyre többen érkeznek az Anyaországból, ami szintén nagyon pozitív.
A szentmise után volt részünk az érseki palotában egy kis agapéban, frissen sült kenyérlakomában, amit a brassói Búzavirág Néptánccsoport néhány tagja szolgált fel, hozzá még egy kis frissítő itallal: bécsi fehér- illetve vörösborral. Mint már említettem, a 33 néptánccsoport fellépésére három órától került sor, két helyszínen, az érseki palota udvarában és párhuzamosan a Stephansdom előtti téren. Felvidékiek közül felléptek a Szímői Rozmaring Citera- és Éneklőcsoport, a Zsérei Zsibrice Hagyományőrző Csoport, a Nagycétényi Citerazenekar, a Kútyika Nagycétényi Éneklőcsoport, a felsőpatonyiak, a Felsőszeli Rozmaring Vegyes Éneklőcsoport, a Zsálya Nádszegi Énekkar, Alistálból három csoport: az alapiskola Pacsirta Népdalköre, az Alistáli Cimborák, továbbá az Alistáli Nyugdíjas Népdalkör, a Nyárasdi Népdalkör, a Csallóközi Gyermektánccsoport, a Csallóközi Néptánccsoport, a Pathi Bíborka Tánccsoport és végül, de nem utolsósorban, a legmesszebbről érkezett és ez alapján talán méltán kiérdemelt, leghosszabb műsorral fellépő, és talán a legnépesebb, legnagyobb tapsot kapó Búzavirág Néptánccsoport Brassóból. Az ő műsorukat megszakította a vasárnapra szóló első harangozás a dóm tornyából háromnegyed hat körül, de a közönség kitartott, türelemmel kivárta a harangozás befejezését, és utána a néptánc-bemutatójuk második részét.
Nagyon sok turista szinte megbámulta az egyes táncokat, nagy odafigyeléssel hallgatta, bár nem értette az énekeket, nagyon sokan filmeztek, fotóztak, szóval el lehet mondani, a fellépők nagy sikert arattak az épp csak véletlenül arra járókelők előtt is. Ami elszomorított, hogy nem jöttek már például Felvidékről a kalásziak, sőt a vicsáp-apátiak népviseletükkel, műsorukkal, akiknél a korábbi években is még jelen levő fiatalok már bár még magyar nótákra táncoltak, a magyar nyelvet azonban már nem beszélték. Simon Ferenc esperes atyától megtudtuk, hogy jövőre már be van biztosítva a magyar mise itt Bécsben, és meghívta ünnepi szónoknak a fiatal, közelmúltban kinevezett Böcskei László nagyváradi püspök atyát.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35206″}
