Schwarzenberg azt mondta, a Beneš-dekrétumokat ma már nem lehet hatályon kívül helyezni, mert az már húsz éve megtörtént. Miloš Zeman ezzel nem értett egyet, a cseh nemzetgyűlés 1946-os határozatai a Beneš-dekrétumokból indultak ki, melyek továbbra is a cseh jogrend részét képezik.
Az emberi jogok megsértésének minősíthető mai szempontok szerint a németek második világháború utáni kitelepítése Csehszlovákiából – jelentette ki Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter a két államfőjelölt csütörtök, január 17-i esti vitájában a közszolgálati televízióban.
Schwarzenberg szerint a kollektív bűnösség elvének érvényesítése hiba volt. A politikus azt is kijelentette, hogy a Beneš-dekrétumok, amelyek a szudétanémetek sorsát meghatározták, a Cseh Köztársaságban már két évtizede nincsenek érvényben, miután az alapvető emberi jogok listája a cseh alkotmány része lett.
„Mindig azt mondtam, és emellett most is kitartok, hogy azt, amit 1945-ben tettünk, ma az emberi jogok durva megsértéseként ítélnék el. Az akkori kormány – beleértve Edvard Beneš államfőt – is valószínűleg Hágában találná magát” – mondta a cseh diplomácia vezetője, aki Miloš Zeman volt szociáldemokrata kormányfővel együtt került az elnökválasztás második fordulójába. A politikus nyilván a hágai Nemzetközi Törvényszékre célzott, amely az utóbbi időben leginkább a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnökkel foglalkozik.
„Elődeinknek azt rovom fel, hogy a kollektív bűnösség elvét alkalmazták, nem néztek vissza, hogy lojális volt-e valaki a (csehszlovák) köztársasághoz vagy vétett ellene” – jegyezte meg Schwarzenberg, és hibásnak minősítette a korabeli cseh társadalom hozzáállását a csehszlovákiai szudétanémetek kérdéséhez.
A politikus úgy vélte, hogy a második világháború után a cseh társadalom meg volt fertőzve „a nácizmus bacilusával”, amikor vétlen polgártársait is kiűzte. „Nagyon sok olyan volt köztük, aki nem árulta el a köztársaságot” – szögezte le Schwarzenberg, akinek arisztokrata családja 1948-ban a kommunista fordulatkor a szomszédos Ausztriába menekült. Maga Schwarzenberg 1989-es rendszerváltás után tért vissza hazájába, majd Václav Havel egyik legközelebbi munkatársa lett.
A külügyminiszter emlékeztetett: kitelepítették például azokat a német nemzetiségű csehszlovák katonákat is, akiket az 1938-as mozgósítás idején soroztak be a hadseregbe vagy épp a Most városában élő német bányászokat is, holott ők szociáldemokraták és kommunisták voltak. A szudétanémet papokból is többen kerültek koncentrációs táborokba, mint a németországi vagy az ausztriai papokból.
Schwarzenberg azt mondta, a Beneš-dekrétumokat ma már nem lehet hatályon kívül helyezni, mert az már húsz éve megtörtént, amikor az általános emberi jogok listája a cseh alkotmány részévé vált.
Miloš Zeman ezzel az állítással nem értett egyet. Szerinte a cseh alkotmánybíróság világosan megállapította, hogy a csehszlovák Nemzetgyűlés 1946-os határozatai, amelyek a Beneš-dekrétumokból indultak ki, továbbra is a cseh jogrend részét képezik.
Az Edvard Beneš csehszlovák elnök által hozott rendeletek közül több lehetővé tette, hogy az akkori Csehszlovákia területén élő németeket és magyarokat kollektíven bűnösnek mondják ki, megfosszák őket állampolgárságuktól, kitelepítsék, földjeiket pedig elkobozzák. Mintegy hárommillió németet kitelepítettek Csehszlovákiából, míg a magyarok tervezett kitelepítését a potsdami négyhatalmi konferencia nem hagyta jóvá.
Kokes János, MTI-Prága, Felvidék.ma
Fotó: radio.cz
