Hatodik alkalommal rendezték meg a búcsi Katona Mihály Alapiskolában a diákok körében igen nagy népszerűségnek örvendő, Madárles elnevezésű rendezvénysorozatot, melybe a falubeliek is bekapcsolódtak. Vendégük volt Reisz András is, kirándultak a Burdai tanösvényben.
Mivel a tanulók részéről nagy az érdeklődés, minden évben pályázat útján választották ki azt a 38 gyereket, akik részt vehetnek a madármegfigyeléseken. A pályázatra plakátokat készítettek, fecskefészkeket számláltak, bemutatót tartottak, és más hasonló feladatokat oldottak meg a diákok, idén több mint ötven pályamunka érkezett.
A hét folyamán számos olyan programot is szerveztek, amelybe az iskola többi diákja és a falubeliek is bekapcsolódtak.
Az első napon közös hulladékgyűjtés volt a községben a Föld Napja alkalmából, kiállítás nyílt a tanulók munkáiból. Este megbeszélést tartottak Katona Mihály kiadvány megjelentetéséről.
Másnap a Madárles résztvevői kiránduláson vettek részt a Burdai tanösvényben. A Kovácspataki-hegyek (más néven Helembai-hegység, szlovákul Burda), a Börzsöny egy kis darabkája az Ipolyon túl, Szlovákia legdélibb fekvésű és legalacsonyabb hegysége, ami sajátos mikroklímával rendelkezik. Természetvédelmi terület. A tájat és élővilágát Garamkövesd és Kovácspatak között, 6 állomást tartalmazó, 5 km hosszú és 220 m szintkülönbségű – természetvédelmi tanösvény mutatja be. Területén fellelhetőek a szárazságtűrő sztyeppei növénytársulások. Különleges, jellemző növényi az érdeslevelű árvalányhaj, a magyar zergevirág, a dunai szegfű, a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin, a pusztai meténg és a törpemandula. Állatvilágából megemlítendő a zöld gyík, a pannon gyík, a darázsölyv, az uhu, a parlagi sas és a muflon. 
„Gólyáink utazása”
A kirándulás után Gúgh János ornitológus tartott előadást „Gólyáink utazása”címmel. Élőben követjük a hazatérő fehér gólyákat. Más madarak mellett 12 fehér gólyára került még korábban műholdas jeladó, útjukat folyamatosan a nyomon lehet követni egy honlap interaktív térképén, valamint a projekt blogján. A gólyák nyomkövetése a vonulási útvonalak jobb megismerése mellett lehetővé teszi a legfontosabb vonulási útvonalak és telelőterületek, valamint az ott jelentkező veszélyeztető tényezők azonosítását is.
A tavaly megjelölt gólyák sérülten vagy legyengülve befogott, majd megerősödött és később elengedhetővé vált példányok, így megjelölésükkel információ szerezhető arról is, hogy az így visszavadított gólyákra milyen speciális veszélyek leselkednek.
A műholdas jeladóval felszerelt gólyák változatos útvonalakon jutottak el telelőterületeikre. A hagyományos afrikai tájak mellett néhányan csak a Mediterráneumig vándoroltak, pár példány pedig hazai tájakon kísérelt meg áttelelni.
A követés „Magyarország–Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013″ támogatásával zajló „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” című projekt keretében valósul meg.
A fehér gólya a magyar nép kedvelt madara, de szinte egész elterjedési területén szeretik az emberek, különféle hiedelmek kötődnek hozzá. Több európai nép – például a litvánok – hozzánk hasonlóan a nemzet madarának tartja. Még a finn gyerekeket is a gólya hozza, pedig arrafelé nem fészkel a szerencsehozó madár, s előfordulása is csak alkalmi. Az átlagemberek mellett az ornitológusok is fokozott figyelmet fordítottak és fordítanak a fehér gólyára egész Európában. A közkedveltség ellenére a faj állománya erősen lecsökkent, Nyugat-Európa néhány országából kipusztult vagy csak költséges programokkal sikerült töredék állományát megmenteni. Jelenlegi magyarországi állománya harmada a múlt század közepén fészkelő párok számának. A faj elterjedésének központja Közép-Európa, egyik legnagyobb és stabil állománya Magyarországon költ (mintegy 5 000-5 500 pár, a világállomány mintegy 4 %-a).
A napot Katona Mihály: Búcs madárvilága és érdekes madarai „ c. előadásának első része zárta.
„Fecskék gyűrűzése és vonulásuk követése”
A harmadik nap a faluban madármegfigyeléssel indult. Ezt követte Bucz Veronika ornitológus előadása „Fecskék gyűrűzése és vonulásuk követése” címmel a Fecskék éve alkalmából. A fecske költőtelepek és fecskekutató táborok életének, a tavaszi érkező madarak és az őszi gyülekező csapatok megfigyelése érdekes élmény. A Tavaszi madárles program során nyomon követhető a sarlósfecske és a füsti fecske tavaszi érkezése. Az afrikai telelőterületekről április-májusban hazaérkező fecskéink napok alatt párba állnak és költeni kezdenek. Június-augusztusban akár két fészekaljat is felnevelnek, ez a hatalmas munka gyakran még szeptemberre is áthúzódik. A fecskevédelem egyik legfontosabb feladata az adatgyűjtés, az állományváltozások nyomon követése. Ebben a munkában fontos szerepe van a költőpárok és a fiókák jelölésének – a madárgyűrűzésnek. A telepeken tett néhány órás látogatásaink során függönyhálókkal befogják a madarakat, majd néhány perces mérést, és a gyűrű felrakását követően már repülhetnek is tovább; ahol lehetőség van rá, a fészekben ülő fiókákra is gyűrű kerül. Az őszi vonuláskor együtt éjszakázó fecsketömegek gyülekezésének, befogásának és gyűrűzésének megfigyelése életre szóló élmény.
„A megfigyeléstől az előrejelzésig”
Kora délután került sor Reisz András meteorológus előadására „A megfigyeléstől az előrejelzésig” címmel. A meteorológia nagyon komoly természettudomány. Az Országos Meteorológiai Szolgálat pedig közérthető módon tájékoztat bonyolult adatokról és összefüggésekről. A televíziós meteorológia különösen sajátos műfaj, hiszen piktogramok előtt, bizonyos idő alatt, egyértelműen kell közölni az előrejelzést. A jó tévés meteorológus összhangba hozza a képi ábrát és a közérthetőn előadott prognózist, hogy meg is értsék nézők. Ahány tévés előrejelző és piktogram létezik, annyiféle az interpretáció, még akkor is, ha ugyanaz az adatforrás. Ráadásul a néző sokszor félreértelmezi a hallottakat, akarattal vagy akarattalanul. Mint elmondta a jó előrejelzők legalább négy-öt évvel megelőzően figyelik és feljegyezik az aktuális időjárást, különös tekintettel a Kárpát-medence adottságaira és légkörére. Mind a technika, mind az ember tévedhet, soha sem lesz százszázalékos az előrejelzés. A meteorológusnak az a feladata, hogy a lehető legkisebbre csökkentse le a bizonytalansági tényezőket. Ami az előrejelzést illeti, a tapasztalat, a ráérzés és a megfigyelésekből nyert előzetes információk hármasára esküszöm. A XXI. században legelőször a számítógépes előrejelzéseket veszik figyelembe. A fizika törvényszerűségein alapuló légköri viselkedést beprogramozzák egy gépbe, majd különböző matematikai egyenleteket oldanak meg egy program segítségével. Ennek eredményeképp rengeteg információt kapunk a közeljövő időjárásáról. Az előrejelző szakember, azaz a szinoptikus meteorológus egyfajta kirakós játékot játszik: megnézi, mit dobott ki a számítógép, milyen évszak van, figyelembe veszi a Kárpát-medence jellegzetességeit, majd mindezt optimálisan összerakosgatja. Az OMSZ-ben két órájuk van minderre, reggel 7-től 9-ig készítik el a napi prognózist. Két részlegük van, a rövid és a középtávú előrejelzési szekció, ez utóbbi legfeljebb tíznapos előrejelzést ad. Körülbelül erre az időintervallumra ismerhetjük az adatokat, de a napok múlásával egyre inkább hangsúlyozzák, hogy valószínű, lehetséges. Úgy tartjuk, időjárási helyzettől függően öt-tíz napig van értelme az előrejelzéseknek, utána már csak a statisztika működik. Nem hiszek abban, hogy több hónapra előre kiszámítható az időjárás. Maradjunk a józan paraszti észnél! Szerintem belátható időn belül nem fejlődhet annyira a technika, hogy a légkört hosszú távra pontosan meg lehessen határozni. A légkör ugyanis öt nagyon fontos fizikai törvényen alapul, amelyek állandó hatással vannak egymásra, így óriási a hibázási esély. Az előrejelzőknek azonban naponta felelősséggel kell beszámolniuk a várható időjárásról. Szerinte sokkal nagyobb szükség lenne a rövid távú előrejelzések fejlesztésére, módszertanának bővítésére, mert még itt is van mit tanulni. Ennek ellenére a veszélyes időjárási jelenségekre már szakszerűen, részletes útmutatással hívják fel a figyelmet a szolgálat veszélyjelző kollégái, amire jó példa 2006. augusztus 20-a.
„Égi vándorok”
Őt követte Kovács Károly „Égi vándorok” c. előadása, majd a napot csillagászati megfigyelés zárta.
A negyedik nap újból madármegfigyeléssel indult ezúttal az Oláh-erdőben, majd Sándor Csaba előadása a ragadozó madarainkról szólt. A ragadozó madarak vérbeli vadászok – a zsákmányszerzés mindenre elszánt és ördögien ügyes bajnokai a madarak birodalmában. A levegő éles szemű urai; fegyvereikkel, a hajlított karmokkal és a kampós csőrrel sokféle állatot ejtenek el és tépnek szét. Ez a nagy és szerteágazó madárrend közel 300 fajt ölel fel, köztük a különféle sasokat, héjákat, ölyveket és sólymokat. A vadászó fajok közül az egyik legspecializáltabb felépítésű faj a halászsas. Nemcsak tűhegyes karmai vannak, hanem a lábát is durva, tüskés „párna” borítja, hogy könnyebben belekapaszkodhasson a prédába. Ráadásul forgatni tudja mindkét lábának egyik ujját. Ily módon lét előre néző és két hátrafelé mutató ujjával erősebben ragadhatja meg a sikamlós testű halakat.
A legtöbb ragadozó madárnak három előrenéző és egy hátrafelé mutató lábujja van, s bár mindegyikén éles, meggörbült karom nő, a hátrafelé néző ujj a „kés”, amivel a madár megadja áldozatának a kegyelemdöfést. A más madarakra vadászó ragadozó madaraknak rendszerint hosszabb a lábszáruk és a karmuk, hogy jobban elérjék a zsákmányt. Mi több, az afrikai odúhéjának kettőzött láb ízületeik vannak, hogy lábukkal könnyebben benyúlhassanak a zsákmányért a sziklák réseibe, repedéseibe. A felnőttek a jelek szerint úgy tanítják meg a kicsinyeket a vadászat fortélyaira, hogy ennivalót visznek nekik, de nem adják oda, hanem elrepülnek vele, s így a fióka kénytelen-kelletlen utánuk ered.
Az előadás után folytatódott a madármegfigyelés a Háromméteresnél és a Kerekfüzesben.
Este Nagy László esztergomi fizikatanár előadására került sor „A Betlehemi csillag” címmel. A negyedik nap befejezését a résztvevők a Pincesoron helyi amatőr csillagászokkal töltötték.
Az ötödik napot is madármegfigyeléssel kezdték a táborlakók, majd az alapiskola ebédlőjében Lukács Ágnes vezetésével vetélkedőre került sor. Néhány évvel ezelőtt kezdte Lukács Ágnes budapesti földrajztanár az iskola névadójának a kutatását.
A hatodik Madárles a hét összegzésével és kiértékelésével ért véget.
Élménypedagógiai foglalkozások
Győző Andrea, iskolaigazgató így összegezte a hat éve sikeresen működő tábort:
„A sport- és a matematikai, valamint a történelmi tehetséggondozás mellett megalakult egy olyan műhely is iskolánkban, amelyben környékünk természeti kincseire hívhatjuk fel tanulóink figyelmét.
Ez a műhely immár 6. éve nagyszerűen működik. Azóta minden tavasszal van az iskolaévnek pár olyan napja, amikor tanulóinknak még az sem számít, hogy korábban kell kelni a megszokottnál, szívesen jönnek iskolába. Reggel korán indulnak a természetbe megfigyelni a madarakat különféle élethelyeken. Ha csak a számokat nézzük, az elmúlt 6 évben a táborban megfordult csaknem 140 gyerek, több mint 10 szakember, a megfigyelt madárfaj száma 97. A szakemberek komoly felkészüléssel nagyon színvonalas előadásokat készítenek a hallgatóságnak.
Az iskola kollektívájára sem kisebb feladat hárul, mint bebiztosítani a feltételeket a tábor gördülékeny lebonyolításához. De minden fáradtságot feledtet az az élmény, amelyet a madármegfigyelés nyújt. Ülni a tóparton, hallgatni a madarak énekét, figyelni, ahogy a tó vizére leszállnak, távcsővel megkeresni a fészküket, megcsodálni a násztáncukat, vagy a harcukat a területért, a vadászatukat, mind-mind feledhetetlen élmények. Számunkra, tanítók számára a legnagyobb élmény, hogy mennyi mindent elsajátítanak tanulóink egy-egy ilyen megfigyelés alkalmával.
A tábor akkor sikeres igazán, ha az egész kollektíva magáénak érzi, ezért igyekszünk úgy megoldani a tanítói kíséretet – felügyeletet, hogy a biológia-szakos Csákvári Zoltán és erdőmérnök-tanár Sándor Csaba mellett minél több kolléga kivehesse benne a részét, megtapasztalhassa az élménypedagógia nyújtotta sikereket.
Pályázatokon nyert pénzből tudtunk távcsöveket, valamint szakkönyveket vásárolni, amelyek segítik a madarak megfigyelését, azonosítását. A tábor alkalmával bejárjuk a falu különféle élőhelyeit – vízpartot, erdőt, szántóföldet, lakott területet és a szikes területeket. Ebben az évben már harmadik alkalommal a falu határán kívülre is elmentünk, tavalyelőtt a Duna és a Zsitva madárvilágát figyeltük meg, tavaly pedig a köbölkúti Párizsi mocsarak élővilágát, Medveď Matej vezetésével. Ebben az évben a Burda hegység erdei jártuk be.
Sikerként könyveljük el, hogy Katona Mihály mellett már hazai madártudóst is sikerült bevonnunk a tábor megvalósításába Gúgh János, a Szlovák Ornitológiai Intézet munkatársa személyében. Szakértelmének köszönhetően még többet megtudunk régiónk élővilágáról. Az idei alkalommal a legnagyobb sikert a gyerekek körében Bucz Veronikának, a Dunamenti Múzeum zoológusának előadása aratta.
A tábor programjához szervesen hozzátartozik a csillagászkodás. Szintén Kunszentmártonból jutott el hozzánk Kovács Károly amatőr csillagász. Ő több mint 20 éve kémleli az égboltot társaival együtt. Tapasztalatait szívesen osztja meg velünk évről évre, olyannyira, hogy már követői is akadtak itt helyben. Egy lelkes kis csoport pár éve egyre nagyobb szakértelemmel és jobb technikával felszerelve kutatja az égbolt csodáit. Iskolánk is birtokol egy távcsövet, amelyet Pugner Kálmán szintén amatőr csillagásztól kaptunk ajándékba. Idén ez a távcső hozta hozzánk közelebb a Holdat, a Vénuszt, a Szaturnuszt s még számos más érdekes látnivalót. A tóparti szalonnasütéssel egybekötött csillagmegfigyelés iránt nagy érdeklődés volt, nemcsak a tábor résztvevői, de a falu lakosai köréből is.
A madárles-tábornak számos hozadéka van az elmúlt 6 évre visszatekintve. A szervező pedagógusok, a résztvevő gyerekek szülei, a csillagászok, vadászok, a további segítő és támogató civil szervezetek képviselői lelkes csapattá alakultak, a falu közösségét erősítve ezzel. A madarakkal és a természetvédelemmel nemcsak ezen a pár napon foglalkozunk, az egész év során akad tennivaló ezen a téren. Számos tevékenység kapcsolódik ehhez a rendezvényhez, pl. a madáretetők és fészkelő odúk készítése, fecskefészkek feltérképezése, szemétszedés a falu határában évről évre megvalósulnak. Ezzel is próbáljuk segíteni Katona Mihály kutatómunkáját, amelyet 6 éve itt végez, és amelyről kiadványt szeretne írni egy könyv formájában, Búcs élővilága címmel.
Megvalósításra vár még egy nagy tervünk, egy tanösvény kialakítása a halastó körül, amelyhez a szakmai és erkölcsi segítséget megkaptuk, már „csak” az anyagi hátteret kell hozzá bebiztosítanunk”.
Családias légkör, egymás iránt mutatott érdeklődés és tisztelet, jókedv és mosoly és a legfontosabb, a játszva tanulás élménye – ez jellemzi a búcsi Katona Mihály Alapiskolát. Az idei Madárles-hét is bizonyította, hogy az élménypedagógiai foglalkozások során csoportokkal dolgoztak, melynek során az egymás közötti interakcióból tanulnak legtöbbet a tagok saját működésükről és egymásról is. A csoportokkal való munka nemcsak azért elengedhetetlen az iskolákban, mert adva van egy formálisan kialakult csoport, az osztály, hanem azért is, mert az iskoláskorú gyermekek fejlődésének természetes velejárója a csoport. Minden gyermek különféle közösségek, csoportok tagja; ha ezeknek a csoportoknak a fejlődésére, összekovácsolására tudatosan hangsúlyt fektetünk, az nagymértékben segítheti későbbi pedagógusi munkát.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
