Helena Mezenská nevét valószínűleg nem nagyon ismeri a szlovákiai átlagpolgár. Politikai értelemben nem sokat foglalkozott vele eddig a sajtó, ráadásul egy olyan párt színeiben parlamenti képviselő, amely leginkább az elnöke üres magamutogatásáról elhíresült.
Pedig Helena Mezenská legutóbbi parlamenti felszólalása az újrahasznosítható energiaforrások támogatásáról szóló törvényjavaslat kapcsán megér egy misét. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek színeiben politizáló Mezenská hangján érezni lehetett az érzelmi feldúltságot, amikor a pulpituson állva megszólalt, hogy a törvényjavaslathoz bejelentett hozzászólását elmondja. Az azonban, amit mondott, messze túlmutat a szóban a forgó törvényjavaslaton, sokkal inkább a szlovák nagypolitikában uralkodó módszerek kemény bírálata.
Mezenská azzal indította felszólalását, hogy a szóban forgó törvényjavaslat számára semmi más, mint két nagy biznisznek a megtestesülése. Az egyik értéke 225 millió euró, a másiké pedig 260 millió (ennyit követel vissza a U.S. Steel a korábban jogtalanul befizetett illetékeinek fejében a szlovák államtól). „Meggyőződésem, hogy a polgárok nem ezt érdemlik. A feszült költségvetés idején, amikor az emberek arra kényszerülnek, hogy munkanélküliként megküzdjenek a létfenntartás mindennapos problémáival, ezek az emberek nem érdemlik ezt az Önök kormányától, amely biztonságot ígért nekik, s nemcsak jogi biztonságot, hanem szociális és gazdasági biztonságot is” – jelentette ki a képviselő asszony.
„Ezért az egyetlen kérdés, amelyre most az energiáimat összpontosítom, hogy milyen célt követ ezzel a miniszter úr és a kormányfő úr – mert meggyőződésem, hogy figyelemmel követi ezt a vitát –, és mit követ ezzel Ön, Kondrót úr, a törvény előterjesztője?” – folytatta Mezenská. „Meddig fogjuk még kiszipolyozni ezt az országot? Van legalább egy csöppnyi jellem Önökben, maradt legalább egy csöppnyi lelkiismeretük? Egy kis együttérzésük? Képesek lesznek felállni, és azt mondani, megválok ettől a hivataltól? Vagy vég nélküli rendkívüli ülésekre való javaslatok beadására és képviselői ellenőrzések végrehajtására kényszerítik az ellenzéket? Emberek Önök egyáltalán? Mennyi bizonyítékra van még szükségük, amelyek arról tanúskodnak, hogy nem a közérdek kapujára játszanak?” – sorolta a kérdéseket a képviselő asszony, aki reményét fejezet, ki, hogy némi jellem és lelkiismeret maradt még azért bennük, ezért elvárja a minisztertől és a kormányfőtől is, hogy a szóban forgó törvényjavaslatot visszavonják.
Mint mondta, nem akar ugyanis egy olyan parlamentben tovább ülni, amely nem azoknak az embereknek a javára dolgozik, akiknek a segítségre szükségük van, hanem mindennel, amit előkészít és előterjeszt ellenük dolgozik. „Felszólítom Önöket, hogy hagyják ezt abba! Ha nem akarnak a nemzet javára dolgozni, mondjanak le! Ez az illúzió, amit a cenzúrázott sajtón keresztül keltenek, már nem érdekel.
Nem vagyunk szuverén állam, ahogyan ezt a kormányfő állítja, mert ha azok lennénk, ilyen törvényjavaslat nem kerülhetett volna a parlamentbe” – mondta, hozzáfűzve, hogy ebben a törvényben nincs semmi, amiben kiegyeztek volna. „Csak ráálltak azokra a zsaroló praktikákra, amelyeket eléjük raktak. Ennek az országnak nem telik arra, hogy vég nélkül támogassa az oligarchák, a nemzeten felül álló társaságok kénye kedvét. Szlovákia polgárai, akik Önöknek bizalmat szavaztak, nem érdemlik ezt. Elég volt a hazugságokból és az illúziókból” – zárta felszólalását Mezenská.
A világhálón keringő felszólalást sokan megnézték, többen véleményezték is. Mivel a probléma, amiről a képviselő asszony beszélt kétségkívül létezik, egyre többen érezzük a saját bőrünkön is, a hozzászólások zöme pozitív volt Mezenská irányában. Tetten érhető azonban a fásultság is az emberek szavaiban, az egyik sem jobb a deákné vásznánál elvén alapuló kiábrándultság mindkét félből, a jobboldali és baloldali politikusokból egyaránt.
S hogy milyen lesz a felszólalás visszhangja? Nem tudni. A törvényjavaslatot viszont elfogadták, Mezenská tiltakozása, mint annyi más ellenzéki társáé annyiszor eddig már, most is hiábavaló volt. „Ismeretlen politikus, kit érdekel, mit hordott itt össze” – gondolhatják ráadásul okkal a kormánypolitikusok, hiszen ebben az országban ettől sokkal nagyobb ügyekből se lett semmi, még a Gorilla-ügy is amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is fulladt.
Egyetlen pozitívuma azért mindenképpen van Mezenská felszólalásának, még ha elámulunk is néhányan itt, ebben a demokráciának nevezett országban egy-egy ilyen beszéd hallatán. Mégpedig az, hogy elhangzott. Mert akárhogy is, a dolgokat mindig a nevén kell neveznünk. Még ha reménytelennek és kilátástalannak is tűnik olykor, beszélni kell róla minden szinten és minél szélesebb körben. Enélkül ugyanis aligha változtathatunk a dolgok állásán.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
