Ritka és igen megtisztelő alkalom az Isten házában megszólalni, hát még ha határokon átkelve saját közösségéhez érkezhet az ember. Ezért is különös ajándék, hogy Magyarország miniszterelnökeként személyesen adhatom át az anyaországi magyarok üdvözletét.
Külön öröm, hogy Erdélyi Géza püspök urunkat is itt köszönthetem, és ez alkalmat ad arra, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet azért a biztatásért, támogatásért és a bölcs tanácsokért, amelyekben Magyarországot, személyesen engem és családomat részesített évtizedeken keresztül. Hálásak vagyunk érte!
Jó jel, jó csillagzat, ha egy közösség a millénnium évében kezdi el romlásnak indult épületeit felújítani. Mi, bibliás emberek ezt úgy mondjuk, hogy az alkalmas idő megtalálása; kairosz. Mi úgy gondoljuk, az idő nemcsak úgy van, nemcsak úgy pereg, mint a homokóra homokszemei, hanem mindig adatik valamilyen célra nekünk. A rimaszombati reformátusok felismerték ezt az alkalmas időt, elkezdték az újjáépítést. Tizenhárom éven keresztül a forinthoz koronát, a koronához forintot, mindezekhez később eurókat ragasztottak. Bármekkora szél fújt szemben, Önök egyszer sem adták fel a reményt. Köszönet a tanításért, amelyet Önök kitartásból és hűségből adtak a Kárpát-medence magyarjainak.
A mai napon egy tizenhárom éves történet végére került pont, hiszen a rimaszombati református templom felújítása még az első magyar polgári kormány idején kezdődött el. Pontosan úgy, ahogy a modern magyar nemzetépítés is egy másfél évtizedes – bár nyolc év kényszerszünetre ítélt – közös gondolkodás és cselekvés eredményeképpen valósult meg.
A nemzetpolitikának a 2010-es év előtti évtized sok lemondást és meghátrálást hozott, de Önök, ellentétben sokakkal, nem siránkoztak, nem tétlenkedtek, hanem építettek. És 2010-ben el is jött a magyar nemzetépítés új korszaka: a határok feletti nemzetegyesítés. Érdemes volt kitartani, és érdemes volt továbbra is hinni és remélni, mert az egyházi közösség azzal teheti a legtöbbet a magyar nemzetért, ha ébren tartja a reményt, és megtanít reménységgel imádkozni és dolgozni.
Tudjuk, hogy Európának, azt hiszem, hogy Szlovákiának is, akkor adhatjuk a legtöbbet, ha mi itt is megmaradunk magyarnak, jó magyaroknak. Európa történetétől nem választható el a reformáció története. A reformáció története, amely azzal indult, hogy közel ötszáz évvel ezelőtt egy szerzetes kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét az egyház megújításáról.
Azóta a protestánsok úgy építkeznek fölülről, isteni indíttatásra, a legmagasabbról, hogy alulról, a gyülekezetekből indulva építkeznek. Így lehet az, hogy ma minden református gyülekezet önálló, mindenki felé nyitott, szilárd, autonóm közösség, amely saját maga választja a vezetőit. Az egyes gyülekezeteket pedig nem elsősorban a szervezeti-hatalmi függelem, hanem a hitvallásokban megfogalmazott közös értékek fűzik össze. A protestantizmus tehát akkor lesz erős, ha egyes gyülekezetei is erősek.
Ennek köszönhető, hogy a hódoltság idején a mezővárosokba szorult magyarság képes volt megmaradni két világbirodalom ütközőzónájában. Ennek köszönhető, hogy a reformátusok erejét még a kommunizmus sem volt képes megtörni. A kommunista diktatúrának meggyűlt a baja a reformátusokkal, hiszen a kommunisták ahhoz szoktak, hogyha megverik az egyház legfőbb földi pásztorát, akkor szétszéled a nyáj. Ezzel szemben itt kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy minden református gyülekezet élén erős pásztor áll, és a juhok is rendkívül harapósak. Ismét köszönet a kitartásért!
A II. Helvét Hitvallás úgy fogalmaz, hogy az egyház javainak helyes felhasználása mind régen, mind most a következő. Először is biztosítani kell a tanítást az iskolákban és a gyülekezetben, aztán gondoskodni kell az istentiszteletről és a szertartásokról, a templomról, továbbá a tanítókról, a tanulókról és az egyház szolgáiról, valamint egyéb szükséges dolgokról, főképpen a szegények megsegítéséről.
A református gyülekezetek hosszú évszázadokon keresztül megértették, hogy magmaradásukat annak köszönhetik, ha sikerül kialakítaniuk és megőrizniük a saját közösségi tereiket. A török hódoltság korában a régi katonai végvárrendszer helyett kialakult egy új, kulturális mentsvár-rendszer, amelynek két meghatározó intézménye volt: a templom és az iskola.
A magyarság megmaradásáért folytatott harcnak a Kárpát-medencében ma is ezek a legfontosabb színterei. A felvidéki magyarság is hitem szerint csak akkor maradhat meg magyarnak, ha képes nyelvét, hitét és identitását megőrizve szülőföldjén élni.
Nem tekinthető véletlennek, hogy az első Magyar Becsületrendet nem egy politikus, nem egy tábornok, hanem egy tanítónő, Tamás Aladárné Szűcs Ilona kapta, aki hosszú évtizedeken keresztül sok-sok diáknemzedéket oktatott a magyar nyelvre. Köszönet érte!
Mi, reformátusok Pál apostollal együtt valljuk, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az adakozó pedig nyugodt szívvel lehet afelől, hogy minden egyes forint vagy euró, amit a perselybe tesz, az egyház iskoláiban tudássá, szociális intézményeiben pedig szeretetté válik. A református keresztyén tudja, bármilyen támogatást vagy segítséget kap, az mindig adomány, és nem ragadomány. Nem azért kapja, mert jár, mert kiharcolta, vagy mert megsajnálták, hanem azért és csak azért kapta, hogy szolgáljon vele. És Önök éppen ezt tették.
2001-ben, amikor a Millenniumi Vallási Alap elindult, és a rimaszombatiak támogatást kaptak, volt egy vizsgálat, amelynek során a Miniszterelnöki Hivatal megállapította, hogyha támogatunk egy egyházközséget, ők minden forinthoz legalább 3 forintot tesznek még hozzá. A rimaszombatiak, ha jól számolom, minden 1 forinthoz majd’ 5 forintnak megfelelő összeget tettek. Ezt hívják önerőnek a szó eredeti értelmében, hiszen ez a közösség saját erejét mutatja. Mint amikor a jó sáfár betölti a Jóistentől kapott hivatalát.
Ahhoz, hogy templomaink és iskoláink megújuljanak, szükség van egy erős anyaországra is, amely képes túllátni a saját határain. Magyarország kormánya 2011 és 2013 között összesen 119 határon túli templom és egyházi épület felújítását támogatta. Ezek közé tartozik az a 23 felvidéki templom és egyházi épület is, amelynek felújítását több mint 60 millió forinttal segítette az anyaország.
Nem azért jöttem, hogy az otthoni politikai hadakozásokról tudósítsak, de egy dolgot Önöknek is érdemes tudniuk. Az otthoni küzdelmek tétjét jól mutatja – mert a tét komoly – a következő epizód, jól mutatván, hogy a fölszínen zajló politikai csatározásoknak mélyebb értelme és a magyarság sorsára is ható következményei vannak. A mai kormány, amely polgári, nemzeti és keresztény, nyilvánosan meghirdetett jelmondata úgy hangzik, soli Deo gloria. Ezzel szemben a másik politikai tábor azt válaszolta így, magyarul: egyedül emberé a dicsőség. Azt hiszem, többet az otthoni állapotokról nem is kell mondanom.
Nekünk, magyaroknak az a sors adatott a Kárpát-medencében, hogy mindig keressük a kairoszt, az alkalmas időt, hogy a lehető leghasznosabb módon töltsük be a számunkra adatott teret. Van egy anekdota arról, hogy az atyafiak a vallásháborúk idején csak egy akkora templom építésére kaptak engedélyt, amelybe pont elfért a gyülekezet.
A leleményes kálvinista magyarok összegyűltek a kijelölt telken, egymás mellett, egy tömegben állva mutatták, mekkora helyet vegyenek körbe a falak. Annak ellenére azonban, hogy kánikula volt, mindegyikük felvette vastag téli ruháját, a férfiak a terebélyes szűröket és bundákat, ezzel mintegy elfoglalva a helyet az építési területen a jövendő gyarapodásának – mert bíztak abban, hogy az egyház népe gyarapodni fog.
Ha elkötelezzük magunkat, és sikerül megőriznünk a templomainkat és az iskoláinkat, akkor minden esélyünk meglesz arra, hogy a magyarok közössége újra gyarapodásnak induljon a Kárpát-medencében, akkor száz év múlva is magyarul éneklik itt, a rimaszombati templomban a zsoltárt unokáink és azok unokái is. Pontosan úgy, ahogyan ez méltó Károli Gáspár és Szenczi Molnár Albert népéhez.
Isten éltesse a Felvidék és Rimaszombat magyarjait!
Soli Deo gloria!
Orbán Viktor
Elhangzott A Rimaszombati Református Egyházközségben november 17-én az ünnepi istentiszteleten, amelyen a rimaszombati református templom megújulásáért adtak hálát.
Felvidék.ma
Forrás: www.miniszterelnok.hu
Fotó: ifj. Bán Zoltán, rirek.sk
{iarelatednews articleid=”42665″}
