Ladomérvágását (szlovákul Ladomirová, GPS: N 49°19’47” E 21°37’29”) híres fatemploma miatt keresik föl a látogatók. Az Eperjesi kerület Felsővízközi (Svidník) járásában található, Felsővízköztől 6 km-re. Egykor Zemplén vármegyében feküdt. Neve – Blaskovics József turkológus szerint – Ladamur lehetett. Mint személynév kétszer fordul elő a történelemben. Ladomur bolgár-török törzsfő 892-ben Arnulf királlyal Szvatopluk ellen harcolt. Neve a történelmi forrásokban Laudomir, Laudomur, Leodomur alakokban fordul elő. A név eredeti alakja a kikövetkeztetett Aldamur. Ezt megerősíti, hogy egy kun törzsfő neve Oldamur. Gombócz Zoltán szerint az Aldamur név szabályosan képzett alak az alda- török igéből, mely ‚megcsal, rászed, elámít’ jelentésű. A –mur szabályos deverbális főnévképző, mint pl. yağ- esik igéből yağmur ‘eső’. Aldamur tehát annyit jelent, hogy csaló, ámító. A –vágása irtványfalut jelöl.
1414-ben, más forrás szerint 1364-ben említik először Ladamérvágása (Ladamerwagasa) néven. A Bebek família makovicai uradalmához tartozott. Később a Czudar család tulajdona, mely 1458-ban kisebb várkastélyt emelt. A 15. században vámház épült, mely a Lengyelországba szállított árukat vámolta meg. 1806-ban a napóleoni háborúk során Mihail Kutuzov, orosz táborszernagy csapatai vonultak el mellette. A 18-19. sz.-ban a Ladomirszkieknek voltak birtokaik határában. A 19. században a falut többször sújtotta kolerajárvány, ennek ellenére ekkor érte el lakosságának maximumát (1200). 1910-ben többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A faluban első világháborús katonai temető található. 94 sírjában mintegy 300 elesett katona nyugszik. A világháború után orosz emigráns ortodox szerzetesek települtek le, akik templomot (1923) és kolostort (1924), valamint nyomdát létesítettek. A második világháborúban a Duklai-hágó térségében nagy tankcsata zajlott, melynek során a falu majdnem teljesen elpusztult. A front átvonulása után újjá kellett építeni. Ma lakosságának száma nem éri el az ezer főt és szlovákok, meg ruszinok lakják.
A Szent Mihály arkangyalnak szentelt fatemplomot (1742) egyetlen szög nélkül építették. A második világháború idején az ikonosztáz jobb oldala megsérült, ezért 1946-ban restaurálták. 1957-ben a templom ismételten megsérült a haranglábbal együtt, amikor vihar döntötte ki az egyik hársfát. 1968 óta nemzeti kulturális műemlék. 2008. július 8-a óta az UNESCO világörökségének része. A déli oldalon álló fából épült harangláb cölöp szerkezetű, külső részén függőleges lucfenyő deszkákkal biztosították.
A hagyományosan kelet-nyugati tájolású templom gerendavázas szakrális objektum, melyet a szertartás szükségleteihez mérten, három részre tagoltak. A tagolás a Szentháromságra emlékeztet. Az 1946-os helyreállítás alkalmával az előtér és hajó közötti falat eltávolították, aminek folytán mindkét tér elveszítette központi liturgikus jellegét. Ezt a típust a lemkek (a ruszinok egyik ága) ízlésének és hagyományainak megfelelően épült (l. az ábrát). A három helyiségnek alaprajza négyszögletű.
A torony alatt az előtér, az ún. babinyec található, ahol a megkeresztelésre váró, vagy büntetés alatt álló személyek tartózkodnak. Onnan kapta nevét, hogy a meg nem keresztelt csecsemők anyjukkal együtt itt tartózkodnak. A második helyiség a szentély és a harmadik, melyet az ikonosztáz választ el, az oltár található. Az épület teteje zsindellyel fedett és három hagymakupolás tornyocska díszíti keresztekkel. Belsejét függőleges lucfenyő deszkákkal és listákkal fedték.
Részben megmaradt a fából készült gerendakerítés, a palánk (így nevezik szlovákul is) és a fakapu, az egész szintén zsindellyel fedett.
Az ikonosztáz (gör. képfal, képállvány) és az oltár a 18. sz. második felében készült. A görög-katolikus és ortodox templomokban szigorú program szerint készülnek. Öt sor ikont különböztetünk meg. Az első a kétszárnyú cári, vagy királyi ajtó két oldalán található. (Ezen csak a pap mehet be és előtte sem tartózkodhat közönséges halandó; mise alkalmával nyitják csak ki). Baloldalról nézve, az első Szent Miklós püspök (akit a keleti egyházak kitüntetetten tisztelnek), mellette az Istenszülő (Szűz Mária), a királyi ajtó másik oldalán Jézus Krisztus, mint Tanító és végül Szent Mihály arkangyal (ez az utóbbi kép mindig a templom védőszentjét ábrázolja). A négy képet egymástól a királyi ajtón kívül a diakónusok két ajtaja választja el. A királyi ajtón medalionokban a négy evangélista ábrázolását látjuk és az angyali üdvözlet két jelenetét.
Az e fölötti rész képviseli a következő sort. Közvetlenül a királyi ajtó fölött az Utolsó Vacsora ábrázolása áll. Két oldalt meg a 12 legfőbb egyházi ünnep jelenik meg. Az első kettő, a hetedik és az utolsó Szűz Máriával kapcsolatos (Uralkodónőnk, a mindig Szűz, Istenszülő Mária születése, belépése a templomba, az Angyali Üdvözlet és halála), a harmadik a tiszteletreméltó és életadó Kereszt felemelése az egész világ fölé, Jézus születése, Jézus szent isteni megjelenése, Isten találkozása Jézussal, az Úr belépése Jeruzsálembe (Virágvasárnap), az Úr mennybemenetele, a Szentlélek kiáradása, az Úr Jézus színeváltozása. A felette látható rész a 12 apostolt ábrázolja. Középütt Krisztus mint Pantokrátor (a Mindenség Ura). E fölött hat medaliont látni, mindegyikben két alak. Ezek az ószövetségi prófétákat ábrázolják. Középütt a golgotai jelenet: Krisztus a keresztfán. Az egyik oldalon az Istenanya, a másikon Szent János evangélista áll. Az ötödik sort legalul (az első alatt) találjuk. Balról Krisztus feltámadása, majd a további kettő kerubokat ábrázol és az utolsó Szent Ilonát és fiát, Konstantin császárt a kereszttel. A hagyomány ugyanis úgy tudja, hogy Ilona találta meg egyik zarándokútján – a 4. sz. végén! – a keresztet, melyre a Megváltót megfeszítették. Sőt, a két latorét is és a megkínzatás eszközeit! A három közül a Szent Kereszt kiválasztására úgy került sor, hogy egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nő sorban megérintette őket. Azt a keresztet nyilvánították Jézusénak, melynek érintésére a nő meggyógyult.
Az ikonosztázt 1996-2006 között restaurálták. A templom kicsit odébb áll az úttól, de jól látható. Bal kéz felől egy sárga ház áll előtte. Ide kell bekopogni, hogy a templomot kinyissák. Belsejében tilos a fényképezés.
A Felsővízköz környéki falvakban további fatemplomok találhatók.
További képek a fatemplomról megtekinthető a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45993,45564″}
