A szlovák diplomácia leggyengébb láncszemének tartja a nyilvánossággal való nem megfelelő kommunikációt az ukrán helyzetről Jarábik Balázs, a Közép-Európai Politikai Intézet (CEPI) elemzője. „Sehol sem látom annak a magyarázatát, mi is történik valójában a legnagyobb szomszédunknál. Az, ami a nyilvánossághoz a politikai képviseleten, legfőképpen a kormányfőn keresztül eljut, belpolitika látásmód” – jelentette ki a TASR hírügynökségnek Jarábik.
Példaként Kijev támadásait említette a szlovák félre az Ukrajna felé irányuló reverz gázszállítás kapcsán, amelyhez később néhány uniós tagállam is csatlakozott. Juraj Prodan energetikai miniszter tavasszal a reverz gázszállítás blokkolásával vádolta meg Szlovákiát. Erről aztán nemcsak Brüsszelben, hanem az Egyesült Államokban is beszéltek. Jarábik úgy fogalmazott, akkor is hiányzott neki a szlovák diplomácia világos és nyilvános álláspontja, ennek a vádnak a visszautasítása és annak a megmagyarázása, mi is történik pontosan.
Az elemző azt is kifogásolja továbbá, hogy az ukrajnai válság megmagyarázása során nincs semmiféle együttműködés a civil szervezetek, a politikai személyiségek és a média közt. „A gond nem azzal van, hogy mit mond a kormányfő, hanem azzal, hogy senki sem mond semmi mást. Így aztán egyértelmű, hogy a média és az ukránok csak erre az egy játékosra reagálnak” – mondta.
Azt, hogy a kormányfő kijelentéseivel árt Szlovákiának az európai struktúrákban Jarábik a mediális hisztéria részének tartja, amely során a logikus érvelések egészen másképpen hangzanak. „Szlovákia Ukrajnában rontott a nevén, mivel ott az emberek valóban azt olvassák, hogy Fico ellenük van, s ezért rossz ott a neve. Éppen ezért hiányzik nekem a világos és logikus magyarázat és kommunikáció a mi részünkről” – ismételte az elemző, aki hangsúlyozta, hogy Szlovákia segít a keleti szomszédjának a reverz gázszállítással, annak ellenére, hogy fele annyit kap az orosz gázból. „Ez a legnagyobb segítség, amit megtehetünk értük. De erről szinte senki sem beszél” – fogalmazott a CEPI elemzője.
Arra is rámutatott, hogy az unió nem volt erre a válságra felkészülve, miközben az ukrajnai eseményeket a tavalyi vilniusi Keleti Partnerség csúcstalálkozó prizmáján keresztül szemléli. Azt várták ugyanis, hogy az akkori államfő, Viktor Janukovics aláírja ott a társulási szerződést, aki az utolsó pillanatban azonban, valószínűleg Moszkva nyomására, másként döntött.
Jarábik azt is megemlítette, hogy a szerződés aláírását az unió a Keleti Partnerség politikájának győzelmeként értékelte. „Történelmi pillanatról beszéltek, és az európai vezetők úgy értékelték, hogy az oroszok ellopták tőlük ezt a győzelmet. Most is érzelmileg reagálunk az ukrajnai eseményekre, éppen ezen a prizmán keresztül. Mindenben Oroszország és Vlagyimír Putyin kezét látjuk, ami lehetetlenné teszi számunkra, hogy lássuk az ukrán válság fő okait” – jelentette ki az elemző, aki szerint belső válságról van szó, amelyet Moszkva és Brüsszel kívülről befolyásolnak.
Az elemző arra is figyelmeztetett, hogy a társulási szerződés alapjában véve kereskedelmi szerződés csupán, nagyon hasonló ahhoz, amit 1963-ban az akkori Európai Gazdasági Közösség Törökországgal aláírt. „Igyekeztünk valamit integrációként eladni, ami alapjában véve nem is integráció. Másrészt viszont az oroszoknak sem kellett volna erre reagálniuk, mivel nagyon jól tudják, mi is a társulási szerződés valójában” – fogalmazott Jarábik.
Véleménye szerint az európaiak kezdenek hasonlítani az oroszokhoz, mert nagyon hasonló módon viselkednek. Ezt azzal magyarázta, a Nyugat azzal vádolja Moszkvát, hogy az propagandát csinál, mindent elferdít, de ha valaki más véleménnyel áll elő, azt rögtön leárulózzák, és Putyin segítőjének kiáltják ki. „A nyugati liberális demokrácia arról szól, hogy nyilvánosan érvelhetünk a különböző vélemények mellet, és majd a többség kiválasztja a jobb érvet” – zárta Jarábik azzal, hogy éppen ez a sokféleség hiányzik neki a nyugati vitákban.
dé, Felvidék.ma
Fotó: Facebook
{iarelatednews articleid=”48996,48454,48424,48490,48342″}
