Az Óvilág mérsékelt övezetében is ritka, Közép-Európában pedig párját ritkító tájegység, amely elüt minden más környező vidéktől. Mindenben különleges, lenyűgöző, olykor talán az ember számára érthetetlen, megmagyarázhatatlan – egyszerűen rejtelmes.
Nagyon érdekes már megnevezésének kialakulása is. Az utóbbi évszázadokban, sőt évtizedekben – még szakmai körökben sem nagyon tudták hová tenni ezt a karsztvidéket. A helyi magyar lakosság évszázadokkal ezelőtt elnevezte egyes részeit: Szilicei-fennsík, Pelsőci-fennsík (Kis-hegy, Nagy-hegy, Alsó-hegy, Felső-hegy) stb …
A helyzet a trianoni árulás után gyökeresen megváltozott. A kapott?, lopott?, talált?, ajándékozott? résznek új nevet kellett találni. És ugyebár, aki keres, az talál… Így lett előbb Kelet-szlovákiai-karszt (Východoslovenský kras), Dél-Szlovák-karszt (Juhoslovenský kras), majd végül Szlovák-karszt (Slovenský kras), holott ennek a karsztvidéknek etnikailag nem sok köze van a szlovákokhoz. A területén található megközelítőleg 70 település mind magyar község, kivételt talán Kisgencs, Sebespatak, Ájfalucska és a már nem létező Derenk (az sem volt szlovák, hanem goral–lengyel lakosságú) képez. Magyarországon általában Aggteleki karszt, illetve Aggtelek–Tornai karszt néven szerepel.
Megjegyzem a Gömör–Tornai karszt megnevezésnek is van egy „szépséghibája”, mivel 
területe történelmileg három megyében terült el: Gömör, Abaúj és Torna, azonban a karszt tényleges fekvése Gömör és Torna megyére esik. Ezért a Gömör–Tornai karszt megnevezés mind földrajzilag, szakmailag, mind grammatikailag kifejezi eme tájegység megnevezését.
A Tornaljától Kassa felé utazók már Csoltó környékén megpillanthatják a Sajó árteréből szelíden kiemelkedő dombos lejtőit. Aztán Pelsőcnél szembe találják magukat a Nagy-hegy (Pelsőci-fennsík) kopár, sziklás meredélyeivel. Tőle balra a Kónyárt, jobbra pedig a Szilicei-fennsík bővíti ezt a nem mindennapi panorámát. Hajdanán ezek a különálló fennsíkok egy nagy karsztplatót képeztek, mígnem hat-hét millió év alatt a Sajó és a Csetnek-patak két impozáns, meredek falú völggyel három részre nem osztotta. A szemlélő az első látvány hatására tétovázva kérdezheti, hogy mi van ezeken a „köves”, „gazos” hegyoldalakon, a fennsíkok „bokatörő” ördögszántásain, a hepehupás töbörsorok lankáin, a mély, kurta szurdokvölgyek fenekén olyan különleges, nevezetes – egyáltalán említésre méltó? Vajon mi vonzotta az embereket már a kőkorszakok idején, hogy itt letelepedjenek, és a tartós megélhetés reményében településeket alapítsanak csakúgy, mint azt honfoglaló elődeink tették?
Nos, ezekből a kevesek által látott, ismert különleges értékekből szeretnék bemutatni néhányat ötven éves megfigyeléseim és kutatásaim alapján.
Gordon László, Felvidék.ma
