Szent István óta a magyarsághoz hozzá tartozik a kereszténység. Mi magyarok pont a kereszténységnek köszönhetően maradtunk meg Európában. Ezt Géza fejedelemnek köszönhetjük, aki időben felismerte, hogy a kalandozások ideje lejárt. Tudta, hogy ha a magyarság meg akar maradni és nem akar eltűnni – mint azok a népek, melyek a népvándorlás korában megfordultak a Kárpát-medencében, de nem tudták megvetni lábukat tartósan, s beolvadtak valamelyik népcsoporthoz –, akkor egy út van, a kereszténység felvétele. Az utóbbi ezer évben az egyház sok mindenen keresztülment (egyházszakadás, reformáció, ellenreformáció, stb.), de egy dolog nem változott, mi magyarok keresztények vagyunk és ahhoz a keresztény Európához akarunk tartozni, melyhez egykor csatlakoztunk. De ez más téma. A lényeg, hogy sajnos mi magyarok annak ellenére, hogy keresztények vagyunk, nagyon kevesen gyakoroljuk hitünket. Mert mindenki el tudja magyarázni, hogy ez meg az nem megvalósítható, mert amit a Biblia mond, az régimódi, mert az, aki a templom padjait koptatja, valójában rossz ember és nekem olyan ember ne ossza az eszet a hitről és Istenről, aki amúgy a civil életben lop, csal, hazudik. Ez helytálló vélemény is lehet akár. De ne felejtsünk el egy dolgot: mindenki azért jár templomba, amiért akar. Attól, hogy tegyük föl egy általunk rossznak tartott ember jár templomba és mondjuk csak azért megy oda, mert mutogatni akarja magát, az egyház, a mise, a pap szentbeszéde még nem lesz más, attól az egésznek a létjogosultsága még nem lesz kevesebb.
Persze sok kritika éri a papokat is, hogy ilyenek és olyanok. Igen. Mert emberek. S mint minden ember, Ők is gyarlók és vétkeznek. Sokszor önzőek, beképzeltek, elvakíthatja őket a pénz, van, hogy hazudnak, sőt van olyan eset is, hogy más feleségét kívánják meg. Mint az egyszerű emberek, akik nem papok. A kérdés az, hogy akkor miért papok? Mert ezt a hivatást választották. Mert életüket arra tették fel, hogy Isten igéjét, gondolatait, tanait hirdessék. Melyek viszont tökéletesek. Az egyház nem tökéletes, úgy ahogy egy ország, egy bank, egy cég, egy focicsapat sem. S miért nem? Mivel emberek alkotják, emberek dolgoznak benne, akik nem tökéletesek. De lehetnek-e tökéletesek az eszmék? Perszehogy. Pl. ha én elkezdek vezetni egy focicsapatot, akkor elképzelem, hogy a 22 tagú keret minden tagja pontban 18:30-tól ott lesz edzésen egyforma öltözékben, mindenki minden gyakorlatot hibátlanul teljesít – melynek köszönhetően a focisták fejlődnek –, edzés után mindenki ottmarad egy sörre egy baráti beszélgetésre, meccsen mindenki a maximumot nyújtja, nyerünk, és a meccs végén az ellenféllel együtt boldogan beszéljük meg a meccs pillanatait egy sör mellett. Az eszme tökéletes, az elgondolás jó, de valószínűleg sosem lesz ott mindenki edzésen, sosem fog mindenki egyszerre hajtani, stb. Mert emberekből áll a csapat. De attól még az eszme egy tökéletesen működő csapatról jó és helyénvaló. Vagy akár tanár példáját is említhetném, aki elképzeli, hogy minden gyereke figyel az órán, felkészül, mindenki egyesre felel és tudja is az anyagot és azáltal felnőttként mindenki eléri célját. De nem így lesz. Az egyház sem tökéletes. De az eszmék, a gondolatok, a Biblia és Jézus tanítása, helyes és követendő.
S hogy miért írom le mindezt? Azért, hogy rámutassak arra, hogy az egyház, a kereszténység, a templomba járás ma sem vesztette el létjogosultságát, s ha legalább heti egyszer eljárunk misére vagy Istentiszteletre, akkor lassan de biztosan kialakul az a kötelék, mely Istent és embert közelebb hozhatja egymáshoz, s ezáltal a magyarság és a kereszténység 1000 éves kötelékét erősíthetjük meg még jobban, s melyre valljuk be, az Iszlám vallási fanatizmusa idején nagy szükség van.
Eredetileg csak pár sort akartam írni a misére járás 15 pontjához, de így sikerült. Szóval, a pontok:
1. Öltözz rendesen és illendően! A szentmisében maga az Isten jön el közénk. Ezért hacsak teheted, méltó, vasárnapi öltözékben jelenj meg a misén. Nőként ne nehezítsd a férfiak számára a tisztaság megélését azzal, hogy rövid szoknyában, testhez tapadó nadrágban, fedetlen vállal/keblekkel mutatkozol. Különösen ügyelj erre a templomi környezetben!
2. Férfiként templomba lépve vedd le a sapkát, kalapot! Ez társadalmi szokás, de a templomban is ügyelnünk kell rá, a tiszteletadás jeleként.
3. A templomba belépve és onnan kilépve hajts térdet a tabernákulum felé! A térdhajtással az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust, a mindenség Királyát köszöntjük. Ne pukedli legyen, hanem a hódolat és imádás gesztusa, amelyben az egyik térd a földet érinti. Aki fizikailag nem tud fél térdre ereszkedni, tiszteletteljes főhajtással köszöntheti Jézust.
4. Érkezéskor és távozáskor szenteltvízzel vess keresztet! E mozdulat hitvallás, keresztségünkre emlékeztet, mely által Krisztus Egyházának tagjai lettünk. Hálaadással gondolhatsz erre, amikor keresztet vetsz.
5. Ne egyél, és ne igyál a templomban! Kivételt jelenthet, ha a pap vagy egy kórustag diszkréten vizet iszik. Beteg vagy csecsemő is kaphat inni. (Szoptatni viszont kultúránkban másoktól elvonulva illendő.) Rágógumit se rágj! Templomban udvariatlanság, és nem segíti az imádságos elmélyülést.
6. Legalább néhány perccel a mise kezdete előtt érkezz. Imádsággal ráhangolódva jobban elő tudsz készülni a szentmisére. Ha nem tudsz időben odaérni, hátul keress helyet, hogy ne zavard a többieket.
7. Ha a pad szélén ülsz le, udvariatlanság elvárni az utánad érkezőktől, hogy átmásszanak rajtad az ülőhelyért. Ilyenkor készségesen húzódj a sor közepe felé, hogy leülhessenek. Még jobb, ha már érkezéskor nem a pad szélén, hanem középen ülsz le, hogy mások is elférjenek. Ha tele a templom, alapvető udvariasság a nők, idősebbek számára átadni az ülőhelyet.
8. Szentmise közben legyen kikapcsolva a mobiltelefonod! Ha rendkívüli szükséghelyzetben mégis használnod kell, diszkréten menj ki a templomból.
9. A templomban őrizd a csendet, ne beszélgess! A mise előtti és utáni percek nem társalkodásra, hanem imádságra szolgálnak. Ha valamit feltétlenül mondanod kell, halkan és röviden tedd. A félhangos beszélgetés zavarhatja az imádkozókat.
10. Kisgyerekkel a pad szélén vagy hátul ülj le. Ha zajong, mihamarabb menj hátra vele. Nem szégyen, ha csitítod vagy kiviszed a templomból; rosszabb, ha zavarja a misét.
11. Mise alatt ne olvass templomi újságot, imakönyvet! Hogy esne neked, ha valaki vendégségbe jönne hozzád, és ahelyett, hogy veled beszélgetne, nekiállna olvasni? Isten házában te vagy a vendég és téged vár a Házigazda!
12. Ha tiszta énekhangot kaptál Istentől, énekelj a szentmisén! Aki énekel, kétszeresen imádkozik, és aktívan hozzájárul, hogy a szertartás még szebb legyen. A túl hangos vagy nem tiszta éneklés viszont zavaró a többiek számára, ezért kerülendő.
13. A békeköszöntésnél nézz a másik ember szemébe, miközben kezet fogsz vele! Udvariatlan, sőt bántó, ha kézfogás közben már azt nézed, ki lesz a következő. Inkább ajándékozd meg őt tekinteted által lelked gazdagságával! Szívből mondd: „Béke veled!”
A kézfogás lehetőleg csak a közvetlenül melletted, előtted és mögötted ülőkre terjedjen ki. A szentáldozás előtti percekben zavaró, ha valaki az egész sorral kezet akar fogni, vagy vándorútra indul a padtömbök között.
14. Amikor áldozni mész, ne üdvözöld sorra az ismerőseidet! Nem a társas lét, hanem a belső összeszedettség pillanatai ezek: a végtelen Istennel készülsz találkozni. Krisztus Testét a pap előtt vedd magadhoz, majd zárt, mozdulatlan szájjal térj vissza a helyedre. A szentostyát nem illik szétrágni.
15. Csak a záró ének elhangzása után indulj kifelé a templomból! Előfordulhat, hogy sietned kell, azonban a pap és az asszisztencia kivonulását ilyenkor is illik megvárni. Lehetőleg mégis a záró ének végén indulj a kijárat felé, mégpedig csöndben, hogy ne zavard a tovább imádkozókat. Az ismerősökkel a templomon kívül üdvözölhetitek egymást.
Méry János, Felvidék.ma
Forrás: christianae.wordpress.com{iarelatednews articleid=”54521,54292,53432″}
