Már több mint negyedszázada hűek a versénekléshez, s ezen a jövőben sem változtatnának. Egy cseh konyakról nevezték el zenekarukat, amely találónak bizonyult a bársonyos forradalom idején. A következő 25 évre két céllal vágnak neki: szeretnének a lehető legtovább zenélni, és minél több emberhez eljutni a Felvidéken. A Külhoni Magyarságért Díjas Kor-Zár együttes énekes-gitárosával, Zsapka Attilával beszélgettünk.
A Kor-Zár 25 évvel ezelőtt, a bársonyos forradalom idején alakult. Erre utal az együttes neve is, de ha jól tudom, ebben egy bizonyos cseh konyak is szerepet játszott…
Még csak alakulófélben volt a zenekar, amikor elmentünk a Kaláka fesztivál amatőr versenyére, nevünk azonban még nem volt. Előtte Zsapka Attila és barátai néven léptünk fel itt-ott. A szervezők azonban szóltak, hogy jó lenne egy nevet kitalálni, s mivel nem jutott hirtelen más az eszükbe, csak az előző este remek hangulata, amit egy bizonyos cseh konyak, a Korzár alapozott meg, ezt a nevet választottuk. Eszünkbe ötlött ugyanis, hogy a Korzár, ha kötőjellel választjuk el, milyen találó név is lehet éppen a forradalom idején. És ugye tartalmaz valamiféle vonatkozást szlovákiai mivoltunkra is, hiszen a korzár szlovák szó, azt jelenti kalóz.
Saját honlapjukon azt írják, hogy „a verséneklés nem egy népszerű műfaj, sokan még a létjogosultságát is vitatják.” Mivel érvelnek ez utóbbi vélekedésekkel szemben?
A verséneklés egy ősi műfaj, már a középkorban és a reneszánszban az ún. bárdok is ugyanezt csinálták: elénekelték saját verseiket. Amit mi csinálunk, az tulajdonképpen ennek a folytatása: mi nem dalszövegeket írunk, hanem irodalmi műveket zenésítünk meg. Mi ezt teljesen rendben való és fontos dolognak tartjuk.
Negyedszázada hűek a magyar költészethez, sosem gondoltak arra, hogy váltanak? Úgy tudom, saját dalszövegeik is vannak…
Igen, majdnem minden lemezünkön megjelent legalább egy saját dalszövegünk, ami annak köszönhető, hogy az együttesben ott van a költői vénával megáldott Zsapka Zsolt, aki szeret ezen a téren is kibontakozni. De ezeket a saját szövegű dalokat és verspróbálkozásokat sosem gondoltuk igazán fontosnak. Inkább a versekkel foglalkoztunk – kortárs költőkkel legújabban. Legutóbbi lemezünkön is kortárs költők verseit zenésítettük meg, és szeretnénk ezt a vonalat továbbvinni, mert ettől lesznek még időszerűbbek és aktuálisabbak dalaink.
Hatodik lemezénél jár a Kor-Zár. Ha végignézünk az egyes lemezek dallistáin, leginkább József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László versei dominálnak. Ők a Kor-Zár kedvencei?
Nincs a Kor-Zárnak egy nagy kedvence. Az első lépés: a versek megtalálása, felfedezése mindig egyéni módon történik. Szemben a dalszerzéssel, amit eddig ketten végeztünk az unokaöcsémmel, ám az utóbbi lemezeken Madarász András is elég erősen bekapcsolódott ebbe. Így most már hárman vagyunk dalszerzők a Kor-Zárban. Az én egyik nagy kedvencem egyébként Böröczki Mihály, aki személyes jóbarátom. Ő egy szombathelyi kortárs költő, akinek nagyon sok költeményét énekelem.
„A magyar nemzet egy és oszthatatlan, és csak akkor tudunk megmaradni csonkítatlanul, ha minden nemzetrész megőrzi örökségét. A díj annak az elismerése és köszönete, hogy a kitüntetettek megőrzik és továbbépítik sajátosságaikat, és ezzel az egyetemes magyarságot őrzik meg” – fogalmazott tavaly Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Külhoni Magyarságért Díj átadásán. A Kor-Zárnak mit jelent ez az elismerés?
Noha ez nem egy szakmai díj, legalábbis nem a zenekar művészeti munkásságát díjazzák ezzel az elismeréssel, hanem inkább az összetartozástudat erősítését, nagyon örülünk a díjnak, és nagy megtiszteltetés számunkra az, hogy méltónak találtak minket erre a kitüntetésre. Nagy öröm, hogy a felvidéki magyarság úgy tekint ránk, hogy az, amit csinálunk, olyan kulturális értéket képvisel, ami összetartó erővel bír.
Hogy állunk az utánpótlással: tíz, húsz vagy akár ötven év múlva lesznek-e méltó utódai a Kor-Zárnak?
Nagyon bízom benne, hogy lesznek, hiszen vannak nagyon erőteljes és szép próbálkozások, melyekkel a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny verséneklő kategóriájában minden évben találkozhatunk. Hogy mást ne is említsek, a Kicsi Hangot is Rimaszombatban fedezték fel, és bízom abban, hogy sok hozzájuk hasonló tehetséges zenekar nő majd ki onnan. Úgy érzem, hogy az értelmiségi ifjúságot érdekli a verséneklés és továbbviszik ezt a hagyományt.
Ahogyan azt már érintettük, tavaly volt 25 éves a Kor-Zár. Hogyan vágnak neki a következő negyedszázadnak? Mik a tervek?
Huszonöt évre előre nagyon nehéz tervezni. Egy azonban biztos: szeretnénk a lehető legtovább zenélni, és minél több emberhez eljutni a Felvidéken és külföldön is. A díjjal járó pénzösszeget is arra szeretnénk fordítani, hogy a zenekar minél többet szerepelhessen: hogy eljuthassunk olyan helyekre is, ahol esetleg anyagi okok miatt nem tudnának minket fogadni.
lm, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55632,50649,50448,46867″}