Második évfolyamába lépett a Muskátli, a jó gyermekek melléklete a Szózat elektronikus folyóiratban. Már javában folyik az új tanév, itt a diószüret ideje és elsirathatjuk a költöző madarakat is.
A Hónapvers rovatban Pósa Lajos: Sír a patak címében siratja a költöző madarakat, a sárguló leveleket. Az Emlékezésben szintén Pósa Lajos: Itt tipegett című versében édesanyjára Pósa Antalné Kovács Mária, Marcsa néni emlékezik, aki 1901. szeptember 3–án hunyt el. Fia minden esztendőben megemlékezett szeptember tájt szeretett édesanyjáról lapja, Az Én Ujságom hasábjain. Egy következő versében, a Többet mond ez a csend címűben pedig a szülőfalut, Nemesradnótot idézi fel.
A Valósmese rovatban Gaál Mózes, szerkesztő, Pósa bácsi utódjának sorai elevenednek fel 1916-ból a Jó és hasznos munkáról, melyet a gyerekek az iskolában végeznek.
E hónapban is értékes közmondások, s a Hegedűszóban szép mese megfontolandó sorai kerültek Pósa bácsi tarsolyába. Az Imádság rovatban pedig Pósa Lajos: Isten áldja meg a magyart című verse került, melynek pár sora a palóc-baranta himnuszban is visszaköszön.
A Természet rovat a diófáról ír, s mint kiderül a magyar nép a diófát tartja a maga nemzeti fájának, s kegyelettel ragaszkodik hozzá. Talán azért, mivel keletről hozták őseink, avagy talán, mivel e tiszta, féregtelen fa mellett sokszor áldozhattak elődeink.
Olvassátok érdeklődéssel a Muskátli szeptemberi számát is a www. szozat.org oldalon.
he, Felvidék.ma
