Szepsiben november 15-én ünnepi ökumenikus istentisztelet keretében adott hálát 10 éves létéért a Bodnár Attila vezette Vox Columbellae vegyes kar.
A lelki találkozót megtisztelte becses jelenlétével Szesztay Ádám kassai főkonzul, Zachariás István Kassa- megye alelnöke, Borovský Slavomír, Szepsi város polgármestere, Bartal Károly Tamás, nyugalmazott jászóvár apát, a helyi iskolák igazgatói, a társadalmi élet és önkormányzat több jeles képviselője.
Az ünnepi igehirdetést nagytiszteletű Molnár Árpád, a helyi református gyülekezett nemrég beiktatott lelkipásztora végezte, aki a jelenlevők nem kis meglepetésére és nagy megelégedésére Szűz Máriának a Szentlélek által kapott küldetésének kapcsán az igehallgatói szolgálat és küldetéstudat között vont párhuzamot. Az egybegyűltek kérését Vakles Attila, szesztai görög katolikus parókus, c. esperes kötötte csokorba.
A szertartás végén az egyházközség szlovák hívei nevében a Živena Asszonykórus küldöttsége énekelte el az ünnepi jókívánságot, majd Havasi József, a Csermely kórus karnagya köszöntötte és méltatta a vegyes kar teljesítőképességét, bátorságra, tenni akarásra és hűségre bátorítva a kórust, mivel a tíz év alatt érettségi-érettek lettek. A Szentlélek segítségével maradandót alkottak. Szolgálatuk folytatást kíván.
Mindazok nevében, akik szeretik és értékelik a jubiláló Vox Columbellae zenei teljesítményét, szívből köszöntjük a lassan immár tinédzserré váló Kisgalambokat. Köszönjük, hogy 10 évvel ezelőtt volt bátorságuk megmaradni a szakralitás ölelésében. Köszönjük, hogy a galambfészket nem hagyták üresen. Köszönjük, hogy tudatosan felvállalták az ősi hovatartozást és arról soha le nem mondtak. Köszönünk minden művészien előadott éneket, dalt és nótát.
Köszönjük a dalba és dallá énekelt költői üzenetet, amit Gérecz Attila költő, aki 1956. november 7-én halt hősi halált, aki, amikor 1954-ben a váci fegyházból megszökött s a Duna-parton egy rendőr elfoghatta volna, de futni hagyta, s a költő ezt a feszült pillanatot egyik versében így örökített meg: „Csak álltunk némán, a rendőr meg én, mint két pisztolyként egymásra fogott magyar”.
Ennél pontosabban és drámaiabban aligha lehetne megfogalmazni 1956 és kisebbségi létünk sok más hasonló helyzetét. Mivel meggyőződésünk, hogy minden várva várt, óhajtott és kívánt egységünk és összetartozásunk globálisan, a nemzeten belül és a térség sorstársországaival csak úgy jöhet létre, ha tudatosan Istenbe és egymásba kapaszkodunk, ezért csak kívánni és kérni tudjuk annak mihamarabbi felismerését, hogy egyedül az élő hitre épülő tudás, bátorság és becsület az, ami eredményt hozhat Európa és benne térségünk minden népének.
Gábor Bertalan, Felvidék.ma
Fotó: Zborai Imre
