A kiábrándultság korát éljük. Az állampolgárok csalódtak a demokráciában, a hatalmon lévő politikusokban, nem hisznek senkinek. A csalódottságot az évről-évre csökkenő választási részvétel is mutatja: Komáromban a tavalyi önkormányzati választásokon csak a jogosultak 34 százaléka ment el szavazni. Nem meglepő, hogy gyakran tesszük fel azt a kérdést, hogy mi értelme is van választani? A kiábrándultság fő oka, hogy a régi politikusok elhitették az emberekkel, hogy minden problémájukat meg tudják oldani. De ez nem igaz, s ugyan a politikának meg van a maga szerepe, de egy felelős képviselő sem csinálhat úgy, mintha mindenható lenne. A bizalom és a változás kulcsa, ha a megválasztott képviselők és a polgárok, akiket képviselnek, együttgondolkodnak. Három társammal együtt új jelöltek vagyunk a Magyar Közösség Pártja választási listáján, de már most megtapasztalhattuk, hogy milyen nagy segítséget nyújt az, hogy az utcákon, e-mailben és a facebookon folyamatos visszajelzést kapunk az emberektől. Számos esetben ők hívják fel a figyelmünket bizonyos problémákra, amik csak akkor derülhetnek ki, ha valaki a mindennapokban találkozik velük. Nem hallgat róluk, hanem elmondja azokat, ahogy egy érett társadalomban illik.
A demokrácia legfontosabb intézménye a népszavazás. Nemrégiben Bősön tartottak helyi népszavazást a menekülttábor megnyitásáról, ahol a polgárok 96 százaléka elutasította a tábor létesítését. A Smer-kormány azonban figyelmen kívül hagyta a nép akaratát, amivel csak tovább rombolta az emberek politikába vetett bizalmát. Hiszen ha egy népszavazásnak nincs semmiféle értelme, akkor miért vegyünk részt a közügyekben? Miért foglalkozzunk olyan ügyekkel, amik érintenek minket, ha nincs semmi látszata? Ezek jogos kérdések, a polgárok ma úgy érzik, nincs szavuk abban, mi történik velük. Mindez pedig teret ad a hazug népámításnak. Robert Fico rendszere azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy számukra a demokrácia csak annyi lehetőséget ad, hogy négyévente egyszer elmehetnek szavazni, és két ciklus között nincs más dolguk, minthogy szótlanul tűrjék a korrupciót, az újabb sarcokat, a rosszul működő hivatalokat. A népszavazás intézményének valójában arról kell szólnia, hogy az emberek megmutathassák: két választás között is megvan arra a békés, normális eszköz, hogy kezükbe vegyék közösségük jövőjének alakítását.
A Magyar Közösség Pártja petíciót indított, amelynek célja, hogy a helyi népszavazások eredménye kötelező érvényű legyen. A népszavazásnak ünnepnek kéne lennie, ami segít a közügyekbe való beleszólásban. Akkor is, ha a hatalomnak ez nem tetszik. Az MKP kezdeményezése arról szól, hogy többé egyetlen minket érintő döntést se lehessen meghozni az akaratunk ellenében. Legyen szó lakóhelyünk nevéről, a migránskvóták elutasításáról vagy környezetünk védelméről. Ennek a törekvésnek már több, mint 70 ezer polgár aláírása ad súlyt.
Ahhoz, hogy minőségi változást érjünk el, nem csak egy másik kormányra, hanem egy új kultúrára van szükségünk. A régi politika megfosztott minket az önbecsülésünktől és attól, hogy készen álljunk tenni a környezetünkért és kiálljunk közösségünk érdekeiért. Véget kell vetni a megalkuvás kultúrájának – a Fiatal Függetlenek ezt tartják a legfontosabb feladatuknak. Egy olyan új kultúra megteremtéséért dolgozunk, ahol az emberek képesek átadni a családjaik elvárásait, reményeit, félelmeit és javaslatait. Csak így, együtt indulhatunk el egy élhetőbb ország megteremtésének útján.
Bóna Zoltán, Felvidék.ma
a Fiatal Függetlenek jelöltje 29. az MKP listáján
