Csakhogy nincs bent! Az okok nagyon egyszerűek: a déli régiókban élő magyar emberek szegényebbek, mint a többségi társadalom polgárai az északi területeken. Így elkeseredettebbek is! Fiataljaink egy része meg nem tudott hazajönni, mert kint „gürizik”. Egy percig se hibáztassuk a választót azért, mert nem tud megélni nyugdíjából, fizetéséből, és nem tapasztalta azt, hogy javult volna az élete az elmúlt években! Magunkat hibáztassuk, hogy az elmúlt négy év során nem jutottak el üzeneteink az emberekhez, nem magyaráztuk el, hogy ha nem megy el szavazni, akkor is szavazni fog erre, ami most van, mert a parlament így vagy úgy, de megalakul.
Ettől függetlenül nem adjuk fel, mert ami most van kialakulóban a szlovák törvényhozásban, az katasztrófa. Ez a szlovák politika válsága, és ezt sajnos megint mindannyian, azok is, akik nem mentek el szavazni, meg fogjuk érezni! Nem adhatjuk fel. A sikertelenségen nehéz felülemelkedni, de nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy sebeinket nyalogassuk. Továbbra is párbeszédet kell folytatnunk az egyszerű emberekkel. Látható, hogy a magyar emberek nem viselik jól a megosztottságot. Felelősségünk nagy. Ezért lépéseket kell tenni a megosztottság felszámolása felé. Nem gyors összeborulás, politikai alku kell, hanem a bizalmatlanság, az árokásás és a kenyéririgység enyhítése, mert ezek azok a problémák, amelyek közösségünk polgárait megkeserítik, s elveszik kedvüket a közélet iránti érdeklődéstől. Mindezzel párhuzamosan eljött az idő mindkét oldalon a politikai önreflexióra, a megújulásra, a fiatalításra. Az MKP jó úton halad ez ügyben, és meg is kapta a társadalom jelzését, hogy jöjjenek az új arcok. Generációváltásra van szükség, hogy újra megerősödjön közösségünk.
