Második alkalommal adták át a Szlovákiai Civil Becsületrend díját Révkomáromban. A díjazott, Dunajszky Géza nem ismeretlen olvasóink előtt. A felvidéki magyarság legújabb kori történetének krónikása – ahogy Fibi Sándor nevezte a díjátadón – megható örömmel vette át a megtisztelő díjat. A Civil Becsületrend idei kitüntetettjét a díjátadó ünnepségen kérdeztük.
Tavaly még a kuratórium tagjaként Ön méltatta a Civil Becsületrend hazai első díjazottját, Pósa Juditot. Az idei évben is tagja volt a kuratóriumnak?
Természetesen nem. Amikor első ízben felmerült a nevem, megszakítottam a kuratóriumi tagságomat. Megszakítottam, azaz a későbbiekben folytatni szeretném, hiszen nagyon megtisztelő ellátni a kuratóriumi tagsággal járó feladatokat.
Nemrégiben vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet. Most a felvidéki magyar civilek ismerték el munkásságát. Melyik a rangosabb kitüntetés az Ön számára?
Mindkét díj kötelez. Nagyon kedves és jó érzés, ha az anyaország odafigyel a munkásságunkra. Azonban a sajátjaink által kapott díj meghatóbb, mivel az értük végzett munkám jutalmazásaként fogom fel. Felemelő érzés, hiszen minden tevékenységem arra irányult, hogy a felvidéki magyar társadalmat szolgáljam.
„Kós Károly gondolata jut eszembe: azért születtünk a világra, hogy a közösségünkért tegyünk.”
Ezt a feladatot mindenkinek meg kell tennie. Aki ezt nem teszi meg, az nem méltó arra, hogy a közösség az emlékeiben megtartsa. Véleményem szerint ez egy ősi küldetés, ami az emberbe beleszületik. Én biztosan így születtem.
Csáky Pál a laudációját úgy fejezte be, hogy a megkezdett munkát folytatni kell. Hogyan tovább?
Vannak még titkok, amelyeket fel kell deríteni. Vallom, hogy naggyá egy nemzetet az tesz, ha szembe tud nézni az általa elkövetett gyalázatokkal és meg tudja követni az áldozatok hozzátartozóit. Aki ezt nem teszi meg, nem méltó arra, hogy nemzetnek, egyáltalán embernek vallja magát. A bocsánatot várjuk. Az áldozatok ezért kiáltanak. A valódi háborús bűnös és népirtó neve ismert: Edvard Beneš. Nem mi magyarok vagyunk háborús bűnösök, de ellenünk követtek el nagyon súlyos háborús és emberiesség elleni bűntetteket!
„Beneš titkos parancsának eleget téve az volt a cél a II. világháború után, hogy tüntessék el a magyarokat és németeket, főleg Pozsonyból.”
Azért kellett elpusztulnia több ezer embernek, hogy Beneš politikai céljai teljesüljenek. Ez a világ minden részén tömeggyilkosságnak számít. Azért dolgozom, hogy ezt elismerjék.
Magányos harcosnak számít, vagy vannak támogatói?
Hál’ Istennek vannak. Személy szerint nekem az volt a szerencsém, hogy a média nyitott volt és mindent, amiről tudomást szereztem, meg tudtam jelentetni a sajtóban. Itt külön szeretném megköszönni a Felvidék.Ma által nyújtott támogatást, hogy nyilvánosságra kerülhettek a legfrissebb kutatásaim eredményei. Úgy érzem, engem a sajtónyilvánosság mentett meg.
Érte bármilyen hátrány azért, mert a témával foglalkozik?
Titkos, zavaró, éjszakai telefonhívásokat kapok, de mást semmit. Az a szörnyű és szégyenteljes, hogy hetven évvel az események után még mindig nincs meg az akarat, hogy kiderüljön, mi történt Pozsonyligetfaluban. A történészek által kutatott hivatalos történetírás még várat magára.
