A nagy fejedelem szellemét mindig tisztelet övezte az Ipoly-mentén is. Tudtak itteni útjairól, kapcsolatairól; a Rákóczi-kultuszt és az iránta való tiszteletet Hontban is ápolták, főleg a nagy évfordulók alkalmával, így 1903-ban is.
Erről elsősorban a helyi sajtóból tájékozódhatunk
A Honti Lapokban írták ekkor, hogy a Hontmegyei Múzeum-Társulat Rákóczi-ünnepet rendez, amely körül „semminemű pártszempont vagy egyéb kicsinyes szempont nem érvényesülhet”. Egy „mindenható közös érzésből” fakadó „egyetemes szempont” annyit jelent, mint „a kötelességeket a szívekbe vésni, a nemzeti összetartást fokozni, a csüggedést elriasztani, és a tettek energiáját abból a nagy korszakból átvezetni a mai korszakba”. (HL, 1903. 28. sz.)
A megyei újság következő számában egy szép méltatást közöltek Rákócziról és koráról. Így kezdik többek közt a megemlékezést:
„Annak a magyar eposznak, mit Magyarország történelmének szoktunk közönségesen nevezni, legszebb, legragyogóbb éneke a kurucvilág. Csodálatos világ volt az s csodálatosak a benne élő emberek”. A fejedelemről megjegyzik, hogy: „Soha önzetlenebb, hazája szabadságáért rajongóbb, nemesebb lelkű vezér nem állott a szabadságharc élén, mint II. Rákóczi Ferenc”.
Az újság több apró hírt közöl még az előkészületekről majd a 45. számban egy újabb méltatást találunk. Hőseinket a bibliai sivatag romjain is felséges hősökhöz hasonlítja a lap, s így ír: „nemzetünk története a világtörténelem legcsodálatosabb jelenségei közé tartozik. Az időknek lelke egyes korszakokban mintha egyedül mibennünk nyilatkozott volna meg: Nemzetünk odaállította az emberiség harcélére zászlóvivő gyanánt, hogy aztán kevés idő múlva e zászló csak nemzeti nagyságunk és dicsőségünk szemfedője legyen”.
A Honti Múzeum az emléktáblával Csáky Károly felvételén
A Honti Lapok 1903/46. száma a november 8-án megtartott Rákóczi-ünnepről tudósít részletesen. Ekkor a város „zászlódíszt öltött”, s „taracklövések jelentették az ünnep kezdetét”. A vármegyeházán összegyűlt közönséget Lits Gyula főispán, a Múzeumtársulat elnöke köszöntötte, majd ünnepi szentmisére átvonultak a római katolikus templomba. Itt Poljakovics Iván nyugalmazott plébános mondott beszédet.
Utána matiné volt a zsúfolásig megtelt székházban, ahol Hederváry Lajosné „festői magyar ruhában, panyókára vetett mentében” lépett színpadra, s elszavalta a Rákóczi Rodostóban című melodrámát. Ezután tárogatón kuruc dalokat játszottak, a dalkör elénekelte a Szózatot, s „Emelkedett hangulatban, és azon érzéssel oszlott szét a közönség, hogy ilyen szép lefolyású hazafias ünnep Ipolyságon még nem volt soha”.
November 15-én Selmecen és Bélabányán rendeztek hasonló nagyszabású megemlékezést. Itt az Újvárban mozsárlövések jelezték az ünnep napját, majd a bányászzenekar ébresztő zenéjét lehetett hallani. Utána a Szentháromság téren gyülekeztek, s szentmisén vettek részt a Nagyboldogasszony-templomban, illetve az evangélikus templomban. A városháza tanácstermében Szitnyai József polgármester, királyi tanácsos mondott ünnepi beszédet, Richter Ede levéltáros pedig alkalmi felolvasást tartott. A díszközgyűlés után az akadémia diákjai tartottak ünnepi ülést az intézet dísztermében. A római katolikus elemi iskolában Rákóczi-kiállítást nyitottak, a Vigadóban pedig Balog Laci zenekara kuruc dalokat adott elő.
II. Rákóczi Ferenc ipolysági emléktáblája Csáky Károly felvételén
A honti Rákóczi-kultusz később is élt
1906. október 29-én például az ipolysági izraelita templomban is nagyszabású ünnepséget tartottak. Grosszmann Gyula ünnepi beszéde nyomtatásban is megjelent Ipolyságon. 1910-ben a kassai ünnepségeken Hont megyét is képviselte küldöttség.
A Honti Múzeumban őriztek néhány dokumentumot és relikviát Rákócziról, illetve a Rákóczi-korból. Mindezek részletesebb ismertetése azonban már egy másik dolgozat tárgya. Befejezésül csak annyit: II. Rákóczi Ferencről Ipolyságon kezdeményezésemre bár elneveztek egy szép utcát, ám emléktáblát sokáig nem állítottak neki. Pedig megérdemelte volna korábban is. Ám örülnünk kell, hogy Tóth Béla újabb szorgalmazására végre erre is sor került, s a nagy fejedelemre ma már tábla is emlékeztet a városban.
2014. október 13-án, Rákóczi ipolysági tartózkodásának 310. évfordulóján a városban méltó ünnepséget tartottak Ipolyság város, az Ipolyság Város Pecsétje Alap, valamint a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre szervezésében. Ennek keretében leplezték le a múzeum déli szárnyán II. Rákóczi Ferenc reliefes, három nyelvű (magyar, szlovák, latin) emléktábláját. A tábla alkotója Kutak Adrienn helybeli grafikusművész, szövege pedig így hangzik: „II. Rákóczi Ferenc/ az Úr 1704. évében Ipolyságon/ vette a hírt, hogy Erdély/ fejedelmévé választották./ Ipolyság, 2014. okt. 11./ Köszönet az adakozóknak.”
