Ha arra gondolunk, hogy egy-egy kormány első száz napja egyfajta előremutatás a későbbiek felé, nos, akkor semmi okunk a bizakodásra. Az oktatásügy területén ugyanis – egyelőre úgy tűnik – a helyzet nem sokat javul. A minisztérium élén álló Plavčan miniszter több botrányos gyanúsítás céltáblájává vált, az ellenzék szinte a kinevezése pillanatától jelezte a miniszteri posztra való alkalmatlanságát.
Megkérdőjelezték a Diákhitel Alapban való korábbi ténykedését, de nem úszta meg a professzori címe megszerzésének módját érő kritika nélkül sem. A Szlovák Pedagógusok Kezdeményezése – ISU rendre szervezi tüntetéseit, hiszen a kormányprogramban foglaltak nem teljesítik azokat a követeléseket, amelyek a választások előtti országos sztrájk idején megfogalmazódtak.
A legfőbb kritika a pedagógusok bérezésének kérdését érinti. A kormányprogram az OECD és más nemzetközi szervezetek kutatásait értelmezve megállapítja, hogy a szlovákiai pedagógusok társadalmi és gazdasági megbecsülése az európai ranglista legvégén szerepel. Ezért a kormány szándéka szerint növelni kell a pedagógusok jövedelmezését, illetve több pénzt kell az oktatásügyre fordítani, mind a működési, fejlesztési, mind a képzési területeken. Nos, ehhez képest mindössze 6 százalékos emelést ért el a minisztérium szeptember elsejétől.
Az elégedetlen pedagógusok rendszerszintű változásokat is követelnek, amire valóban van ígéret a kormányprogramban, de konkrét lépések még nem történtek. Az iskolaügy finanszírozását érintően a kormányprogram továbbra is normatív támogatásban gondolkodik, melyet kiegészít, illetve átértékel, és további elemeket visz bele. Ezért érthetetlen, hogy az oktatási törvény legutóbbi módosítása alkalmával miért nem használták ki a kínálkozó alkalmat, és törölték teljes egészében a minimális osztálylétszámokra vonatkozó passzust. Azt ugyanis azért találták ki, mert az előző kormány tervei között az osztály alapú finanszírozás szerepelt.
Úgy tűnik, ez kikerült a nyilvánosságra hozott tervek közül, de csak kicsi előrelépést sikerült elérnie a Most-Híd pártnak azzal, hogy a kisiskolákra, illetve a teljes szervezettségű magyar iskolákra kivételként nem vonatkoznak majd ezek a minimális létszámok. Továbbra is nagy kérdés a középiskolák ügye, hiszen országszerte csökken a középiskolába iratkozók száma. Ennek a folyamatnak a nagy áldozatai éppen a magyar középiskolák lehetnek.
Ezeken túl más, jelentős esemény az oktatásügy területén nem történt. A miniszter sokat utazik és kerekasztal-tárgyalásokat folytat különböző szervezetekkel, szakemberekkel, amit személy szerint üdvözlök, de nincs tudomásom róla, hogy a tervezett nagyszabású oktatási reform előkészítésébe magyar szakmai szervezet tényszerűen beleszólhatna. Így csak remélni tudjuk, hogy a jövő évben előkészítendő és végrehajtandó reform az oktatásügy területén nem érinti majd egyértelműen negatívan a magyar iskolák rendszerét.
Kérdés, hogy ebben mekkora súllyal tud majd részt venni a frissen létrejött nemzetiségi oktatásért felelős osztály Prékop Máriával az élen, illetve maga Krajňák államtitkár. Kétségkívül előrelépés a nemzetiségi osztály újraalakítása, bár eddig nem tisztázott a nyilvánosság számára, hogy mekkora hatáskörrel bír majd, és kikkel dolgozik együtt az osztályvezető.
A kultúra területén a legfontosabb tény, hogy elkezdődtek a kisebbségi kulturális alap létrejöttét segítő tárgyalások. A munkacsoport vezetője a kisebbségi kormánybiztos, Bukovszky László lett. A fejlemények nyilván a nyári szabadságolások után válnak nyilvánvalóvá. Ugyanakkor a közvéleményt a közszolgálati médiumok koncessziós díjai foglalkoztatják. Ez ügyben az MKP már kifejezte álláspontját: számarányunk mértékében jelentősen több, napi 4 óra televíziós műsoridőre lenne jogunk.
A szerző az MKP oktatási és kulturális alelnöke
