Nemrégiben azt írtam e honlapon, hogy Ipolyságon a kétnyelvűséget illetően talán rend van. A hivatalok, intézmények, üzletek vezetői betartják, betartatják azt: épületeik cégtábláin ott a szlovák és a magyar szöveg. Sajnos, most valami másról is be kell számolnom.
A városka stadionjának betonkerítését ugyanis újabban felfedezték a vállalkozók, és egyre több lett azon a reklámszöveg. A hatalmas felületen egyébként sok ilyen elfér, reklámozhatják tehát önmagukat az illetékesek. Ez nem is lenne baj, ha ők itt is betartanák a törvény garantálta kétnyelvűséget. Avagy ez talán rájuk nem vonatkozik?
Ha történetesen én lennék a város vagy a sportegyesület vezetője, illetve ha az én portám kerítésére akarnának ilyen szövegeket pingálni, megkérném a reklámozókat, hogy szíveskedjenek a figyelmet felkelteni akaró irományokat szlovák és magyar nyelven is közzétenni.
A kifőzött ital jobban esne ha magyarul is hirdetnének (Fotó: Csáky Károly)
A vasnak nincs nyelve (Fotó: Csáky Károly)
Aki nem fél a magyar nyelvtől (Fotó: Csáky Károly)
Az egynyelvű hirdetés biztos olcsóbb (Fotó: Csáky Károly)
Mert:
1. Ha egy ilyen szöveg csak magyarul jelenne meg, a jobb érzésű szlovákok azt világgá kiáltanák. Mert ők akkor is felkapják a fejüket, ha mondjuk egy zömmel magyarok által lakott helyen a különféle rendezvényeket hirdető plakátokon, szórólapokon nincs ott a teljes szlovák változat. Tételezzük fel, hogy részben, s a maguk szemszögéből talán igazuk is van. De akkor fordított esetben miért nem szólal meg valamelyik józanabbul gondolkodó szlovák testvér lelkiismerete, és miért nem kifogásolja a minket semmibe vevő jelenséget?
2. Miért nem jó az önmagát, cégét, üzletét, vállalkozását reklámozónak, ha a közzétett szövegeket többen is megértik majd? Például az erre naponta áthaladó magyarországiak százai, ezrei.
3. Miért nem gondol arra a hirdetések megrendelője, hogy a kétnyelvűen közzétett reklám nagyvonalúságát, a mások iránti tiszteletét is tükrözné? A gesztus pedig jólesne az itteni magyaroknak is. Akik nagy része ugyan érti a szöveget, ám mindez nem jelenti azt, hogy lemondott anyanyelvéről. S talán a hangulata is jobb lenne, ha minél több területen érezhetné, hogy egyenragú polgára ennek a kicsinyke országnak, melyben szeretik és becsülik őt.
4. Vajon feltűnt-e még valakinek ez az állapot? Mondjuk az önkormányzat általunk megválasztott képviselői közül? Avagy a magyar párt (pártok), szervezetek, intézmények (Csemadok, iskolák, alapítványok, társaságok) részéről?
Ez is csak szlovákul hirdet (Fotó: Csáky Károly)
Ez vajon mi lehet? (Fotó: Csáky Károly)
Fitness csak szlovákoknak (Fotó: Csáky Károly)
Ha kavics és homok kell, tanulj meg szlovákul (Fotó: Csáky Károly)
Azért is mondom mindezt, mert a betonfelületre írt szövegek elsősorban az ipolyságiaknak szólnak, ipolysági vállalkozásokat reklámoznak. Például Ipolyság város egyetlen szép szállodáját, villamossági cikkeket forgalmazó üzletét és az ilyen munkákat végző cégét, autómosóját és autóiskoláját, vaskereskedését és fitness-központját stb. S ugye nem lenne kár, ha e helyekre minél több jóérzésű magyar ember is betérne?
Ide is sok magyar járhat (Fotó: Csáky Károly)
Merre is van az autómosó (Fotó: Csáky Károly)
Még a felsőtúri pálinkafőzdét is csak és csak szlovák nyelven hirdetik Ipolyságon. Pedig ide sok-sok falusi gazda, a Zsiga és Sándor bácsik egész sora betér legalább évente egyszer. S hátha nekik is jobb kedvük kerekedne, ha ide jönnek. No, nem csak a kifőzött italtól, hanem a felfedezett kétnyelvű szövegtől is. A reklámozott kavics- és homokbányát (lerakatot) is főleg a magyarul beszélő építkezők keresik fel. Bár lehet, ők nem is olvassák az egynyelvű szöveget, nem mérgesítik ezzel magukat, hiszen van elég gondjuk az építkezéssel.
Az általam röpke néhány perc alatt szemügyre vett és lefotózott reklámok közt mégis akadt egy, amely kétnyelvű. Oros Zoltán üzletéről van szó: az itteni optikáról, azaz magyarul a látszerészetről. Talán e tekintetben példát is vehetnénk tőle.
