Az ellenzéki Veronika Remišová és Igor Matovič (mindketten OĽaNO-NOVA) ismét megkapirgálta a vajkai komp ügyét. A kérdés felmelegítésében nem kis szerepe volt a Felvidék.ma augusztus 8-án megjelent cikkének.
Az ellenzéki képviselők továbbra is nehezményezik, hogy a botrányos kompügyet az új kormány új pártjának új minisztere sem tudta megoldani, illetve előre megjósolható, hogy a hangzatos szavak ellenére a beígért megoldás semmivel sem lesz kifogástalanabb, mint az előző volt.
A képviselők felszólították Solymos László környezetvédelmi minisztert (Most-Híd), hogy értékelje felül a vajkai komp jelenlegi üzemeltetését, és érje el, hogy annak működtetése újra olyan gazdaságos legyen, mint amikor az állam alá tartozott.
Továbbá követelik a minisztertől, hogy kövesse Roman Brecely közlekedésügyi miniszter karakán és elvszerű példáját, amikor is felmondta a Process Managment nevű céggel a tanácsadói szerződést. Ez a cég készítette elő a tendert a vajkai komp túldrágított üzemeltetésére. Brecely erkölcsileg nem tudott azonosulni azzal, hogy a botrányos vajkai eset után a cég továbbra is az állami közbeszerzések területén sertepertél.
Nem úgy, mint Solymos László, aki nemhogy felmondott volna bármilyen régi szerződést, a tanácsadó cégek garmadája között szintén a Process Managment-et találta meg, és júniusban egy újabb 180 ezer eurós szerződést kötött vele, talán a cég nevéből adódóan – a folyamatok kezelésére (valamit biztos tudnak a fiúk!).
A vajkai komp problémája jelenleg abban a botrányban csúcsosodik ki, hogy tavaly májusban egy gyanús körülmények között kiírt tenderen egy magáncég nyerte el az üzemeltetés jogát. A magáncégnek ideje is volt, épp akkor kompja is volt raktáron, tehát miért is ne fuvarozna akár az előző komp üzemeltetési költségeinek ötszöröséért?!
A kérdés azért bonyolultabb, és megértéséhez vissza kell menni a vízerőmű építésének idejéig. Az új Duna-meder már létező utakat szüntetett meg, elvágott három falut a természetes régiójától, családokat a rokonaiktól, embereket a munkájuktól és a kulturális, szórakozási lehetőségektől. Az eredeti tervekkel ellentétben híd helyett spórolásként egy kompot állítottak be, ami sok mindenre jó, csak napi közlekedésre nem.
Ennek bizonyítéka, hogy a fiatalok sorra elköltöztek a falukból, helyüket átvették a Pozsonyból kitelepülők, akiknek ideális beutazást biztosít a Duna jobb partján futó, eddig még nem leterhelt út. A gondokat tovább fokozza, hogy az elmúlt évtizedekben nőtt a helyiek utazási kedve, több lett a térségbe látogatók száma és a Pozsonyba ingázók is elkezdték menekülő útvonalként használni a jó öreg kompot. Mindez együttvéve már kezelhetetlen helyzetek sorát okozza.
Az ellenzék még tavaly joggal nehezményezte a Ponton City Rt-vel (a komp jelenlegi üzemeltetője) kötött szerződést, a szakértők szerint ugyanis a cégnek a szerződés ideje alatt kifizetendő összegből akár több új hidat is fel lehetett volna építeni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az új komp 12 autó helyett 18 autót tud szállítani egyszerre, lényegesen gyakrabban fordult, és az utolsó járat idejét is kitolták az addigi 21.30-ról 23.30-ra.
Természetesen ez sem közlekedik, ha fúj a szél, ha köd van, vagy befagy a Duna, a helyiek szerint átlagosan 40-60 napot egy évben. A zömében fél óránkénti járatsűrűség már jobban megfelelt az ott élőknek, ám amikor az ellenzék elkezdte támadni az akkori minisztert a költségek növekedése miatt – természetesen a hivatali logikából kiindulva –, költségcsökkentés címén visszaállították a ritkább menetrendet és fél tízre az utolsó járatot. Ezzel a közlekedés megoldatlanságát a régi szintre vitték vissza.
Tehát most van egy új, túl drágán üzemeltetett kompunk, ami ugyanúgy nem tudja teljesíteni a rá háruló igényeket, mint a régi.
A helyzet rendezését illetően nehéz dolga lesz a miniszternek, mert vagy csökkenti a költségeket és ezzel a közlekedést még jobban ellehetetleníti, vagy megoldja a közlekedési útvonal átjárhatóságát, miként a térségben kampányoló közlekedési infrastruktúrában jártas elv- akarom mondani párttársa ígérte: két komp beállításával. (Ha rosszmájúak akarunk lenni, azt is mondhatnánk: így rossz idő esetén mindkét parton állhatna egy-egy komp.)
Lenne egy harmadik megoldás is, de ehhez valóban ésszerűen, rendszerszinten meghozott döntések kellenének. Ilyet pedig eddig, sajnos, ebben a kormányban csak Brecely minisztertől láttunk, aki neki mert menni az eddigi érdekeket kiszolgáló csoportoknak. Sajnos, pont a Most-Híd lesz az, amely a napokban kihúzza a bársonyszéket alóla, amivel nem csak a vegyes párt ambíciója elégül ki, de a kormány is megszabadul egy jó példát mutató minisztertől, aki ésszerű pénzköltési elveket próbált bevezetni.
Tehát azt javasolnánk Solymos miniszter úrnak, már csak a pártja neve okán is, hogy kezdje el egy új híd építését. Ezzel lehetővé tenné a közlekedést, segítene a térségben lakóknak, segítene a naponta dugóban idegeskedő csallóközi ingázóknak, és nem lenne támadható a komp üzemeltetési költségei okán.
