Ausztria történelmének legnagyobb környezetszennyezési botránya befolyással lehet arra a perre is, amelyben az EuroGas AG 3,2 milliárd dollár kártérítést követel Szlovákiától az EuroGas AG és a Schmid Industrieholding közötti licencelosztás ügyében.
Két karintiai erdőtulajdonos azzal vádolja a Donau Chemie társaságot, illetve a Wietersdorfer-i cementgyárat, hogy a cementgyártás során hexaklór-benzollal szennyezték a környéket, és ezért 3 millió euró kártérítést követelnek. Az erdőtulajdonosok kára a szakértők szerint akár a 40 millió eurót is elérheti.
A környezetszennyezés pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Dunau Chemie szabadon tárolta a rákkeltő, mérgező vegyületnek számító hexaklór-benzolt, majd az így szennyezett, megkékült mészkövet a cementgyárakban próbálta megsemmisíteni.
A mérgező anyagokat először 2014 decemberében fedezték fel a festői Karintia tejtermékeiben. 2015 januárjában a fenyők levélanalíziséből megállapították, hogy a szennyezés már több mint egy éve folyik, és a fák, illetve a talaj súlyosan kontaminálódott nemcsak a hexaklór-benzollal, hanem higannyal és dioxinokkal is. Két hónappal később a környék lakosai 84%-nak vérében is ki tudták mutatni a mérgezést. A két erdőgazdálkodó 6 500 ha erdőt kezel, de ügyvédjük elmondása szerint további 500 beadványt készülnek benyújtani a vegyipari cég és a cementgyár ellen.
A történet nemcsak abban érinti Szlovákiát, hogy hozzánk is eljuthat a fertőzött tej és tejtermék Ausztriából, de abban is, hogy a megvádolt cementgyár egyik tulajdonosa az a Schmid Industrieholding, amely jelenleg a veszverési (Gemerská Poloma) zsírkő bányászati jogát birtokolja. Ezt a jogot – az Iglói Bányahivatal döntése alapján – 2008-ban nyert el az EuroGas AG-től, meglehetősen furcsa körülmények között. Az EuroGas menedzsmentje most megpróbálja a SIH-ra is rákenni a környezetszennyezési botrány felelősségét, így is javítva pozícióit abban a Szlovákia ellen zajló perben, amelyet a washingtoni választott bírósághoz nyújtott be, még 2014-ben. A perben előreláthatólag jövő tavasszal várható ítélet.
A veszverési zsírkövet még 1985-ben fedezték fel, véletlenül, cinérc keresése közben. A lelőhely 85 millió tonna, nagyon jó minőségű zsírkövet rejt. A zsírkő egy szilikát, amely a kozmetikai és gyógyszerkészítményekben, szigetelő kerámiákban, a textil- és gumigyártásban adalékanyagként, a növény-védőszerekben vivőanyagként, illetve az élelmiszeriparban csomósodás-gátlóként használható fel.
A történet eléggé összekuszálódott, de leegyszerűsítve: a kutatás elindítására az EuroGas AG leányvállalata kapott jogot, ám egyik (ma már csak volt) munkatársuk értékes információkat szivárogtatott ki, és ezek felhasználásával felesége védette le először a bányanyitás licencét, mégpedig saját cége nevére. Ezen licenc alapján viszont az iglói bányahivatal a konkurens Schmid Industrieholding leányvállalatának adta meg a bányászati jogokat.
Tehát van egy lezáratlan per a kassai bíróságon információval való visszaélés és ipari kémkedés vádjával. A Legfelsőbb Bíróság kétszer nyilvánította törvénytelennek a bányászati jog elvételét. Folyik az ügy a washingtoni választott bíróságon is, ahol az Eurogas egy 1991-ben aláírt, Csehszlovákia-USA közti beruházás-védelmi egyezmény megsértése alapján követel 3,2 milliárd dollárt a szlovák államtól. A szlovák pénzügyminisztérium szerint természetesen nem sértették meg ezt az egyezményt.
Hát, így utólag nézve, talán egyszerűbb lett volna kielégíteni az akkori miniszter, Pavol Rusko – az Eurogas vezetője szerinti – zsarolását, igényeit. Az mindenesetre érthetetlen, hogy egy ennyire piacképes nyersanyag, mint a zsírkő bányászati jogát miért kell külföldi tőkéseknek juttatni, elvégre csákányunk nekünk is van…
(Felvidék.ma/Tasr/Sme/Hnonlie)
