A Rozsnyói Rákóczi Magyar Ház, valamint a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület és a Visegrádi Szent György Lovagrend Rozsnyói Priorátusa augusztus 7-én Csetnek községben koszorúzással egybekötött emlékünnepséget szervezett a magyar Ovidius, Gyöngyösi István emlékére.
A megemlékezés a csetneki temetőben Gyöngyösi István sírjánál vette kezdetét, ahol a Csemadok Nagybalogi Alapszervezetének képviseletében Molnár Jolán idézett a költő Marssal Társalkodó Murányi Vénusz című verséből. Ezután a szervezők nevében lovag Beke Zoltán prior köszöntötte a jelenlévőket, és egyben felkérte Nt. Dr. Buza Zsolt rozsnyói református lelkészt tartsa meg ünnepi beszédét.
![Gyöngyösi István lakóháza (Fotó Beke Zoltán)](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2016/08/01-Gyöngyösi-István-lakóháza-300x169.jpg)
Az emlékbeszéd Lukács evangéliuma 21, 5-6 versére volt alapozva, melyben ezt olvashatjuk: „Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:„Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.” Nt. Dr. Buza Zsolt a szerény számú, de a költő iránt ugyancsak lelkes résztvevőknek, ezen idézeten keresztül világította meg, és tolmácsolta Gyöngyösi István életét, munkásságát, valamint megpróbáltatásait, melyet az akkori Gömör vármegye felvirágoztatása érdekében tett.
![Nt. Dr. Buza Zsolt tartotta az emlékbeszédet](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2016/08/05-Nt.Dr_.Buza-Zsolt-emlékbeszéd-300x169.jpg)
Amint az emlékbeszédben elhangzott „Három alkalommal csengtek vissza Jézus szavai Gyöngyösi életében. Először akkor látta lángokban Felső-Gömörországot, amikor Caraffával szemben kellett kivívnia az alispáni székben ülő Gyöngyösinek a teljes győzelmet. Másodszor akkor, amikor Thököly Imre fejedelem seregei vágtattak végig Gömörországon és akkori urának, Gróf Andrássy Miklós szolgálatában állva minden javainak a gondozója és megtartója volt. Harmadszor akkor igézte meg Gömörországot lángoló természetével, amikor 1700 októberében újból megválasztják alispánnak. 70 év gondja nyomta a vállát és hiába akart leköszönni alispáni hivatalából, a közbizalom nem engedte. Zrínyi Ilona számtalanszor dicsérte jogi tudását, Arany János pedig így nyilatkozott: „valahányszor a magyar költészet és nyelv oda jut, hogy idegen befolyástól lesz szükséges menekülnie: mindannyiszer nyereséggel fordulhat vissza a néphez s irodalomban Gyöngyösihez.
![Molnár Jolán szaval (Fotó: Beke Zoltán)](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2016/08/04-Molnár-Jolán-szaval-300x169.jpg)
Mi marad számunkra Gyöngyösi István hagyatékából? Mi lesz Gömör számára Gyöngyösi István sírja? Tette fel a kérdést a szónok. „Kőhalom, ahol a szabadság nem virul, hanem tovább tépelődik a magyar abban az értelmi és érzelmi rabságban, amibe nap mint nap él? Drága gömöriek, és mindnyájan, akik ma hittel és lélekkel jöttünk ki a csetneki temetőbe! Térjünk vissza Gyöngyösi Istvánhoz, akinek igazából nem volt hazája,… nem volt vallása,…de volt hite, mert íróként, költőként megvallotta kicsoda az ő Krisztusa, aki szegletkővé lett minden háznak, így a gömöri lelkek hajlékának is.
![Szénási Lajos külgazdasági attasé üdvözli az emlékezőket (Fotó: Beke Zoltán)](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2016/08/06-Szénási-Lajos-külgazdasági-attasé-üdvözlete-300x169.jpg)
Az emlékünnepséget megtisztelte jelenlétével Szénási Lajos, külgazdasági attasé, Magyarország Kassai Főkonzulátusának konzulja. Mint kifejtette, a Főkonzulátusnak nagyon fontos, hogy jelen legyen minden egyes eseményen, amely a múltba tekint vissza, de a jelenen keresztül átörökíthető a jövő nemzedékének. Ilyen ez a mai megemlékezés is és ez a Csetneki emlékhely ugyancsak, ahol Gyöngyösi István végső nyughelye található.
Ezek után helyezték el a kegyelet koszorúit Gyöngyösi István síremlékénél. A nemzeti imánk eléneklése után a résztvevők elzarándokoltak Gyöngyösi Istvánnak jelenleg községi tulajdonban lévő egykori lakóházához, ahol koszorút helyeztek el az épület falára, kifejezvén abbéli reményüket, hogy a temetőben elhangzott alapige nem teljesedik be. Jelesül, hogy „Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.” A vendégek végül megköszönték a lehetőséget és a szeretetet amit kaptak a vendéglátóktól, s a legkésőbb jövőre való viszontlátás reményében búcsúztak el egymástól.
![Gyöngyösi lakóházának koszorúzása (Fotó: Beke Zoltán)](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2016/08/02-Gyöngyösi-lakóházának-koszorúzása--169x300.jpg)
Gyöngyösi István Rozsnyón hunyt el, amiről tanúskodik az 1908. november 23-án kiállított halotti anyakönyvből készült kivonat: „A halálozás éve, hava és napja: 1704.július 24.“ Rozsnyón halt meg, de lakhelyén Csetneken lett eltemetve.
![Beke Zoltán üdvözli a jelenlévőket (Fotó: Beke Zoltán)](http://felvidek.ma/wp-content/uploads/2016/08/03-Beke-Zoltán-üdvözli-a-jelenlévőket-300x169.jpg)