Nemrégiben még az események középpontjában álltak, csaknem mindenki ismerte őket. Azóta azonban eltűntek a csúcspolitikából, de éppen ennek köszönhetően kendőzetlenül elmondhatják véleményüket. Mit csinálnak napjainkban, mivel foglalkoznak és miként látják utódaikat? Mit tennének másként és mi, vagy ki bosszantja őket a leginkább? A ParlamentneListy.sk az ő véleményükre volt kiváncsi, ezúttal konkrétan Duray Miklóséra, az MKP exképviselőjére, a Charta 77 aláírójáéra.
Mivel foglalkozik jelenleg?
Sok munkám van. Összegzem mindazt, amit életem során írtam, hogy rendet teremtsek a fejemben is (nevet), hogy ne történjen meg az, ami már oly sokszor, azaz ne feledkezzünk meg elődeink cselekedeteiről és ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Viszonylag sokat utazom, előadok konferenciákon, több éven át tanítottam egyetemen.
Melyiken?
A Nyugat-magyarországi Egyetemen Sopronban és Győrött, Budapesten pedig a Közszolgálati Egyetemen.
Miről adott elő?
Amihez a leginkább értek, a közép-európai kapcsolatokról és a nemzetek közötti kapcsolatokról.
Munkásságának összegzése alatt egy önéletrajz megszületését érthetjük?
Nem. Inkább esszékről és hosszabb cikkekről van szó, több könyvre való terjedelemben. Eddig 1980-tól tizenöt könyvet publikáltam, először csak külföldön, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Németországban, Franciaországban, majd 1990 után itthon is.
Továbbra is tagja az MKP-nak?
Igen, egyszerű tag vagyok.
Miből áll az ottani tevékenysége?
Nem nagyon kapcsolódom be a párt belső ügyeibe. Ha valamivel kapcsolatban kikérik a véleményemet, igyekszem választ adni, de nem fejtek ki aktív politikai tevékenységet.
Ön szerint miért nem sikerült az MKP-nak a legutóbbi választások során bejutnia a parlamentbe?
Egyszerűen szólva, mert nem volt meg hozzá a kellő számú szavazat. Ha a Hídhoz viszonyítjuk, az MKP-nak nagyobb a támogatottsága a magyarok körében.
Amikor 1998-ban sor került a magyar pártok egyesülésére, ez akkor sem felelt meg mindenkinek. Vagy azért, mert a konkrét párt a három közül valamelyikkel nem értett egyet, vagy mert csak egyetlen pártot támogatott és a másik kettőt nem. Ez akkor eléggé megosztotta a választókat, ennek ellenére az MKP megközelítőleg 280 ezer szavazatot szerzett. Azóta azonban folyamatosan csökkent a támogatottság a magyarok körében.
Feltehetőleg a párt politikájában kéne keresni a probléma gyökerét. Igaz ugyan, hogy csökkent a magyar nemzetiségű lakosság száma, de ez közvetlenül nem függ össze a párt támogatottságának csökkenésével. A legutóbbi választásokkor úgy becsültük, hogy a szlovákiai magyarság választói bázisa mindössze 45 százalékban aktivizálódott.
Ehhez képest egyes szlovák településeken 90 százalékos aktivitást is mértek. Abból kell kiindulni, hogy mindkét párt elkövet politikai vagy módszertani hibákat, amelyek elégedetlenséget szülnek választóik körében. Kíváncsi vagyok azonban, hogy a Most-Híd szlovák választóinak aránya milyen mértékben csökken azt követően, hogy kormányra lépett a Smer-rel. Egyértelmű volt, hogy a szlovákok ezzel a lépéssel nem értettek egyet.
A Híd esetében is várható a magyar választók számarányának csökkenése?
Azt nem tudhatjuk, bár olyan hírek keringenek, hogy a magyarság egy részének szintén nem tetszett a Híd kormányba lépése. Ha pragmatikusan nézzük a dolgokat, sok választási lehetőség nem volt, mert a többiek, akik bejutottak a parlamentbe, sem jobbak, mint azok, amelyek kormányt alakítottak. A választóknak tehát nem sok választásuk maradt (nevet).
Úgy hírlik, hogy a Most-Híd liberálisabb magyar párt, míg az MKP konzervatívabb…
Az ilyen jelzőkkel óvatosan bánnék. Ismerem azokat, akik az MKP-ból távozva megalapították a Híd pártot. Egyikük sem volt liberális, inkább gazdaságilag, pénzügyileg orientált. Ha az ilyen orientáltságot liberalizmusnak neveznénk, bizony tévednénk.
Ha már a pénzügyi, gazdasági orientáltságról beszélünk, itt a gazdasági témákra való irányultságra, vagy a különféle pénzügyi csoportokkal és oligarchákkal való kapcsolatra gondol?
Ez utóbbira.
Egyesek azt állítják, hogy az egyik ok, amiért Bugár Béla 2007-ben elvesztette az MKP elnöki tisztségének elnyeréséért folyó vetélkedést, éppen a Világi Oszkárral való kapcsolata volt…
Nem közvetlenül a személyekben kell keresni az okot, inkább az orientációban. 1998-tól, amikor az MKP belépett a Dzurinda-kormányba, lényegében olyan célok elérésére törekedett, melyek bizonyos személyek számára gazdasági előnyökkel jártak, miközben háttérbe szorultak a társadalmi érdekek.
A pénzügyi orientáltságú csoport végül száz százalékban megnyerte Bugárt és ezáltal azt az előnyt is megszerezte, hogy gyakorlatilag az elnökség tagjainak bevonása nélkül bizonyos csoportok döntöttek.
Amikor 2006-ban az első Fico-kormány megalakult, érdekes konfliktus adódott a pártban. Abban mindenki egyetértett, hogy keresni kell annak lehetőségeit, miként lehet bejutni a következő kormányba. Politikai és ideológiai szempontból Dzurinda kormánya nem volt a legmegfelelőbb. Ideológiája lényegében nem volt, s az utolsó két évben parlamenti többségét is elvesztette. Másfél évig pénzért kellett a független képviselők köréből szavazatokat szerezni.
Semmilyen ideológiai vagy érzelmi szálak nem kötöttek bennünket a Dzurinda-kormányhoz. Ugyancsak nem voltak ideológiai kapcsolataink a következő kormánnyal sem, de abban egyetértettünk, hogy a pragmatizmus szempontjából keresni kell a kormányba lépés lehetőségeit. De mindössze hárman tudták a pártban, hogy megváltoznak a kormányba lépés feltételei.
Kik voltak azok?
Nem akarok senkit megnevezni, de egyiküknek az elnöknek kellett lennie (nevet).
Miként akarták megváltoztatni a feltételeket?
Arról volt szó, hogy nem ugyanazokat a minisztériumokat kérjük, mint előtte. Visszaadjuk a környezetvédelmi tárcát, de kérjük a közlekedésit. Ezzel Fico nem értett egyet, ezért nem jutottunk be a kormányba. Ismert tény, hogy a közlekedési minisztérium a leglukratívabb.
Ön egyetértett volna ezzel a lépéssel?
Nem tudtuk, hogy erről tárgyalnak. Végül a Szlovák Nemzeti Párt lépett helyettünk kormányra. Érdekes volt, hogy amikor néhány hónap múlva találkoztam Mečiarral, ezekkel a szavakkal fordult hozzám: „Még én sem tudtam róla, hogy az MKP nem lesz a kormányban”. Lényegében Fico az utolsó pillanatban döntött, hogy az MKP helyett a Szlovák Nemzeti Pártot választja partneréül, mert az nem kért semmit.
Bugár idején is ez a politika érvényesült az MKP-ban?
2006 után ez tárgytalan volt, mivel kormányon kívül maradtunk. Azonkívül, hogy bizonyos kapcsolatokat kamatoztatni tudtunk, semmilyen lukratív lehetőségeink nem voltak. Amikor értékeltük azt a nyolcéves időszakot, amikor kormányon voltunk, arra a megállapításra jutottunk, hogy a társadalom érdekében elhanyagoltuk a politikát. Az egész szlovák társadalom és magyar választóink érdekében.
Ezért olyan vélemény alakult ki a párton belül, hogy elnökcserére lenne szükség. Mindez nem volt azonban nagyon meggyőző, mert 296 szavazatból Bugár 14 szavazattal kevesebbet szerzett, mint amennyi szükséges volt a megválasztásához. Komoly támogatottsága volt.
Hibát követtünk azonban el azzal, hogy nem beszéltünk azokról az okokról, amelyek miatt elnökcserére lett volna szükség. Máig sem világos számomra, hogy miért. Az újonnan megválasztott elnök (Csáky Pál., a szerk. megjegyzése) ezt nem akarta és mi respektáltuk a belső nyugalom érdekében.
Ha a magyar választói bázis érdekében történő politizálásról beszélünk, az MKP volt elnöke, Berényi József azt nyilatkozta, hogy az utóbbi négy év a törvényi változások tekintetében a legsikertelenebb volt a magyar kisebbség számára. Ön is így látja?
Amint egy párt nem kerül be a kormányba, máris minimális lehetőségei maradnak a törvényi elképzeléseinek az érvényesítésére.
Berényi azonban azt állítja, hogy más választási időszakokban, amikor ugyancsak nem volt a parlamentben magyar képviselet, többet sikerült elérni…
Ha mindezt mérlegre tennénk, nem nagyon lengene ki a mutatója. Egyetértek azzal, hogy az utóbbi évek kevésbé voltak sikeresek, minderre azonban nemcsak abból a szempontból kellene tekinteni, hogy nem tudtunk valamit keresztülvinni a parlamentben, mert kormányon kívül voltunk, hanem abból a szempontból is, hogy egészében véve sikeresek voltunk-e a társadalomban. Úgy tűnik, nem.
Az MKP nem folytatott sikeres politikát a választók megnyerése érdekében. Igaz ugyan, hogy 2016-ban 2012-höz képest az MKP csaknem azonos választói bázissal rendelkezett, mindössze négyezer szavazattal kapott kevesebbet, ami igazán nem sok. A politikai erőviszonyok viszont megváltoztak.
Szlovákiában 2016 előtt politikai változásra utaló jelek mutatkoztak, miszerint új politikai pártokat kell támogatni, mert azok talán képesek lesznek a változtatásra. A politikai spektrum változatossága Szlovákiában a lakosság ezen követelményének eredménye. A 2016-os évi választások a részvétel szempontjából sikeresek voltak. Az emberek úgy gondolták, hogy változtatni tudnak, ez azonban nem sikerült.
Mit kellett volna az MKP-nak másként csinálnia?
Személy szerint nincs rá receptem. Nem tartanám helyesnek, hogy erről véleményt mondjak. Egyértelmű azonban, s ez az MKP mellett minden pártra vonatkozik, hogy ha nem szerzi meg a széles választói bázis bizalmát, akkor megszűnésre van ítélve. Látjuk ezt néhány népszerűségét vesztett, valamikori erős politikai párt esetében. Vajon hová lett a HZDS, Dzurinda pártja vagy a KDH?
Az MKP-ra is hasonló sors várhat?
Amennyiben nem szedi össze magát.
A legutóbbi választások idején, ahogyan említette, új szavazási trend érvényesült, mely új pártokat hozott előtérbe. Mely parlamenti pártok lehetnek ön szerint a jövőben az MKP potenciális partnerei?
Amennyiben nem kerül sor előrehozott választásokra, akkor a legközelebbi választások 2020-ban lesznek. Nagyon nehéz előre megjósolni, miként alakul a helyzet Szlovákiában. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy az ilyen parlamenti összetétel nem ismétlődik meg.
Mégis játsszunk el a gondolattal… Azok közül a pártok közül, amelyek jelenleg a parlamentben vannak, melyekkel zárja ki az együttműködés lehetőségét, és esetleg kiket tekint az MKP lehetséges szövetségesének?
Nagyon nehéz helyzetben lennék, ha én lennék az elnök, s nekem kellene erről döntenem (nevet). Nem alakult ki állandó értékrend, illetve azt is mondhatjuk, hogy változóban vannak.
Szlovákiában jelenleg lényegében nincs is klasszikus értelemben vett baloldali vagy jobboldali párt. Egyesek ugyan azt állítják magukról, hogy baloldaliak, jobboldaliak, liberálisok, nemzetiek, de nem látom náluk az értékrend és a társadalom iránti elkötekezettség megnyilvánulását.
Hovatovább egyre erősebben megnyilvánul viszont a politikai csoportosulások gazdasági és pénzügyi orientációja. Ez nagyon veszélyes, mert ha a politikai erők szétforgácsolódnak és a kormánykoalíciónak kis politikai pártokból kell összetevődnie, az ilyen kormány nagyon drágán működik. Ennek oka, hogy nagyon sok pénzügyi érdeknek kell megfelelnie. Ez az egész országot és társadalmat károsítja.
Nemrégiben Menyhárt József lett az MKP elnöke. Milyennek látja az MKP jövőjét az ő irányítása alatt?
Neki politikusként nem sok tapasztalata van. Ez önmagában nem hiba, mert a következő választásokig hátralévő három év alatt sok tapasztalatot szerezhet. Ő képes kapcsolatot teremteni az emberekkel, s ez nagyon fontos, mert ha ezt szélesebb körben érvényesíteni tudja, kiszélesítheti az MKP politikai bázisát. Hogy ez sikerül-e neki, azt nehéz lenne megmondani.
Milyennek ítéli meg a szlovákiai magyar kisebbség jogait és helyzetét, miként változott az utóbbi évek alatt?
Még Csehszlovákia létezése idején, 1992 júliusának elején sajtótájékoztatót tartottam. Már akkor sok szó esett az ország feltételezhető széteséséről. Akkor kifejezésre juttattam azt a véleményemet, hogy Csehszlovákia szétesésével olyan helyzet alakul ki, amikor az emberek Szlovákiából külföldre kényszerülnek megélhetésük érdekében.
Ezt akkor senki sem hitte el, mert azok, akik önálló Szlovákiát akartak, meg voltak róla győződve, hogy az önállósulással javul a gazdasági helyzet. Azzal érveltek, hogy a csehek nem fognak bennünket kizsákmányolni.
A közös állam elkötelezett hívei szerint azonban semmi nem változik: „Eddig Csehországba jártunk dolgozni, s ezután is ezt tesszük”. Csakhogy a mai helyzet bizonyította, hogy az embereknek külföldre kell menniük, hogy munkát találjanak. A munkanélküliség Szlovákiában és a megélhetés külföldön történő keresése bizonyos területeken közvetlen, másutt közvetett összefüggésben van.
A legnagyobb arányú munkanélküliség a keleti és a déli járásokban van, így a munkahely utáni elvándorlás éppen ezeken a területeken a legnagyobb. Feltehetően összefügg ezzel a szlovákiai magyarság választói aktivitásának csökkenése is. Egyszerűen nincsenek itthon. S hogy visszatérnek-e, azt senki nem tudja.
Amennyiben javítani szeretnénk az életszínvonalat, elsősorban itt kell segíteni gazdasági szempontból, a helyi lehetőségekre építve. Itt óriási tartalékaink vannak, miközben Dél-Szlovákiában a turizmusra komolyan lehet építeni.
Az MKP éppen emiatt javasolta a területi közigazgatási elrendezés megváltoztatását úgy, hogy a déli régiók maguk dönthessenek a sorsukról. Az MKP egy jelöltje óriásplakátokon autonómiát javasolt. Ön szerint is ez lenne Dél-Szlovákia helyzete javításának a megfelelő módja?
Hogy a településeken javuljon a gazdasági helyzet, az nem függ össze sem a területi közigazgatási megoszlással, sem pedig a létező, vagy nem létező autonómiával. Igaz ugyan, hogy bizonyos területi gazdasági érdekeltségek, mint a közlekedés vagy a beruházások, összefüggenek a területi megoszlással, mert ezekről a megyék döntenek.
Ebből a szempontból Dél-Tirolt hozhatnám fel példának. Korábban, amikor még nem volt ilyen erős jogi helyzetük, mint ma, Olaszország legszegényebb területének számítottak, ma pedig a leggazdagabbnak. Tehát van ennek jelentősége. Ostobaság azonban azt állítani, hogy az autonómia elszakadási szándékot jelent.
Az autonómia belügy, s amennyiben ez külső üggyé válik, már nem függ össze az autonómiával. Nézzük csak, mi történt 1938-ban. A területi elosztás rosszabb volt, mint ma. Az adott helyzetben mindig két megoldás van, a szomszédok megegyezése, vagy a viszály. Már megtanulhattuk a 20. században, hogy hová vezet, ha nem tudunk megegyezni.*
(* Az interjú eredeti, szlovák nyelvű szövegében a jelzett mondat értelemzavaró hibával jelent meg. Duray Miklós mindkét változatot a fenti tartalommal hagyta jóvá.)
Gyakran halljuk, hogy Szlovákiában javult a szlovákok és magyarok közötti viszony. Ön is így látja?
A szlovák-magyar viszony soha nem volt rossz. A kilencvenes évek elején Szlovákiában szociológiai felmérést végeztek, mely a szlovák-magyar viszonyra irányult. Nagyon érdekes volt, hogy a magyarokhoz azok a szlovákok viszonyultak a legpozitívabban, akik együtt éltek velük. Ezzel szemben Észak-Szlovákiában viszonyultak a magyarokhoz a legkedvezőtlenebbül. Ebből adódik, hogy amennyiben együtt élünk, meg tudunk egyezni.
Nagyon jónak mondható a Pozsony és Budapest közötti viszony is…
Sikerült ráébredniük, hogy valóban közösek az érdekeik. Ez nagyon lényeges, mert az a helyzet, ami Európában kialakult, még eltart akár évtizedekig is. Nagyon fontos, hogy a szomszédos országok képesek megegyezni.
Én a magam részéről tovább bővíteném a visegrádi tagországok számát, legalább arra a területre kiterjesztve, melyre az eredeti visegrádi hármas 1335-ben kiterjedt. Ez V7 lehetne (nevet), s kapcsolatokat építhetnénk további szomszédokkal, melynek eredményeként még erősebb csoportosulás jöhetne létre. Annál is inkább, mert Európa ezen része mindig alá volt rendelve a Nyugatnak.
Reméli, hogy valami hasonló létrejön?
A politikusok rá fognak jönni, hogy ennek van jelentősége. Én magam az országok és nemzetek közötti együttműködés híve vagyok.
Az eredeti szöveg ITT olvasható.
