Kisgyarmat a történelmi Esztergom, Bars és Hont határán található, dél-honti település. A Duna menti síkság és az Ipoly menti dombvidék közt, a Szikince patak bal partján, Párkánytól 20 kilométerre északra települt. Feltételezhetően egy 1248-as oklevélben fordul elő először a neve, s ekkor a Hontpázmány nembelieké, később pedig az esztergomi érsek, illetve a bényi apátság birtoka lett. Az esztergomi főegyházmegye kemencei esperességének régi plébániaközsége.
Temetői a falu feletti magasabb dombon találhatók. Az Öregtemetőbe vagy Kistemetőbe ma már nem temetkeznek, ám nagyon sok XIX. századi, XX. század eleji-közepi szép sírjel maradt meg itt. Legtöbbjük kőből készült, s így magukra hagyatottan is megható hírnökei a múltnak. Érdemes volna e területet védetté nyilvánítani, a sírokat megmenteni és egy kicsit felújítani.
A temető központi keresztje homokkőből készült a XIX. század elején. Nehezen olvasható dedikációja szerint „Megváltó Istenének/ tiszteletére szentelte/ az alatta nyugvó/ lelkipásztor/ Tulok Ferenc plébános“, aki 1814. november 18-án hunyt el Kisgyarmaton. Homokkőből készült a kereszt felső része, illetve csodálatosan megmunkált korpusza is, amely néhány éve tett itteni látogatásomkor sajnos, a földön feküdt. Pár évtizede ugyanis – az adatközlők szerint – szénaszállítás közben egy traktorral ledöntötték a keresztet. Talapzatát és az afölötti részt még visszaállították, de a korpusz már nem került eredeti helyére. Kár érte, s nagy veszteség lenne, ha ez teljesen megsemmisülne.
Egy 1950-es években készült, téglalap alakú, háromkaréjos szárvégű kereszttel és népviseletes fényképpel ellátott műkőkereszten a szöveg csak részben olvasható. Többek közt ez áll rajta: „Itt nyugszik/ KOVÁCS FERENCNÉ/ szül. Ferenc Mária/ élt 29 évet/ megh. 1957. máj. 9./ kislánya KATÓKA“.
Vannak itt szépen megmunkált háromkaréjos szárvégű homokkőkeresztek is, oszlopukon szomorúfüzes díszítéssel. Az egyik RAJNER GIZELLÁÉ, aki a XIX. század végén halt meg. Vas- és fakereszt ma már szinte alig van a temetőben.
A mai temető központi kőkeresztje a XX. század elején készült. Ettől nem messzire látható Stampay Ferenc plébános nagy fekete márvány, vaskorpuszos sírkeresztje. Az INRI-feliratos, egyenes szárú kereszten egy öntöttvas korpusz függ. Az egylépcsős kereszt kőalapzaton áll. Oszlopát egy kehely és egy evangéliumos könyv díszíti. Felirata a következő: „Itt nyugszik Istenben boldogult/ STAMPAY/ FERENCZ/ Kisgyarmat és Páldnak/ 25 éven át esperesplébánosa/ 1867. ápr.5./ + 1931. ápr. 17.“: A jónevű pap haláláról az Esztergom című újság is tudósított, az alábbiakat közölve: „Stampay Ferenc kisgyarmati esperes-plébános életének 64. évében elhunyt. Mint főegyházmegyének papja, a fővárosban volt hitoktató, majd gimnáziumi hittanár. 1903-ban került a jelenleg cseh uralom alatt álló Kisgyarmatra adminisztrátornak; 1906-ban ugyanitt plébánossá neveztetett ki, 1913-ban esperessé lett. Az elhunytban Stampay János köbölkúti igazgató-tanító testvérbátyját gyászolja. Temetése szombaton folyt le őszinte és nagy részvét mellett Kisgyarmaton.“ (1931. szept. 23.) A testvér, Stampay János egyébként a legkiemelkedőbb kántortanítók egyike volt; több kitűnő ima- és énekeskönyvet állított össze. (A két dátum: a sírra vésett halálozási dátum és a lap számának dátuma felveti a kérdést, vajon nem téves e valamelyik?)
A központi kereszt másik oldalán áll Borsos Mihály egykori kisgyarmati plébános síremléke. A korpuszos szürkés-fekete márvány kereszt mellett látható téglalap alakú oszlopon ez olvasható: „Itt nyugszik/ Istenben boldogult/ BORSOS MIHÁLY/ főtisztelendő/ Nagyfödémes, Kőhídgyarmat, Kisgyarmat és Páld/ plébánosa/ 1910. máj. 6. – + 1974. VIII. 17./ Nyugodjék békében“. A szöveg felső bal oldalán egy stólával átkötött evangéliumos könyv-díszítés is látható.
Borsos Mihályt Sztyahula László egyháztörténész is többször említi a csehszlovákiai magyar katolikus egyház történetét összefoglaló művében (Kéméd, 2013). A tehetséges felvidéki magyar pap a Nagyszombati Magyar Egyháztörténeti Iskolának kiemelkedő tagja volt, ahol előadásokat tartott, publikációkat jelentetett meg. De aktívan kivette részét a felvidéki magyar katolikus mozgalmakból, s jelentős volt iskolaszervezői tevékenysége is. A nagyfödémesi plébánia századaiból című társszerzős munkája 1999-ben a Kalligram Kiadónál nyomtatásban is megjelent.
Ipolykiskeszi szülöttje a papi hivatásra Komáromban és Nagyszombatban készült. A visszacsatolás után Nagyfödémesre került (a helyi alapiskola később itt a nevét is felvette), ahol számos, a szegényeket és a magyarságot segítő akcióban vett részt, bátran kiállt az egyházüldözés idejében hitéért, nem torpant meg, s szembeszállt a kommunista rendszer egyházellenes politikájával is. Ezért kétszer is bebörtönözték, Lipótváron és Valdicén raboskodott. Aztán hosszú időre eltiltották a papi pályától. Életútját Szabó László dolgozta fel alaposabban, s az Ipolynyéken tartott Keresztutak. Felvidék hitvallói a kommunista diktatúra idején című konferencián előadásában beszámolt róla. (2015)
Kisgyarmatnak több tehetséges plébánosa volt még. Itt halt meg Rák Péter atya is, akinek a helyi templomban szintén van szép emléktáblája. A sötétszürkés márvány emléktáblán ott látható a főtisztelendő képe, a papi hivatás szimbólumai és az alábbi szöveg: „Értetek élni öröm/ Meghalni dicsőség/ RÁK PÉTER/ esperes plébános/ 1900.VI. 29. – + 1969. V. 20./ 37 évi önfeláldozó/ munkája emlékére/ kisgyarmati hitközség/ 1973“
2007-ben a temetőben a helyi vadásztársaság állított egy szép vörösmárvány keresztet az elhunyt vadásztagok tiszteletére.
A templom közelében áll az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve. Mint a község látnivalóiról szóló füzetben írják: az emlékművet „1944-ben az itteni úrbéres gazdák állíttatták. Az obeliszk alakú emlékművet a tetején a turulmadár díszíti. Ezt 1945 és 1993 között Jónás István rejtegette. Az emlékmű, amelyet bokrok sűrűje takart el, 1993-ban felújításra került, s környékét rendbe hozták. A feketemárvány táblán az I. világháború 22 áldozatának neve van megörökítve. 1945 után ezt kiegészítették a II. világháború 67 áldozatának nevét feltüntető táblákkal“. (2003:10)
