Tavaly nyáron olvastam Karol Sidor, a háborús Szlovák Köztársaság vatikáni nagykövete naplóinak második kötetét (az első kötetről ITT olvashatnak). Karol Sidor, az első Szlovák Köztársaság létrejöttében jelentős szerepet játszott, de aztán, a hatalmi harcok következtében mellékvágányra került, és vatikáni nagykövet lett. Itt írt naplóit több kötetben adja ki a Nemzet Emlékezetének Intézete.
Ez a kötet az 1941-es év eseményeivel foglalkozik, és így Sidor a Szovjetunió elleni német támadásról is ír a naplóban. Ezzel kapcsolatban azonban egy érdekességet is megemlít az egyik bejegyzésben. Mégpedig egy jósnőről ír, akit az újságok szintén felkaptak azokban a napokban, és bizonyára nagy feltűnést keltett azzal, amit mondott. Ugyanis, a német támadás után pár nappal, amikor a Wehrmacht még diadalmasan nyomul előre, félelmetes pontossággal jósolta meg a háború menetét.
Jelesül azt, hogy az első hónapokban a németek győzelmet győzelemre halmozva fognak menetelni, ősszel azonban fordul a hadi szerencse, és a Vörös Hadsereg meg sem áll Berlinig, amit a földdel tesznek egyenlővé.
Sidor, aki a háború kezdetétől fogva nem hitt a német fegyverek győzelmében és ezért elhibázottnak tartotta Tiso politikáját – amelyik a németekhez kötötte a Szlovák Köztársaság jövőjét és az eltávolítását is ennek köszönhette a hazai politikai életből –, nyilván ebben a jóslatban is saját álláspontjának a megerősítését látta.
Azért az mégis furcsa, hogy a mélyen vallásos Sidor pont egy ilyen jóslatban látta saját politikájának a megerősítését.
Vagy a politikában már csak úgy van, hogy minden elfogadható, ami az én álláspontomat igazolja?
