Annyi szerep után eljátszhatta a szerető feleséget. És ez fontos neki. A dívának, aki a legjelentősebb európai seregszemlén a tengerparton, majd este a Boris Hanečka által tervezett piros-fekete csipkekölteményben pózolt. Részt vett a botrányba fulladt filmvetítés utáni bulin, ahonnan a Komáromi Jókai Színház színpadára sietett haza, majd a családhoz – Gáborhoz és az „édes-drága” Fannihoz. Bandor Évával beszélgettünk filmről, színházról, díjakról, családról, és arról, hogy vészterhes idők járnak…
Hétfőn mutatták be a kassai születésű Kristóf György első játékfilmjét a 70. Cannes-i Filmfesztivál hivatalos válogatásában. A magyar-cseh-szlovák-lett koprodukcióban készült Out című film a legjobb elsőfilmeseknek kiosztott Arany Kamera-díjra is esélyes. Főszerepben Terhes Sándorral, akinek a feleségét a filmben a komáromi színésznő, Bandor Éva alakítja, közös lányukat pedig a Komáromi Jókai Színházban vendégként játszó Bárdos Judit.
Éva nagyon elfoglalt, de készségesen veszi a telefont, interjúkat ad, szerepel, anyák napi műsorra siet. Szakít időt a személyes találkozásunkra is. Pontosan olyan most is, mint a színpadon. Elbűvölő.
Kristóf György, Bandor Éva, Terhes Sándor (Fotó: AFP)
Filmről, színházról
A háromnapos cannes-i útjával kapcsolatban még mindig nehezen találja a szavakat. Eufóriáról beszél és arról, hogy külön öröm volt számára, hogy Bárdos Judittal együtt élhették át ezt a pillanatot. „Mondtam is Juditnak, fogjuk ezt fel úgy, mint egy nagy bolondozást! Mert ezt egyszerűen nem lehet annyira komolyan venni, hogy máris elindul egy világkarrier. Pedig sosem lehet tudni” – teszi hozzá.
Filmes karrierjéről szerényen beszél. A tökéletességre törekszik, ahogy a színpadon, úgy a kamera előtt is csak az számít neki, hogy a legjobbat nyújtsa. „A színész eljátssza a szerepét, de hogy utána milyen sorsa lesz a filmnek, az már leginkább a producerektől, rendezőktől, és a kapcsolataiktól függ. A hab a tortán az, hogy a filmmel könnyebben ki tudsz jutni a világba, mint a színházzal. Sokkal könnyebben” – állítja.
A filmszerepek és a színpadi szerepek között számára nincs különbség. Mindkettőt szereti, bár úgy fogalmaz, a kamera előtt sokkal árnyaltabban, sokkal finomabban kell dolgozni. „Persze az is fontos, hogy milyen szereppel „kínálnak” meg és arról a szerepről mi az elképzelése a rendezőnek, valamint az is lényeges, mit tud a színész hozzátenni a szerephez” – magyarázza Bandor Éva.
Bárdos Judit, Kristóf György és Bandor Éva a cannes-i filmfesztiválon (Fotó: AFP)
Gáborról, a családról
Az Outról elmondja, öt évig készült a film, őt három éve kereste meg Kristóf György. Elsőre megtetszett neki a szerep. „Mindig elgyötört anyákat alakítok, most végre egy szerető asszonyt játszhattam”- mondja, miközben látszik rajta, hogy ez fontos neki. Adódik a kérdés, hogy a magánéletben is szerető asszony-e és egyáltalán, hogyan lehet összeegyeztetni a filmes és színházi karriert a családdal. „Csakis úgy, hogy van mellettem egy olyan ember, mint Gábor, aki tudja kezelni ezt a helyzetet, segít és támogat. És az anyu.” Munkája, eredményei mögött határtalan maximalizmus van – állítja. „Soha nem engedem el magam, ha dolgozom. Ennek néha a család is megissza a levét. Nekem mindegy: délelőtt, délután vagy este, de amikor kiállok a színpadra, akkor ott vagyok. Csináljuk, de rendesen” – mondja határozottan.
A külföld számára ő szlovák színésznő
A film főhőse Ágoston (Terhes Sándor), egy átlagos szlovákiai magyar családapa, aki egyik napról a másikra munkanélkülivé válik. Felesége (Bandor Éva) ápolónő; nehezen dolgozza fel, hogy a férje messzi földön keres munkát. Lányuknak (Bárdos Judit) nagyon jó a kapcsolata az édesapjával, aki munkája elvesztése miatt lelki válságba kerül. Mint megtudtam, a család magyarul beszél a filmben. Olvasva a filmről megjelent írásokat, legfőképpen a külföldi sajtóhíreket, feltűnik, hogy szlovák rendezőről, szlovák színésznőkről adnak hírt. Megkérdeztem hát Bandor Évát, mit gondol a jelenségről. „ Azt látom, hogy egymástól veszik át a híreket a sajtó munkatársai. Nem járnak utána, inkább átveszik egymás anyagait. Nem is nagyon volt alkalom ezt magyarázni. Egyébként szerintem sokkal nagyobb hírverést kapott volna a szlovák sajtóban, ha valóban szlovák színésznők játszottak volna a filmben.”
Díjakról
Bár az eredményhirdetés még várat magára, az Out három kategóriában is esélyes a kritikusok szerint. Bandor Évát a díjakról faggatom, hiszen Jászai Mari-díjas, és színpadi szerepeiért már számos nívós fesztiváldíjban részesült. Legutóbb, alig egy hónapja, Komárom város jelképes kulcsát is átvehette a polgármestertől. „A díjakkal addig kell foglalkozni, amíg megkapod. Boldog vagy, pezsgőt bontasz, megtisztelőnek érzed. Aztán élni kell tovább az életet” – foglalja össze tömören, hozzátéve, hogy a díjakban az a legszebb, hogy a munkáját ismerik el. „Jó érzés tudni, hogy mégsem csinálod hiába”.
„Jó érzés tudni, hogy mégsem csinálod hiába” (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A botrányról
A Cannes-ban bemutatott film sikerénél is nagyobb hírértékkel bírt a botrány, ami a filmbemutatót követő buliban tört ki. Kristóf György rendezőt és a cseh hangmérnököt, akinek a karja is eltörött, rendőrök vezették el a premierbuliról. Mivel Bandor Éva is részt vett ezen a rendezvényen, természetesen megkérdeztük, szemtanúja volt-e az esetnek. „Amíg ott voltam, nem volt botrány. Már hazaérve értesültem róla, de nehezen tudom elképzelni botrányhősként Kristóf Györgyöt, vagy a hangmérnököt, akik kifejezetten csendes, visszahúzódó fiúk”.
A vészterhes időkről
A helyszínről azonban elmondta, mindenhol kamerák, felfegyverkezett katonák, biztonsági őrök vigyázták a rendet. Rendkívül szigorú biztonsági intézkedések jellemezték az egész fesztivált, beléptető kapukkal, amelyeken áthaladva még detektorokkal is átvizsgálták a vendégeket. „Egy apró retikült nem lehetett bevinni anélkül, hogy át ne nézzék. Őrületes intézkedés volt körülötte” – emlékezett vissza Bandor Éva. Beszélgetésünk során arra jutottunk, hogy az utóbbi évek eseményei, vagy a legutóbbi manchesteri terrortámadás biztosan befolyással voltak a szigorú rendelkezésekre. „A repülőúton, Nizza felett járva önkéntelenül is eszembe jutott a tavalyi tragédia” – csuklott el a hangja. Csendben ülünk, próbálva elfogadni, hogy Európában már így kell élni.
„Itthon még biztonságban érzem magam” – töri meg a csendet. Mosolyogva teszi hozzá, jó is, hogy ő csak egy „délutáni színésznő” – utalva a Naftalinban játszott szerepére, ahol Patkány Etust alakítja. Látom, hogy cseppet sem bánja. Mennie kell, sok a munkája, várják a feladatok.
Nem búcsúzunk, csak elengedem.
