Arany János, Kristóf Ágota és a még mindig megunhatatlan Csehov – ez az idei füleki felhozatal. A Zsibongó előadását már holnap délelőtt láthatják a Duna Menti Tavaszon, az Apropó és a Zsákszínház a Jókai Napokon mutatkozik be.
Hogy is kerül Huszár Laci bácsi bajusza a színpadra? Nos, ehhez elég apropó volt a 200 éves Arany János A bajusz című hőskölteménye, valamint Szvorák Zsuzsa pedagógus, aki az Apropó mellett pár éve a gimnáziumban (ha már létrejött a nyolcosztályos évfolyam is) újrateremtette az egykori legendás gyermekszínjátszó csoportot is, amelyet annak idején Kerekes Évával vezettek közösen hosszú évekig. A zsibongósok nem először találkoztak Arannyal, hiszen két éve A walesi bárdokat vették elő. De ne feledjük a tavalyi Száll az ének várról várra című előadásukat sem. S ami nélkülözhetetlen ezekből az előadásokból, a rengeteg ötlet, amely már az előadás első perceiben lerántja a leplet az alkotókról.
Szerencsére, mert minden évben nagyon várjuk a Zsibongó és az Apropó új előadásait, azt az ötletparádét, amely nélkül el sem tudjuk képzelni ezeket a mesedramatizációkat, ballada-feldolgozásokat, „szerelmeséket”, de nem félnek hozzányúlni, mégpedig igen merészen látszólag a diákszínjátszástól és a mai diákhangulattól messze álló témákhoz sem. Így választották tavaly Kohlhaas Mihály tragikus történetét, ahogy az Apropó az idén is szakított a rájuk évekig jellemző könnyedebb hangvételű feldolgozásokkal, s az idei Jókai Napok közönségét Kristóf Ágota A nagy füzet című regényének átdolgozásával szeretnék sokkolni.
De előtte még jöhet A bajusz a rájuk jellemző szerelmetes játékossággal, eszközhasználattal, enyhe politikai beütéssel, amely előadás már nagy sikert aratott Tornalján, a DMT regionális válogatóján. Azóta politikailag is megerősödött az előadás – súgja meg Szvorák Zsuzsa, aki kéri, ne feledkezzünk meg állandó munkatársairól sem, így Fero Mráz díszlet- s Jana Bialová jelmeztervezőről, ahogy évek óta Mizser Attila is segíti dramaturgként a munkájukat. Az idén már Gyetvai Viktória is csatlakozott a csoporthoz, aki így összeköti a három csoportot, hiszen Viki egyik főszereplője a Zsákszínház idei bemutatójának is. Ami pedig az Apropót illeti, még van mit dolgozni az új bemutatójukon, ahogy Zsuzsa meséli, Kristóf Ágota regénye nem adta könnyen magát, s még lesz mit dolgozni rajta. De már csak a dunaszerdahelyi kiruccanás után.
Fotó: Micsuda András
Füleken sok évtizedes hagyományai vannak az amatőr színjátszásnak, talán nem véletlen, hogy a rendszerváltás után szóba került a harmadik magyar profi színház megalakítása is. Ebből nem lett semmi, sőt mára az 1979-ben alapított Zsákszínház is válságba került. Ma már nem álmodnak tömegeket is megmozgató előadásokról, az utóbbi években egy-két szereplős darabok szerepelnek a társulat repertoárján, így tavaly Mastrosimone A pulóvergyűjtő című kétszemélyesét vitték színpadra, amely Gulyás László mellett egy fiatal tehetséges színésznőnek, Nagy Andreának nyújtott bemutatkozási lehetőséget, aki szintén az Apropóban mutatta meg annak idején oroszlánkörmeit. Andrea nem okozott csalódást, hiszen elnyerte a legjobb női alakítás díját a tavalyi Jókai Napokon és Egressy Fesztiválon egyaránt.
„Az idén Balassi Bálint Szép magyar komédiáját szerettük volna bemutatni a várban, amely igazi turisztikai látványosság is lehetett volna” – mondja Mázik István, a Zsákszínház vezetője. „De a tervezett bemutatóból nem lett semmi, ugyanis a Kormányhivatal egyetlen centet sem adott a bemutatóra. Amióta működünk, ilyesmi még nem fordult velünk elő” – teszi hozzá István, aki értetlenül áll a döntés előtt. „Fáklyafényes éjszakai előadásokat terveztünk, az előadáshoz megnyertük a budapesti Musica Historica együttest is, sőt még élő kecske is szerepelt volna az előadásban” – mondja Mázik, de hozzáteszi, nem adják fel, s bár decemberben nyugdíjba megy, jövőre mindenképpen szeretnék megcsinálni Balassi zenés komédiáját a várban.
De a társulat és a lelkes füleki színházkedvelő közönség nem maradt bemutató nélkül, ugyanis a megye segítő kezet nyújtott, így sikerült Csehov Medve című egyfelvonásosát összehozni, amely a tavaly már sikeresen együttműködő Gulyás Lászlónak és Nagy Andreának nyújt lehetőséget a színpadi létre, mellettük Gyetvai Viktória kap még fontosabb szerepet. Nagy kár, hogy csak ennyi jutott az idén, szívesen elnéztük volna még Csehov más tréfáit is (annak idején, 1997-ben Kassán Verebes István gyűjtötte csokorba Csehov tréfáit, így a Medvét is). Mire elmélyednénk a Zsákszínház idei bemutatójában, le is hull a képzeletbeli függöny. Csak a pisztoly nem sül el…
