A II. világháborút követően a magyar lakosság Csehszlovákiában kitelepítést, deportálást és kényszermunkát szenvedett el. Ezek az üldözések Somorján 300 családot érintettek közvetlenül.
Ezért a Via Nova ICs somorjai alapszervezete, valamint a somorjai fiatalok, több szervezettel összefogva egy emlékhelyet létesítenek a Nagyboldogasszony-plébániatemplom melletti, jól látható, nyitott területen.
Emellett több fiatal képzőművészt kérnek fel, hogy alkotásaikkal vegyenek részt a 70. évfordulóra emlékeztető képzőművészeti kiállításon.
Az emlékhely avatását egy ünnepi megemlékezéssel és a kiállítás megnyitásával kötik össze 2017. novemberében.
A Via Nova ICS, a Somorja Hangja PT, a Csemadok somorjai alapszervezete több polgári társulással és szervezettel méltó emléket kíván állítani a kitelepítéseknek, az események 70. évfordulóján.
„Kötelességünknek érezzük, hogy a Felvidékről, a Csallóközből, a Somorjáról erőszakosan kitelepített, meghurcolt emberek tragédiájának emléket állítsunk. Hogy miért? Azért, hogy minden ember tudja – kicsi és nagy, jobb és baloldali, magyar és szlovák egyaránt –, mi történt 70 évvel ezelőtt, milyen tragédiák játszódtak le közösségünkben, az egyes városokban, családokban. Hogy emlékezzünk arra, hogy a hamis adatok alapján létrehozott Csehszlovák állam milyen arroganciával és brutalitással bánt el az ezeréves haza e részén élő magyarokkal és németekkel” – kezdte Méry János, a somorjai Via Nova ICS elnöke.
A deportálás és kitelepítés 70. évfordulójára készülő emlékmű, kompozíció 3×5 méteres alapon helyezkedik majd el. Egy pályaudvart imitál, egy korabeli kandeláberrel, paddal, emléktáblával, és több darab kőből kifaragott bőrönddel, a kitelepítettek csomagjaira utalva.
A kompozíciót a Dunaszerdahelyen élő Lipcsey György, Munkácsy-díjas szobrász készíti, azaz a felvidéki képzőművészet jeles képviselője mutathatja meg tehetségét. Somorján ez lesz Lipcsey Györgynek az első alkotása.
„A felkérés nagyon megtisztelő, s én személyesen is nagyon fontosnak tartom a témát, mivel a kitelepítések a felvidéki magyarság egyik legnagyobb tragédiája, melyről nagyon sokan máig keveset tudnak. Ezért is tartom fontosnak a somorjai fiatalok kezdeményezését” – nyilatkozta portálunknak a Munkácsy-díjas szobrász.
A képzőművészeti kiállításról, melynek megnyitója novemberre várható, már beszámolt portálunk.
A kiállítás mottója: „Édes hazám, mit vétettem, hogy tebenned nem élhettem?“, 1947- 2017.
A kiállítás szakmai védnöke a Pozsonyi Magyar Galéria, s annak művészeti vezetője, Kalita Gábor, aki gazdag szervezői tapasztalataival segíti a kezdeményezést, egyengeti a kiállítás útját. A Szövetség a Közös Célokért társulás pedig a szervezési, lebonyolítási ügyekben nyújt segítő kezet a projekthez. A szakmai felügyelők: Méry Beáta és Lengyel Valter somorjai képzőművészek.
Az ünnepi konferenciára is novemberben kerülne sor, az előadók névsorát később közlik a szervezők.
A II. világháborút követően aláírt lakosságcsere-egyezmény alapján 1947. április 12-én indult a magyarok áttelepítése Magyarországra, ezzel egy időben munkaerő-toborzás címen magyarokat deportáltak Csehországba, és a magyar nemzetiségűeket munkaszolgálatra kötelezték.
„A szülőföldjétől, állampolgárságától, vagyonától és állásától erőszakosan megfosztott; szeretteiktől, rokonaiktól, közösségüktől elválasztott magyarok száma ma sem tisztázott. A csehszlovákiai magyarság egésze érintett – közvetve vagy közvetlenül – a családi emlékezet mélyén élettörténetek százai, ezrei húzódnak meg mélyen, kimondatlanul, feldolgozatlanul. Közösségünk és a felvidéki értelmiség máig tartó nagy traumája ez, melyre emlékezni és emlékeztetni kell. Egyúttal minden felvidéki magyar kötelessége is” – mondotta Méry János, aki egyébként a somorjai önkormányzat képviselője is.
A deportálások utolsó, a lakosságcsere-egyezmény értelmében elindult ki(át)telepítések első fázisa pontosan 70 évvel ezelőtt történt.
Ma a város lakosai közül már nagyon kevesen tudják, hogy milyen borzalmakat kellett átélni dédszüleiknek, nagyszüleiknek, mivel sokáig nem mert senki beszélni a történtekről.
Somorja a Csallóköz legészakibb magyar városa, a legutóbbi 30 évben a magyar lakosság számaránya a beköltözések miatt 90%-ról 60%-ra csökkent.
Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a város fiataljait is tömörítő civil szervezetek szeretnének emléket állítani a 70 évvel ezelőtti eseményeknek, bevonva a város és környéke lakosságát, az érintetteket és azok leszármazottait, a nemzeti identitás, az egészséges lokálpatriotizmus megőrzését szolgálva.
