A füleki gimnázium és a Csemadok-alapszervezet mellett működő Apropó Kisszínpad az idei Gombaszögi Nyári Táborban is bemutatta legújabb darabját. Kristóf Ágota „A nagy füzet” című trilógiájának az első részét tekinthették meg az érdeklődők.
„Kristóf Ágota művét dramatizáltuk és írtuk át diákszínjátszókra, amely egy második világháborús történet. Egy ikerpárról szól, akiket az édesanyjuk, hogy kimenekítsen a háborúból, elvisz vidékre a nagymamához. A gyerekek vidéken ismerik meg a szörnyűségeket. Itt jönnek rá, hogy valójában mit is jelent túlélni. Megértik, hogyan kell megkeményednie az ember lelkének, szívének ahhoz, hogy a szörnyűségeket átvészelje. A történetet dramatizálva sok segítővel – díszlet- és kosztümtervező, zenei szerkesztők, koreográfus – dolgoztuk fel az idén” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Szvorák Zsuzsanna vezető.
Gombaszöget megelőzően az idei Jókai Napok nívódíjas darabja a hazai, füleki közönségen kívül a Kultúrák közti kommunikáció a Kárpát-medencében elnevezésű táborban került még bemutatásra.
„A tábor keretében öt országból és hat iskolából érkező gyerekek nézhették meg és dolgozhatták fel ezt a művet. Elég nehéz mű, amely erősen hat az érzelmekre. Azért fogtunk ilyen nehéz darabba, hogy a gyerekek megismerve erősödjenek általa, hogy megtapasztalják ezt a történelmi eseményt. Talán akkor ők is próbálnak emberileg, lelkileg segítőkészebbé válni. Egyébként maga a csapatmunka is a segítőkészségről szól” – tudtuk meg Szvorák Zsuzsannától.
A munkafolyamat fontosabb, mint maga a produkció
A színjátszó társulat vezetőjének elmondása szerint a közönség egyelőre a három bemutatót és főpróbát követően megdöbbenéssel fogadta a darabot. Sokan sírtak is. Természetesen a nézőnek van ideje feldolgozni a látottakat és megtalálhatja benne a jót, mint ahogy a diákok is tették a munkafolyamat alatt.
„A diákokat a feldolgozás folyamata neveli. Csapattá kovácsolja, megedzi őket arra, hogy a társaiknak tudjanak segíteni. Szerintem a munkafolyamat mindig fontosabb, mint a produkció. Ennél a darabnál is a munkafolyamat volt érdekes. Nagyon sokat beszélgettünk, többször rövidítettük a darabot, mert ez egy terjedelmes regény. Rengeteg dolognak utánanéztek a gyerekek. Nagyon sok segítőm van. Főleg a régi diákok segítenek a rendezésben, mivel ez a Kisszínpad sokadik generációja, egy nagyon kreatív társaság” – osztotta meg a tapasztalatait Szvorák Zsuzsanna portálunkkal.
A diákszínpadok esetében egy csapat csak egy évig él, majd egy új csapatot hoznak létre. Nincs ez másként Füleken sem. A nagyobbak elmennek, és jönnek az újak. A csapat összegyúrása pedig kezdődhet elölről. Szvorák Zsuzsanna több mint harminc éve foglalkozik gyerekekkel, bár bevallása szerint számára is minden év új élményeket, új kihívásokat jelent.