Olvasom a hírügynökségi jelentésekben, hogy több magyarországi média Robert Fico keddi (augusztus 15.) kijelentéseivel kapcsolatban, miszerint Szlovákiának a mélyen integrált Európai Unióban, azaz az Unió Németország és Franciaország vezetésével megvalósulandó magjában van a helye, nem pedig az euroszkeptikus tagállamok társaságában, úgy nyilatkozott, hogy a szlovák kormányfő ezzel a kijelentésével tulajdonképpen elhatárolódott Magyarország és Lengyelország kormányainak álláspontjától.
A Népszava napilap (számomra naiv módon) például azzal a kérdéssel indította szerdai lapszámát: „Mi történt? Robert Fico hátat fordított a Visegrádi Négyeknek”. A baloldali napilap szerint a szlovák kormányfő a sajtótájékoztatóján hangosan kimondta, amit már sejteni lehetett, hogy Szlovákia számára fontosabb az Európai Unió magjához tartozni, mint a V4-es együttműködés.
De a magyarországi hírügynökségek portáljain is olyan címmondatokat lehetett olvasni, mint „Orbán vagy Európa, Fico már döntött” vagy „Fico miatt Orbán búcsút mondhat a rebellis V4- álmának”.
Robert Fico a pozsonyi külügyminisztériumban a fent említettekhez még azt is hozzáfűzte, nagyon fontos számára a V4-es regionális együttműködés, ám Szlovákia helyét az Európai Unió magjában látja.
Nos, nem tudom, miben reménykedett Magyarország, a magyar politikum vagy a magyarországi média, de számomra egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy ha eljön az ideje, Robert Fico meglépi ezt a lépést. Arról az „elhanyagolható kicsiségről” már nem is szólva, hogy Robert Ficónak az Európai Unió magjához való tartozásról szóló kijelentése sem kedden hangzott el először, hanem jóval korábban. A magyar média eddig talán azt hitte, Robert Fico csak viccel, amikor erről beszél?
Néha úgy tűnik nekem, Magyarország hajlamos mindent elhinni, amit a szlovák állam képviselői mondanak neki. Persze, lehet, hogy nem így van, de kifelé nagyon is így látszik. Pedig nem ez lesz Magyarország első negatív tapasztalata Robert Ficóval vagy kormányának képviselőivel. Volt már úgy nem egyszer, hogy a kétoldalú tárgyalásokon megegyeztek valamiben, aztán a szlovákok a határt átlépve – Magyarország nem kis meglepetésére – teljesen másként nyilatkoztak a hazai nyilvánosságnak.
A Visegrádi Négyek zavarmentes együttműködése érdekében is megegyeztek abban, hogy nem fogják a kényes kérdéseket feszegetni. Ezt a megállapodást Magyarország olyannyira igyekezett betartani – a felvidéki magyar meg csak a fejét csóválta a magyar kormány egy-egy lépésén –, hogy óvatosságból egyetlen olyan felvidéki magyar kezdeményezést sem támogattak, sem azon részt nem vettek a magyar kormány vagy a külképviselet képviselői, ami szerintük esetleg sérthetné a szlovákok önérzetét (már akkor is sokat töprengtem azon, vajon a mi önérzetünkkel ki törődik).
Megértettem én, persze hogy megértettem ezt az álláspontot is, amit végeredményben alátámaszt az a tény is, hogy ezek a kis országok itt, a Kárpát-medencében csak akkor lehetnének bárhol tényezők, ha összetartanának, és egy álláspontot képviselnének a fontos kérdésekben, de elfogadni azért nem tudtam, mert biztos voltam abban, hogy ez csak addig működhet így, amíg Robert Ficónak megfelel. S ha az érdeke úgy kívánja majd, gátlás nélkül azonnal felrúg bármilyen más megállapodást.
Nem is értem, Magyarország vagy a magyarországi média mire számított. Az elemzők szerint ugyanis még logikus is ez a lépés, hiszen a szlovák gazdaság kicsi, és meghatározó benne a többi uniós tagországba irányuló autó- és elektronikai kivitel. A New York-i Teneo Intelligence elemző intézet egyik szakértője úgy értékelte, hogy Fico véleménye gyakorlatias, és az ország miatt bölcsen teszi, ha ragaszkodik a mag-Európához. „Annál is inkább, mivel a V4-ekhez Orbán és Kaczynski nacionalista gondolkodásmódját társítja a világ. Márpedig éppen ilyen okokból a szerveződés csak korlátozottan jelent értéket Szlovákia számára” – vélekedik az elemző.
Angela Merkel és Emmanuel Macron májusban egyeztek meg arról, hogy megtervezik, milyen módon lehetne tovább mélyíteni az EU integrációját. Egy ilyen integráció a kétsebességes Európai Unió koncepciójához vezethetne, melyben lesznek még szorosabban együttműködő tagállamok, és lesznek az unió perifériáján olyan államok, melyek a maghoz képest könnyen másodrangú tagokként találhatják magukat.
(TASR, Napi.hu/Felvidék.ma)
