Augusztus 26-án történelmi konferenciával vette kezdetét az Országos Szent István Ünnepség Deákin a helyi kultúrházban. A kétnapos rendezvényt első alkalommal szervezte meg a Csemadok Országos Elnöksége, azzal a szándékkal, hogy a jövőben rendszeressé tegye azt.
A rendezvény kezdetén Jakócs Krisztina, a község polgármestere szólt a közönséghez. Elmondta: Szent István nem új nemzetet alapított, nem új államot hozott létre, az ő feladata az otthonteremtés volt. Szent István olyan uralkodó volt, akinek intelmei több mint ezer elteltével is érvényesek. Tanuljunk másoktól, de őrizzük meg, ami a miénk, igyekezzünk szebb és kiszámíthatóbb jövőt teremteni. Őrizzük meg nyelvünket, akkor gyermekeink magyar táncokat táncolnak, magyar énekeket dalolnak majd – ez István király üzenete – mondta a polgármester.
Bárdos Gyula megnyitja a konferenciát (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke megnyitójában arról szólt, hogy a Csemadok-tagok számos rendezvényen emlékeznek az államalapítóra, de fontos volt egy országos megemlékezés megrendezése is. Korábban Deákin szervezték meg az országos népművészeti fesztivált, és a helyiek igénye az volt, hogy ismét egy nagy rendezvényt szervezhessenek. Az sem mellékes, hogy az ősi templom, az első nyelvemlék helye méltóvá teszi Deákit az országos ünnepély megszervezésére. Szent Istvánnak nagyon sok mindent köszönhetünk, többek között azt, hogy ma is létezünk, hiszen a magyar állam alapításával megerősítette helyzetünket. Azt is köszönhetjük neki, hogy a rossz politikai döntések ellenére még mindig itt vagyunk. Ahhoz, hogy meg is maradjunk, fontos, hogy a továbbiakban is magunk alakítsuk saját jövőnket.
Szent László tisztelete a templomokban is megjelenik
A konferencia ideje alatt megtekinthető volt a Szent László-ábrázolások a középkori felvidéki templomokban című kiállítás Görföl Jenő képeiből, amelyet Kovács László történész mutatott be.
A freskók között vannak, ahol csak egymagában ábrázolják Szent Lászlót, és olyanok is, ahol a három szent királyt együtt láthatjuk. Több templomi faliképen a háromkirályok helyébe a magyar uralkodó szenteket helyettesítik, ezek leginkább a felvidéki templomokban maradtak fenn. Oltárképeken is megjelenik Szent László alakja. A szobrászati alkotások közül kevés származik a középkorból, a templomi szobrok elsősorban oltárszobrok, de konzolszobrokon is megjelenik a lovagkirály. Külön jelentősek azok az alkotások, ahol a Szent László-legendaciklus képei jelennek meg, összesen 14 felvidéki templomban találtak ilyen alkotásokat. Kovács László szerint Görföl Jenő annak ellenére művészi képeket készített ezekről a freskókról, hogy azok nagy része nagyon rossz állapotban maradt fenn.
Dr. Font Márta a koronázásról tartott előadást (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A koronázás a világi hatalom jelképe
Dr. Font Márta egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem munkatársa A tizenegyedik századi magyar királykoronázások közép-európai összefüggésben címmel tartott előadást. A magyar uralkodók hatása túlmutatott a határokon. A koronázás a világi hatalom szimbóluma volt, valamint a hatalom megerősítését is jelentette. A magyaroknál ennek további jelentősége is volt, hiszen a koronázás tényével egyféle szakralitást is kapott. A megkoronázás a nemzetközi elismerést is jelentette. Az uralkodó hatalmi szimbóluma akkoriban inkább a lándzsa volt – mondta előadásában Font Márta.
A világi hatalom szempontjából fontos a korona, de a koronázás ténye szakrális megerősítést jelent. A pápa egyetértett a koronázással, de a Rómától való koronakérés története inkább csak legendának nevezhető. István koronázásában szerepet vállalt a német-római császár, III. Ottó és II. Szilveszter pápa is. A pápa és a császár között harmonikus kapcsolat volt, mindketten a keresztény hit terjesztését tartották szem előtt. Font Mária szerint felesleges kérdés a bizánci vagy római irányultság is ebben az időben, hiszen III. Ottónak bizánci édesanyja volt, és számos bizánci szokást honosított meg a római kereszténység területén is.
A magyar uralkodócsalád tagjai Európa számos országából házasodtak, ez is hatással volt a magyar történelemre. Nemzetközi kapcsolataikat így alakították, ápolták. Az Anjouk is házasságoknak köszönhetően álltak kapcsolatban az Árpád-házi királyokkal, amit ők a szent királyok nemzetségének neveztek. Az Anjouk a lovagkirályt, Lászlót tartották példaképüknek. A freskók nagy része is az ő uralkodásuk idejéből származik.
Gál Péter népművelő (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
László saját életének köszönhetően vált hőssé
Gál Péter népművelő, aki kötetbe rendezte a Szent Lászlóról szóló legendákat, Életszentség – mitikus hagyomány – közösségi cselekvések címmel tartott előadást László jelentőségéről.
Gál Péter szerint a mitikus hagyomány inspirálólag hat. Szent László hőssé vált, ehhez pedig a saját élete adta a muníciót. Krakkóban született, az édesanyja vallásosan nevelte. Apjára, Bélára a vitézség is jellemző volt. László király a vitézeivel együtt küzdött, fagyoskodott, éhezett velük, ennek is köszönhető tisztelete.
Több törvényt alkotott, köztük, hogy nem szabad a régi módon áldozatokat bemutatni. Bevezette a búcsújárást, meghatározta, milyen ünnepeket kell megtartani. A szentek ünnepét is szabályozta, ezzel gyakorlatilag „megkeresztelte” a szokásrendet, a régi hit nem egy dogmatikus vallás volt, hanem egy rend, amelynek megvolt a világmagyarázata, megnevezték az istent, de nem egy tételes vallás volt. Viszont a régi szokások beépültek a vallásba. Ezt Szent László törvényei is elősegítették. A szűz meggyalázása a gyilkossággal azonos bűn volt – a szűz mentésének motívuma a legendában is megjelenik, amikor a kun harcostól megmenti a szüzet. Ezeknek a történeteknek és törvényeknek köszönhetően élt évszázadokon keresztül a mitikus hős, László.
A néphit őrzi a hagyományt. A nép nem ismeri az okleveleket, az ott leírtakat. A hagyományokban ott van az egész világunk, a mitikus világot így adják szájról szájra, nemzedékről nemzedékre. A nép őrzi a hagyományokat, a mitikus világot. A mi szívünkben Szent László hős, illetve a többi szentünk is az. A világnak van egy középpontja, ahol az ég és a föld találkozik. A múlt rendje megmutatkozik a hagyományokban, ennek volt egy pontos rendje. A régi világban fontos volt a hagyomány továbbadásában a szóbeli hagyományozódás is. Ilyen volt a vasárnap délutáni beszélgetés, amikor előkerültek a napi események, de a legendás helyek, történetek, személyek is.
Kovács László történész (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
„Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed…”
Kovács László történész a fenti címmel tartott előadást. Az idézet egy csallóközcsütörtöki énekeskönyvben fellelhető énekből származik. Az előadás elején a résztvevők meghallgatták az Ének a magyar szentekről című éneket. A szentek Krisztus követői, akik Isten kiválasztása és kegyelme révén a keresztény eszményeket életükkel hősies fokon valósították meg, akiket tisztelni kell és segítségül lehet hívni.
A szentté avatás a korai középkorban helyi kezdeményezésből indult ki, példaszerű élet, vagy csoda nyomán, amelyet egy népi kultusz is megelőz, a test felemelése és új helyre helyezése a szentté avatás időpontjává vált. Ekkor írják meg a legendát és himnuszokat is. Az első magyar szentté avatások Magyarországon is így történtek. Később már jelen kellett lennie a pápai legátusnak és bizonyítani kellett az arra érdemességet, amit a papnak is jóvá kellett hagynia. A szentek kultuszának sok formája van, sokszor védőszentté választják. Gyakori formája a tiszteletnek a képi ábrázolás. A célja, hogy a hit titkait a hívő ne csak a szívével és eszével, hanem az érzékeivel is megragadja.
A magyarok elsőként azokat a szenteket tisztelték, akik téríteni jöttek közéjük, ilyen Szent Mihály, Szent György és Szent Márton is. Az első szentté avatásokat László kezdeményezte 1083-ban, ettől kezdve a magyar szentek tisztelete is megjelenik. Valószínűleg ezzel kívánt a legitimációjához támogatást keresni, hiszen a megkoronázott uralkodó Salamon volt.
Az István-kultusz azt emeli ki, hogy ő az első hitvalló királyunk, ő az élet szentsége által vált szentté. A legendák megszületése után megjelentek a himnuszok is.
A résztvevők (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Szent Imréről keveset tudunk, másodszülött fiú volt. Szentté avatása előtt nem alakult ki a népi kultusza. A cölibátus ekkor kezd érvényre jutni, a szűzies tisztaság erényében tündöklik, ezért történik a szentté avatása.
István királyé mellett Szent László kultusza a legteljesebb, hiszen életéről nagyon sok anyag fennmaradt, a Képes Krónika nagyon részletesen szól róla. Szent László legendája sok csodatételről, csodás eseményről szól. Kovács László szerint a Szent László-legenda elemei a népi hagyományban éltek tovább.
Az István-napi ünnepség az Ad Libitum együttes koncertjével folytatódott a helyi katolikus templomban, majd ma ökumenikus istentisztelettel és ünnepi koszorúzással zárul.
