Szeptember 9-10-én zajlott Nagyölveden a Rozmaringok Országos Találkozója. A kétévente megrendezésre kerülő rendezvény lehetőséget ad a felvidéki amatőr művészeti csoportok szereplésére. A feltétel csupán az, hogy a nevükben szerepeljen a „Rozmaring” elnevezés. Az idén az Alsó-Garam mente egyik festői szépségű falujában, Nagyölveden találkozott 11 község összesen 14 csoportja.
Szalma Klára a szervezésről elmondta, hogy 2009-ben a farnadi asszonykórus indította útjára ezt a fesztivált, s azóta töretlenül folyik Abaújszina, Felsőszeli, Bacska helyszíneken. Nagy örömmel készültek erre az eseményre, hiszen az énekkar több mint négy évtizedes tevékenysége alatt rendszeresen részt vett, illetve megvalósított különféle találkozókat, fesztiválokat, de azonos nevű együtteseket eddig még nem látott vendégül. A kihívás nagy volt, s az előző sikeres találkozók láttán mindenki lelkesen, egy emberként vette ki részét a munkából.
A találkozó felvonulással kezdődött, a vendégek viseletben végigvonultak a főutcán, s a községháza előtti emlékműnél elhelyezték a rozmaringot, közben ki-ki a kedves dalcsokrát énekelte. A művelődési házba érve megkezdődött a gálaműsor. A megnyitó során Cseri Zita polgármester üdvözölte a jelenlevőket, majd a hazai Rozmaring Népdalkör kedves dalcsokorral lepte meg a vendégeket. Szerepelt az abaújszinai hagyományőrző csoport, valamint a Rozmaring Néptáncegyüttes, a felsőszeli férfikar és a vegyes éneklőcsoport , a csatai éneklőcsoport, s nem hiányozhatott a farnadi asszonykórus, a tardoskeddi dalkör, a hárskúti férfikar, a szímői Rozmaring-ág és citerazenekar, valamint a bacskai női éneklőcsoport sem. Először vett részt a rendezvényen a vámosladányi énekkórus. Meglepetésként fellépett a nagyölvedi dalárda is a Csomor zenekar kíséretében. Fellépésük nagy sikert aratott.
A bemutatkozásokat nagy tapssal köszönte meg a közönség. Jó volt együtt lenni és jobban megismerni más vidékek énekelni szerető és a néphagyományt ápoló csoportjait. Az esti műsor végén Szalma Klára megköszönte a vendégek színvonalas műsorát, a támogatók segítségét, s ajándékcsomaggal fejezte ki elismerését. A közös éneklés nem okozott gondot, hiszen a Rozmaringnak csak az a szokása… kezdetű népdalt mindenki ismeri, ettől szinte zengett a terem. Ezután elfogyasztották a vacsorát, s szórakoztak, ismerkedtek, közben sok szép nóta is felcsendült. Az előcsarnokban pedig a Csomor zenekar táncházat muzsikált.
A találkozó másnap folytatódott, a vendégek megnézték a tájházat, körbesétálták a falut, majd a régió nevezetességeivel ismerkedtek. Az esztergomi főszékesegyházban celebrált szentmisén közösen adtak hálát az Úrnak a rendezvény sikeres lebonyolításáért, majd a Gerendás fogadóban a Csomor házaspár finom ebéddel várta a vendégeket. Az ebéd után pedig elbúcsúztak vendéglátóiktól. A hárskúti férfikar bejelentette, hogy két év múlva ők szeretnék megrendezni a Rozmaringok találkozóját, s mindenkit elvárnak.
Sütő András ismert gondolata, miszerint „amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik”, ismét beigazolódott. Az együttesek, melyek a Rozmaring nevet viselik, községük hírét vitték tovább, s bizonyították, hogy még él a magyar népdal, s amíg lesznek dalosok, akik a gazdag gyűjtemények dalait megszólaltatják, s lesznek támogatók és segítők, addig élni fog ez a kezdeményezés is.
