Március 8-án a lévai Reviczky Társulás zenei szakosztálya szervezésében Dunajszky Géza A pozsonyi csalogány című, Házy Erzsébet Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekesnő, színésznő életéről és munkásságáról szóló előadását hallgathatta meg a közönség.
Bevezetőként Ürge László, a zenei szakosztály vezetője köszöntötte az előadót és a megjelenteket.
Dunajszky Géza ismertette Házy Erzsébet életét és pályáját, beszámolt arról, hogy kutatásai során sikerült megtalálnia Házy Erzsébet születési anyakönyvi kivonatát és így most már pontosan lehet tudni, mikor született, mivel eddig erről nem volt hiteles adat. Az előadás során egy közel 50 perces videót tekinthetett meg a közönség, melyben film-, opera- és operettrészletekben csodálhattuk Házy Erzsébet hangját, színészi tehetségét és egyben neves művészek elbeszélései alapján ismerhettük meg jobban a művésznőt. Házy Erzsébet egy ragyogó tünemény volt a világ komolyzenei, és főleg a Magyar Operaház színpadán.
Kötetlen beszélgetés a közönséggel ( Fotó: Ivkovič Péter)
Röviden Házy Erzsébet életéről
Pozsonyban látta meg a napvilágot 1929. szeptember 30-án. Az 1939-es áttelepülések során került családjával Pozsonyból Budapestre, ahol először a Mária Terézia Gimnáziumban, majd a Nemzeti Zenede zongoraszakán tanult. A Zenede énekszakán a kor neves pedagógusához, dr. László Gézához került, aki rendkívül tehetségesnek tartotta, s már a negyvenes évek végén bemutatta a Magyar Állami Operaház akkori igazgatójának, Tóth Aladárnak. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte. 1951-ben debütált a Magyar Állami Operaházban Verdi Rigolettójának apródjaként. Kezdetben lírai, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is énekelt. Jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut (Puccini) címszerepe volt, Ilosfalvy Róbert partnereként, alakítását az évszázad Manonjaként emlegetik. A premiert követő évben több mint negyven, telt házas Manon-előadást tartottak, amire csak ritkán akadt példa az Operaház történetében. Az Erkel Színházban nagyoperettekben is fellépett.
A mozivásznon is emlékezetes alakítást nyújtott, például a Gerolsteini kaland (1957), a Felfelé a lejtőn (1958) és az Új Gilgames (1963) című filmekben.
Élete utolsó éveiben súlyos szembetegséggel, énektechnikai problémákkal, memóriazavarokkal, depresszióval is küzdött. Ötvenhárom évesen, 1982. november 24-én halt meg rákban, Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
