Rögtön az elején bevallom, nem szeretem Martin McDonagh kortárs ír szerző „rémkomédiáit”. Talán a túl sok erőszak, egyértelmű szexuális utalás teszi számomra ellenszenvessé, de a burleszkbe vegyített tragikomikus elemek sem váltották ki nálam azt a különleges hatást, amit katarzisnak neveznek. S főleg nem akkor, amikor McDonagh ocsmány nyelvezetű, erőszaktól hemzsegő darabjait tizenéves kamaszoknak ajánlják fel.
A kassai Thália Színház számomra érthetetlen okokból nyolc év után ismét elővette a szerző Leenane szépe című darabját (2010-ben Korognai Károly egyszer már megrendezte Kövesdi Szabó Máriával, Bocsárszky Attilával, Nagy Kornéliával és Ponty Tamással), ezúttal Bérczes Lászlóra bízva a rendezést, a budapesti Nemzeti Színház tagjára, Szarvas Józsefre pedig a vénasszony szerepét. Nos, az előadás végére sem derült ki, miért kellett nyolc év után ismét elővenni a darabot, az pedig még kevésbé, hogy miért kellett egy férfit szerződtetni Mag szerepére. De számomra az igazi kérdést a május kilencedikén délelőtt megtartott előadáson mégis az jelentette, mit kerestek nyolcadikos-kilencedikes gyerekek ezen az erőszaktól, obszcén szavaktól és nyílt szexuális utalásoktól hemzsegő előadáson.
Akik ráadásul nem is értették az előadást, s ha az előadás végeztével kínos félpercnyi csend után nem libben be Varga Anikó a színpadra, kierőszakolva a tapsot, akkor bizony egyértelmű kudarcba fullad a délelőtti „véres matiné”, amely nemcsak a nézőket, hanem a szereplőket is rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta, hiszen nincs nagyobb csalódás és tragédia egy színész számára, mint amikor süket nézőtér előtt kell játszania. Amiért jelen esetben sem a színész, sem a néző nem hibáztatható, annál egyértelműbben a színház vezetése.
Fotó: Németi Róbert
Aki nem látta még McDonagh munkáit (az idén filmrendezőként a Három óriásplakát Ebbing határában című munkájával két Oscart is begyűjtött), annak említsük meg Tarantino, Scorsese és David Lynch nevét. Vér, erőszak, obszcenitás és szex – ezek a jellemzőek McDonagh munkáira is.
A Leenane szépe, amelyet Piszkavas címmel is szoktak játszani, McDonagh többi munkájához hasonlóan meglehetősen durva darab, amelynek bizonyára megvan a maga törzsközönsége, hiszen az egész világon nagy sikerrel játsszák. Kegyetlenség, humor és a könnyedség hármas egysége jellemzi kritikusai szerint ezeket a műveit, de a kassai előadásból ez utóbbi nagyon hiányzott. S ugyan azt szokták mondani, hogy egy délelőtti, iskolásoknak szóló előadásnak még inkább bizonyítania kell, a mostani kassai előadáson ez cseppet sem mutatkozott meg.
A falun játszódó, de itt-ott az ír hazafisággal is kacérkodó darab hősei egy világvégi ír településen tengődnek, egymást hibáztatják elrontott életükért, s mint a végén kiderül, a piszkavas sem oldja meg a problémáikat. McDonagh nyelvét Bérczes Lászlónak, a dramaturgból itt-ott rendezővé avanzsáló játékmesternek kellene megmutatnia a szereplőknek, de hiába nyújt segédkezet a díszletet és jelmezt is tervező Gadus Erika, McDonagh titkai a kassai előadásban titkok maradnak. Ugyan obszcenitás, vér és szex van bőven, de igazából se a humor (legfeljebb az altesti), se a könnyedség nem működik.
Fotó: Németi Róbert
A színészek közül Habodász István kitűnően beszéli McDonagh nyelvét, Ollé Erik hellyel-közzel, Szarvas József viszont nem győz meg arról, hogy szüksége volt erre a szerepre, míg Varga Anikótól alkata ellenére kifejezetten távol áll a kissé együgyű, évtizedekig tűrő, míg végül bosszút álló Maureen szerepe. Talán nem véletlen a gyakori szövegtévesztés sem az előadás folyamán.
Megkérdeztük Forgács Miklóst, a kassai Thália Színház dramaturgját is, miért engedélyezték az alapiskolások számára az előadás megtekintését. Az alábbi választ kaptuk:
„A korhatár-besorolásról törvény rendelkezik, amely törvény tételesen meghatározza, hogy milyen okokból kerül valamilyen műalkotás ilyen vagy olyan kategóriába. A Leenane szépe című előadás vulgáris szavakat tartalmaz, de nincsen benne szexuális tartalom és explicit erőszak, ezért a törvény szerint 12-es karikába tartozik. A szerda délelőtti előadáson nem tízes éveik elején járó gyerekek, de tízes éveik közepén járó fiatalkorúak voltak, 14-15 éves korosztály, tehát teljes joggal vehettek részt egy 12-es besorolású előadáson. Ráadásul pedagógiai felügyelet mellett, az iskolájuk tudtával történt mindez. Mivel nincsen külön ifjúsági bérletünk és mivel nyilvánvaló volt, hogy milyen korosztály jön erre a délelőtti előadásra, hiszen (részben) szervezett előadásról volt szó, nem volt külön feltüntetve a 12-es karika. Emellett szükséges hangsúlyozni, hogy az a gyakorlat, hogy a korosztályoknak való ajánlás egyáltalán fel van tüntetve az előadásokon, Czajlik József igazgatása alatt került bevezetésre a kassai Thália Színházban. Az adott előadásban használt nyelvezetre egyébként is mindig felhívja a szervezés az iskolák vezetőségének a figyelmét. Az, hogy értették-e a fiatalok, vagy sem az előadást, úgy vélem, részedről puszta találgatás, én mindenesetre nem becsülném le őket, eleve definiálni kellene, mit is jelent valamit érteni” – írta Forgács Miklós.
Fotó: Németi Róbert
Nos, a szerda délelőtti előadás ismét csak arra adott választ, hogy McDonagh neve mellé szigorúan elkel a 18-as karika, és sem a túl ifjú nézőket, sem a jobb sorsra érdemes színészeket nem szabad kitenni hasonló megaláztatásoknak.
