A közelmúltban jelent meg Békefy Lajos és Birkás Antal könyve Protestáns szociáletika címmel a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Kara gondozásában.
„A kötet a Calvin J. Teológia Akadémián elhangzott előadások rövidített, írott változata” – olvasható az előszó végén. A szerzőpáros nyilván ismert már az olvasók előtt, hiszen mint szerkesztők és részben szerzők 2015-ben a Barankovics István Alapítvány gondozásában jelentették meg a Napjaink dilemmái – protestáns válaszok című kézikönyvet.
Ahhoz, hogy a most kiadott könyv címét megértsük, lássuk a kézikönyv indoklását és magyarázatát: „A protestáns szociáletika megkülönböztetést /…/ azért tartjuk fontosnak, mert ezzel is hangsúlyosan jelezzük szociáletikánk egyetlen normáját, a Bibliát és az evangéliumot, ennek a szociáletikának radikális, gyökeres evangéliumszerűségét. /…/ Így valósul meg és él tovább szociáletikánkban a sola Scriptura reformátori elve”– írja Békefy Lajos.
A könyv két nagy részre osztott, úgymint protestáns szociáletikára, melynek szerzője Birkás Antal, valamint az integrált protestáns felelősségetika szellemiségét tárgyaló részre, melyet Békefy Lajos tollából olvashatunk.
Birkás Antal előadásában elsőként az állam és az egyház fogalma kerül tisztázásra (20kk). A szerző hangsúlyozza, hogy mind az állam, mind az egyház meghatározásánál figyelembe kell venni a jogi és az egyházi megközelítéseket, hiszen ezek adott esetben komoly eltéréseket mutatnak. Különösen fontos ez az egyház definiálásánál, amikor az állam „külső egyházjoggal” mondja ki, hogy mit tart egyháznak – beleértve a világ- és egyéb vallások közösségi szerveződéseit is –, míg a teológiai megközelítés szerint az egyház alapja Krisztus váltságműve, s az egyház nem más, mint a Krisztusban hívők közössége. Az előadássorozatban nagy hangsúlyt kap a világi felsőbbség kérdése is, amellyel kapcsolatban Luthert idézi, aki azt mondja: „A világi hatalomnak vannak törvényei, amelyek tovább nem terjedhetnek, mint a testre, vagyonra, s arra, ami külsőleg létezik a földön. Mert az Isten nem engedheti, s nem akarhatja, hogy kívüle másvalaki kormányozzon a lélek felett” (24kk).
(http://confessio.reformatus.hu/v/407/)
