Október 14-én 64 éves korában elhunyt Mezei Lajos borzovai hagyományéltető néptáncos, aki feleségével, Margóval élő nótafája, hagyományőrzője volt a felső-gömöri paraszti és pásztorkultúrának.
„Meghalt apám. Meghalt.
Fel nem foghatom ezt a bajt.
Mintha megállt volna az idő.
A múlt emlék és nincs több jövő.
Elment tőlünk köszönetlen.
Ő sem hitte oly hirtelen.
Magával vitt minden álmot.
Itt hagyta a sok szerszámot.
Itt hagyott vőfélybotot, citerát
Több meg nem valósult ideát,
S most már hiába kel fel a Nap.
Nekem ez nem jelent vigaszt”
– írta fia, Mezei Lóránt.
Mezei Lajos Szilicén született 1954-ben , majd édesapja családjával Borzován telepedett le. Már gyermekkorában elhatározta, hogy pásztor lesz. A kuláküldözés után lakatosnak tanult, s a gombaszögi mészégetőben dolgozott.
Családjától szinte észrevétlenül vette át a paraszti és pásztorélet hagyományait. Tudott minden nótát, szokást, táncot. A hetvenes évek végétől feleségével, Margóval végigtáncolták az életüket, szinte nem hiányoztak egyik hagyományőrző rendezvényről sem, megjárták a Felszállott a pávát is, mint vendégek, szakértők. Fiára és lányára sikerült átörökíteni a hagyományt.
Gyászol most az Ilosvai, a Rakonca, a Szőttes, az Ifjú Szivek, a Búzavirág, a Rozmaring, a Borostyán, s még ki tudja, hány néptánccsoport, akik jól ismerték Lajost bácsit.
Gyászol Takács András, Bandi bácsi is. „Nyugodj Békében, Lajos. Nagy lesz a hiány utánad. Te becsületesen osztottad a tudásod és ezért lettél mindig gazdagabb, mert a tudás már csak olyan, hogy minél többen hozzá jutnak, annál gazdagabb az osztogatója.
Emléked örökké élni fog. Nevedet beírtad/beírták a nemzet nagy könyvébe. Legyen áldott az emléked. Régi jó barátod, Takács András, az az Bandi bácsi” – írta.
Temetése szerdán, október 17-én délután háromkor lesz Borzován. Nyugodjon békében!
