A Szlovák Televízió kassai stúdiója szívszorító dokumentumfilmet készített az első világháború befejezésének századik évfordulója alkalmából.
A harminc perces alkotás november tizenegyedikén délelőtt került bemutatásra, s abban Máté László szilicei származású tanárt, volt tanfelügyelőt és követségi tanácsost az Isonzó mentére kíséri a forgatócsoport, hogy megörökítse, amint keresztet állít 1916-ban elesett, soha nem látott, ugyancsak Máté László nevű nagyapja sírján.
A ma hetvenes éveiben járó unoka ugyanis évtizedeken át képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy a család nem tudja, a hadszíntéren meghalt nagyapja sírhelyét melyik temetőben keressék. Így hát kutatni kezdett. Végül Bécsben nyomra lelt, s feleségével együtt az Isonzó mentére, Szlovéniába utazott, hogy leróhassa kegyeletét nagyszülője előtt.
Könyv és dokumentumfilm örökíti meg a történetet
A hajdani öldöklő csaták színhelyén két szívélyes, jólelkű szlovén ember, a terep ismerői elkísérik a Kassáról érkezett hozzátartozót a sírhoz, aki ott elhelyezi nagyapja végső nyughelyén a hazulról hozott keresztet.
Máté László öt esztendeje kis könyvet írt a történetből; ez a könyvecske idén a kassai tévéstúdió egyik munkatársának kezébe került, s forgatókönyv készült belőle. A film elején Szilicét látjuk, a Máté család szülőföldjét, ahonnan az ifjú férjet a világháborúba kényszerítették. (Felesége első gyermeküket várta.) A kamera aztán őt mutatja, amint a nagyapja sírjára szánt kereszttel megkéri a szilicei templom lelkészét, áldja meg a feszületet, mellyel hosszú útra indul.
A film a veszteségnek is emléket állít
A kamera közben gyönyörű helyszíneket mutat: a tündöklő-kék Isonzó folyót, az Alpok hegyvonulatait, a gyönyörű táj mai békéjét. Látunk eredeti, korabeli hadi felvételeket is; a hegyi terepek csupa sár alkalmi útjain holtfáradt katonák tolják a magaslatokon a szekereket és ágyúkat, miközben a történész-narrátor összefoglalja, mely nemzetek fiai voltak az öldöklés résztvevői, s hányan pusztultak el a történelem első világháborújában.
A Máté család vesztesége tehát az első világégés során: az ifjú házas, a háború gyalogos katonája húszas éveiben, a hazájától távol fejezi be az életét.
Felesége ugyanilyen fiatalon megözvegyül. A katona így nem láthatja halála után megszületett gyermekét, s a gyermeke sem az édesapját. A felesége férj nélkül éli le hátralévő évtizedeit, miközben elszenved egy újabb világháborút.
A film az együttérző embereket megkönnyezteti.
Rendezője Máté Lászlót jó érzékkel – köszönet érte! – a legdrámaibb pillanatokban magyarul, az anyanyelvén szólaltatja meg – a mondatok feliratozva jelennek meg szlovákul.
Száz évvel az első, hetvenhárom esztendővel a második világháború után talán már meg kellene tanulnunk, hogy magyaroknak és szlovákoknak nem egymásban kellene keresniük az ellenséget, hanem azokban, akik rendületlenül uszítanak, hazudnak és lázítanak, hogy vagyonukat és hatalmukat növelhessék.
