Csütörtökön a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 104. helytörténeti előadására, mely az I. világháború 100. évfordulója alkalmából a világégés lévai áldozatai előtti tisztelgés is volt egyben.
Léván november 11-én, vasárnap 11 óra 11 perckor a lévai Szent Mihály-plébániatemplom és a lévai evangélikus templom több percen át tartó harangzúgása is a háborúból haza nem tért, vagy itthon a sebesülések következményeibe belehalt lévaiakra emlékeztetett.
A szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztályának vezetője üdvözölte, majd sok szeretettel köszöntötte az előadássorozat közkedvelt előadóját, PhDr. Vincze Lászlót, a Lévai Járási Levéltár levéltárosát.
Vincze László előadás közben (Fotó: Ivkovič Péter)
Ezt követően az előadó lebilincselő módon, számtalan kordokumentumot felvonultató gazdag vetített képes előadásában elsősorban a lévai katonák, illetve Léva városa vonatkozásában beszélt a világháborúról. Megtudhattuk, hogy a lévaiak elsősorban a lévai laktanyába vonultak be.
Az első katonavonat innen 1914. augusztus 13-án, cigányzene kíséretében indult útnak. A katonák és a hátország kezdeti lelkesedése után csakhamar szembesülniük kellett a háború borzalmaival is. Az első lévai sebesült Bartos Ede, a lévai főgimnázium tanára volt, aki 1914. augusztus 18-án sérült meg Sabóczon, majd Budapesten ápolták. Csakhamar Léva városának is ki kellett vennie a részét a háborús sebesültek ellátásából.
Léván hadikórházat a katolikus fiúiskolában (30 ágy), a vármegyei kórházban (80 ágy), a tüdőszanatóriumban (10 ágy), a Tanítóképezdében (120 ágy) és a barakk-kórházban állítottak fel.
A betegápolást a lévai orvosok, a lévai irgalmas nővérek, a vöröskeresztes tanfolyamot végzett csaknem 80 helyi betegápoló és a cserkészek végezték. Legjobb igyekezetük ellenére is a háború négy éve alatt 92 katona hunyt el Léván, akik az itteni temetőkben alusszák örök álmukat.
Kezdetben a temetkezés a lévai temető üres sírhelyeibe történt, majd 1918 májusától a város katonai temetőt nyitott, ahova a már említett sírokból áthelyezték a katonák földi maradványait. A háború első lévai halottja Bellan Sándor 26 éves tartalékos zászlós volt, aki 1914. október 24-én Ivangorodban halt bele srapnelszilánk okozta sérüléseibe. Mai napig ott alussza örök álmát.
Az érdeklődő hallgatóság (Fotó: Ivkovič Péter)
Lévai sorsok a világháborúból
Az előadó értékes kordokumentumokkal érzékeltette a front és a hátország életét és a korabeli posta útján való kapcsolattartásukat.
Sajnos sokszor hozta Lévára a posta a legszörnyűbb hírt, a szeretett családapa, férj, kedves, fiú, unoka eltűnéséről vagy hősi haláláról szóló értesítést.
A 100 év pora már sok mindent maga alá temetett, de az előadó öt lévai sorsán, a 26 éves Bellan Sándor, a 31 éves dr. Rohányi Gyula ügyvéd, a 39 éves Belcsák Béla mérnök, háromszoros családapa és a 29 éves Hoffmann Pál szolgabíró sorsán keresztül vitte még közelebb a hallgatósághoz az események tragédiáját.
Az előadó ajándéka (Fotó: Ivkovič Péter)
Vincze László kitért a háború alatt Léva városára nehezedő nyomásra is. Az orosz front megindulásakor több mint 100 galíciai menekültet fogadott be a város, majd 1915 júniusában az akkor 9 ezer lakosú Léván 12 ezer katona állomásozott. Az előadás alatt Martin Vivien és id. Ševeček Judit tolmácsolásában Gyóni Géza Csak egy éjszakára című költeménye és a lévai költők korabeli versei hangzottak el, így Szabó S. Zsigmond Dal a sebesültek vánkosairól, valamint Kolpaszky Jenő Az utcasarkon című verse.
Vincze László beható kutatásainak eredményeként összesen 236 lévai hős nevét tartalmazó névsor született meg.
Az előadás végén gyertya fénye mellett Vincze László és Müller Péter olvasták fel a lévai hősök nevét. A hallgatóság a nevek elhangzása alatt felállva tisztelgett a többnyire messze idegenben pihenők emléke előtt. A nevek súlyosan bontották meg a Reviczky Ház nagytermének különös csendjét. Mindannyian éreztük, hogy a lelkük most pár percre hazatért, velünk volt.
Vincze László ajándékot is hozott, egy nemrég birtokába került Cziczka Angela-fényképből készült nagyméretű fotóposztert adott át Gába Zsuzsannának, a Lévai Magyar Dalárda karnagyának és Wirth Jenőnek, a Reviczky Társulás elnökének. A kép azonnal állandó helyet kapott a Reviczky Ház nagytermében.
Érdekes kuriózum az előadás tartalmához kapcsolódó tény, hogy Cziczka Angela, az egykori Reviczky Társaság által 1914-ben alapított első zeneiskola igazgatónője a „Nagy Háborúból” hazatért, jobb karjukat elvesztő, azelőtt zongorázni tudó honvédeknek balkezes zenedarabokat írt, hogy ők se legyenek megrövidítve rokkantságukban a zongorázás örömétől.
