A minap a városban járva arra lettem figyelmes, hogy női nadrágokat árultak. Tényleg jól néztek ki, ráadásul az áruk is meglepően alacsony volt. A hülyének is megéri – ahogy azt a mondás tartja. Vevőben nem is volt hiány, sőt még megrendeléseket is leadtak.
Én pedig gondolkodóba estem. Ha a forgalmazónak még ilyen nyomott ár mellett is megéri forgalmazni, az eladónak pedig árulni /hogy a járulékos költségekkel ne is foglalkozzunk/, akkor a származási helyükön bizonyára csupán fillérekért varrják meg ezeket a nadrágokat.
Ekkor jutottak eszembe azok a hírek, hogy a legnagyobb világmárkák is
Ázsiába helyezik ki a gyártást, ahol a lányok, asszonyok centekért varrják azokat a ruhákat, melyeket Európában euró ezrekért árulnak.
Hogy más terméket ne is említsek. Mert széles a skála, a sportszerektől a műszaki cikkekig.
Biztosan sokan láttak már olyan dokumentumfilmeket, amelyek a fejlődő világ ilyetén kizsákmányolásáról szólnak. Azokat a munkakörülményeket és azokat a béreket nyugodtan nevezhetjük az emberek kizsákmányolásának is.
Éppen ezért ne csodálkozzunk, ha ezek az emberek aztán hirtelen megjelennek Európában, mint gazdasági migránsok, és kérik a különbözetet /mármint az európai és ázsiai bérek köztit/. Igen, ők a nyomor és a kilátástalanság elől menekülnek.
Csakhogy, ezt a nyomort és kilátástalanságot mi okozzuk, a mi mohóságunk! Hogy nekünk mindennap legyen egy Fekete péntekünk (Black Friday).
Azonban tovább megyek. Az elmúlt hetekben láttam a Youtube-on egy előadást, amiben az előadó azt taglalta, hogy hogyan rabolják ki Afrikát. Igen, bármilyen meglepő is, Afrika jelentős mértékben hozzájárul a világ GDP-jéhez.
Olyan ásványi kincsekkel rendelkezik ugyanis, amelyek pótolhatatlanok azokba a technikai kütyükbe, melyek nélkül elképzelhetetlen az életünk. Ha viszont a gyártók kifizetnék a reális árat ezekért az ásványi kincsekért, akkor az okostelefonok akár a jelenlegi áruk duplájába is kerülhetnének. Az okostelefonok gyártói viszont nyomott áron jutnak hozzá ezekhez az ásványi kincsekhez, visszaélve az erőfölényükkel.
A valódi árat persze így is megfizetjük, jóllehet kerülőúton. Például azzal, hogy a mi adónkból kell segélycsomagokkal támogatni Afrikát.
Vagy azzal, hogy a kilátástalanság elől tömegek menekülnek Európába.
Mindezt bizony érdemes végiggondolni, mielőtt „jó vásárt” csinálunk, így, karácsony előtt!
