Azaz rendes nevén Rimaszombat/yi/. A minap mintegy másfél órányi időt töltöttem az egykori Gömör és Kis-Hont vármegye székhelyén, Rimaszombatban. Az idő rövidsége miatt jobbára csak a Fő téren, a sétálóutcában és a Bartók Béla utcában vettem szemügyre a boltok cégtábláit. Arra voltam kíváncsi, hány helyen találkozom kétnyelvű felirattal.
Merthogy a legutóbbi népszámlálás adatai szerint Rimaszombat lakosságának közel 30 százaléka magyarnak vallotta magát, tehát joggal elvárhatnák a kétnyelvű feliratokat a boltok, intézmények cégtábláin, reklámtábláin. Ha már szóba hoztam a népszámlálást, meglepő számadatokra bukkantam a legutóbbi és az azt megelőző összeírás adatai között.
A szlovák nemzetiségűek mindkét népszámlálás idején 60 százalék körül voltak, a magyar nemzetiségűek 35-ről 30 százalékra csökkentek. Amin meglepődtem, hogy a romák aránya 2001-ben három százalékot /754 fő/, 2011-ben már csak egy százalékot /247 fő/ tett ki.
De ami igazán érdekes, 2001-ben 354 fő nem tüntette fel nemzetiségi hovatartozását, tíz évvel később tízszer annyian, egészen pontosan 3597-en nem tartották fontosnak bevallani nemzetiségüket. Nehezen hihető, hogy túlnyomórészt szlovákok utasították volna el erre a kérdésre a választ…
Most akkor nézzük a fentiekben említett utcákban a kétnyelvű feliratokat. A Bartók Béla utcában egyetleneggyel sem találkoztam. Sőt még a városi piac standjain is az árusok csak államnyelven nevezték meg eladásra szánt termékeik (gyümölcsök, zöldségek) nevét, holott, megkockáztatom, a termelők zöme magyar.
Az utcában két emléktáblával találkoztam, mindkettő két nyelven tájékoztatott. Valamicskével jobban „szerepelt” a Fő tér, ahol kétnyelvű emléktábla hívja fel a figyelmet Hatvani Istvánra, a nagy természettudósra és polihisztorra. Ezenkívül a Tompa Mihály könyvesbolt és a szomszédságában található Henrietta virágbolt felirata kétnyelvű.
A Fő térről nyíló sétálóutcában, vagyis a Szlovák nemzeti felkelés utcában az OTP fióküzemének bejárati ajtaján három nyelven, szlovákul, angolul és magyarul olvasható a nyitva tartási idő. Az üzletek cégtáblái közül csak a NATURA natúr- és biotermékeket kínáló bolt tulajdonosa tartotta fontosnak a kétnyelvű tájékoztatást. Ja, és még a CBA élelmiszerbolt bejárati ajtaján láttam kétnyelvű matricát: „Hovoríme aj maďarsky –Beszélünk magyarul is”.
Betértem egy rövid fohászra a Fő téren álló katolikus templomba, ahol természetesnek tartottam a kétnyelvű feliratokat. Amin viszont újra csak meglepődtem, több a szlovák, mint a magyar nyelvű szentmise. Például
vasárnaponként a négy szentmise közül csak egy magyar nyelvű, hétköznapokon pedig a háromból kettő szlovák nyelven folyik. Ebből arra lehet következtetni, hogy a városban a katolikusok kétharmada szlovák, egyharmada magyar.
Félő, hogy a város többi utcájában sem jártam volna nagyobb sikerrel a kétnyelvű feliratokat illetően, ami Rimaszombatra nézve bizony több mint lehangoló.
