„Ha majd eltemetnek//Tudom, elfelednek,//Híre, nyoma sem lesz//Egyszerű nevemnek” – vetette papírra Pósa Lajos, s nagyon sokáig úgy tűnt, igaza lesz. Hiába teremtette meg a magyar gyermekirodalmat, kikopott-kikoptatták a magyar (gyermek)irodalomból. De halálának 100. évfordulóján jött az egyik leszármazott, Pósa Judit és lelkes baráti társasága, s öt évvel a neves évforduló, s egy évvel születésének 170. évfordulója előtt leírhatjuk, hogy nemcsak Pósa Lajos, hanem az egykori Pósa-asztal is bekerült a köztudatba. Tanári konferenciák, rendhagyó irodalomórák, kiállítások, mesedélutánok, szavalóversenyek, zenés baba-mama foglalkozások, borkóstolók – egyszóval megszámlálhatatlan mennyiségű rendezvény, amelyeknek még koránt sincs vége.
Egy, a napokban megnyílt rimaszombati cukrászdában találkozom Pósa Judittal, s bevallom, nem könnyű vele egyeztetni, hiszen, ahogy maga is mondja, már ő is képtelen soron követni a Pósa-rendezvényeket, a vándorkiállítás járja a maga önálló útját, s alig van nap, hogy ne érkezne újabb és újabb meghívó egy-egy rendezvényre a Felvidékről, az anyaországból, de volt rendezvényük az emlékév során Los Angelesben is.
„Nem tudjuk, miért kerül be valaki az irodalmi köztudatba, miért nem, e mögött többnyire az irodalompolitika szokott állni, viszont azt tudjuk, látjuk, hogy mindig van esély az újrafelfedezésre. Az, hogy halála után 100 évvel is emlékeznek egy szerzőre, azt mutatja, hogy élhet például az a populáris regiszter, amit a nóták jelentenek, élhetnek azok a mesék, amit a gyermekek ma is tudnak élvezni. Élhet az az óriási életmű, amit Pósa Lajos létrehozott, vannak, akik értelmezik, értékelik, olvassák a műveit” – írja Kusper Judit, s talán még sincs igaza Háy Jánosnak, aki személyes irodalomtörténetében (Kik vagytok ti?), azt állítja, hogy a magyar irodalomban utoljára Petőfinél találkozott a magas- és a popkultúra, ugyanis találkozott bizony az Pósa Lajosnál is, akinek nemcsak gyermekversei találkoztak a közízléssel, s olvasták és idézték azokat mindenhol, hanem például a Dankó Pistának írt nótaszövegei is.
71 rendezvény a krónikában
„Pósa Dezső, az édesapám őrizte a Pósa-albumot, s amikor 2010-ben meghalt, megörököltem tőle” – kezdjük a beszélgetésünket. 2013-ban Csipka Rozália, a SikerX Kiadó innen elszármazott vezetője jóvoltából jelent meg az Albumlapok Pósa Lajosnak című kötet Kun Miklós Jenő szerkesztésében, s az ő ötlete volt az emlékév is. De hogy 71 rendezvényt tartalmaz majd az emlékév hivatalos listája, s a megjelent eseménynaptár, s a rendezvények azóta is folytatódnak, arra álmában sem gondolt volna. Sőt, amikor Kun Miklós Jenő felkérte őt, hogy legyen az emlékév motorja, összefogója, először nemet is mondott. Hiszen nem irodalmár, földmérő a becsületes szakmája, s nem igazán értette, miért neki kellene ezt felvállalnia. De ahogy hallgatom a szavait, érzem, egy pillanatra sem bánta meg.
Pósa Lajos 1850-ben született Nemesradnóton, az általa alapított Pósa-asztal baráti társaságához olyan egyéniségek tartoztak, mint Gárdonyi Géza, Feszty Árpád, Dankó Pista, s ő alapította 1889-ben az első képes magyar gyereklapot, amelyen 1944-ig magyar gyerekek milliói szocializálódtak. Ennek ellenére majdnem igaza lett Pósának, amikor arról írt, hogy halála után gyorsan elfeledik majd. A kor legendás gyermekirodalmából csak Benedek Elek neve s az ő meséi maradtak fenn, a többiek gyerekeknek íródott művei közül legfeljebb Móra Ferenc és Móricz Zsigmond került be a második világháború utáni válogatáskötetekbe. De azért nem merült teljesen feledésbe Pósa neve sem, a rendszerváltás után ismét lehetőség kínálkozott emléke megidézésére. 2010-ben Hódmezővásárhelyen már szobrot avattak neki, s az ő nevét vette fel a könyvtár gyerekrészlege is, Sárospatakon a Református Tudományos Gyűjtemény Pósa-kiállítást szervezett. Rimaszombatban pedig mintegy 15 éven át működött a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya által útjára indított Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház, amely számos jelesünket fogadta beszélgetőesteken.
Kun Miklós Jenő és Pósa Judit (Fotó: PLT)
Nos, amikor Pósa Judit a földmérői-hivatalnoki munkája mellett elvállalta, hogy ő legyen a Pósa-emlékév koordinátora, maga sem sejtette, mibe vág bele. „Úgy gondoltuk, hogy Pósa Lajos mellett a barátai emlékét is meg kellene idéznünk, így került képbe Feszty Árpád, Dankó Pista és Gárdonyi Géza is, akiknek az emlékőrzőivel felvettük a kapcsolatot, s ennek az eredménye a minap megnyílt Feszty-vándorkiállítás megnyitója is a Csillagházban” – mondja Pósa Judit, akivel nagy vonalakban idézzük fel a 2014-es esztendő legfontosabb eseményeit. Két kötet, megemlékezések sora, Ferenczy István Képzőművészeti Verseny, tanári konferencia – ezek voltak talán a legfontosabbak, de Pósa Judit mégis arra a hihetetlen összefogásra emlékezik a legszívesebben, ami az emlékév kapcsán összejött. Mintegy 30 civil szervezett jelentkezett, nagyon sokat segített a szociális háló is, ahogy beszálltak a szervezésbe a cserkészek, a református egyház, a Bátkai Alapiskola, az ottani Idősek Klubja, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, s Nemesradnót akkori önkormányzata is, ahogy Rimaszombat városa és a Besztercebánya Megyei Önkormányzat is. A tanári konferenciát Rimaszombatban, a Tátra Szállóban rendezték, amelyen megelevenedett a Pósa-asztal is. Mindezek ellenére elsősorban a pályázatokból élnek, a tavaly megjelent emlékévet megidéző krónikát a Bethlen Gábor Alap támogatta. S nem utolsósorban sorolja azoknak a neveit, akik az emlékbizottságban tevékenykedtek: Csipka Rozália, Kun Miklós Jenő, Sebők Valéria, Tóthné Madarász Csilla és Tóth Elemér. De rajtuk kívül is nagyon sokan vannak, akik oroszlánrészt vállaltak, így Gyurán Ágnes, Bene Balyo Judit, Páko Mária vagy a sofőr, Dudás István, akik nélkül nincs emlékév. Azoktól itt is elnézést kérek, akik kimaradtak ezen felsorolásból – teszi hozzá Pósa Judit.
2017-ben Pósa Társaság alakult
Az emlékév fontos eseményéhez tartozott a Pósa Lajos életének eseményeit felvonultató vándorkiállítás, amely egy idő után elkezdte élni a saját életét, s mára már több mint 50 helyen volt látható. Igyekszünk persze figyelemmel kísérni az útját, s ahová csak tudunk, el is megyünk a megnyitóra, de mindenhová eljutni egyszerűen lehetetlen. A szabadságom túlnyomó többsége évek óta így is ezen rendezvényekre ment el – mondja Judit, korántsem panasszal a hangjában. A kiállítás és a Pósa-emlékév bőven átlépte az országhatárokat, a kiállítás járt Bécsben, ahogy Los Angelesben az ottani magyar cserkészek Pósa-szavalóversenyt szerveztek. Az emlékév „számlájára” írandó több Pósa-vers megzenésítése is, köszönhetően Páko Máriának.
2017. április 11-én megalakult a Pósa Lajos Társaság is, amelynek elsődleges célja az emlékév elmúltával is életben tartani Pósa Lajos szellemiségét. Jelenleg 42 tagunk van, s baráti társaságként működünk, amelyben mindenki úgy segít, ahogy tud – foglalja össze a célokat Judit. Vannak olyan sommás vélemények, melyek szerint Pósa Judit egész üzletágat csinált a Pósa-kultuszból, amire csak annyit válaszol, egyáltalán nem ez volt a céljuk, sőt Pósa Lajos irodalmi megítélését is a szakmára hagyták, ugyanis nem azt akarták felturbózni, mennyire nagy költő volt, mindössze az volt a céljuk, vegyük már észre, hogy Benedek Elek mellett létezett ő is, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gyermekirodalom ismét élni kezdett, s rájöttek, nem egyedül a francia vagy angol gyermekirodalom fordítása az egyedül üdvös a magyar gyerekek számára.
Páko Máriával (Fotó: PLT)
Hazajáró pontok, Légy Lámpás és …
Ahogy már említettük, a Pósa Lajos Társaság nemcsak Pósa Lajos személyére épül, hanem a korra is, amelyben élt és működött. „Egy embert is a barátain és korán keresztül lehet megismerni és megérteni” – és Pósa Judit már sorolja a terveiket is. Tavaly már emléktáblát állítottak az egykori gimnázium épületén, ahonnan a régi emléktábla eltűnt, illetve megrongálódott. Az új kétnyelvű táblán 24 név szerepel, természetesen mindazok a neves magyar és szlovák személyiségek szerepelnek rajta, akik itt tanultak. Számunkra nagyon fontos, hogy a magyar nyelv szerepel az első helyen, s az korrigálja az előző tábla tévedéseit is, így az új táblán már nem szerepel Štefan Marko Daxner és Izsó Miklós neve, akik nem voltak diákjai az intézménynek, mely a hiedelmekkel ellentétben nem volt bentlakásos líceum. De nagyon fontos a Légy Lámpás! címmel indított sorozatuk is, amely tavaly öt előadást élt meg, az idén mindösszesen hét lesz, s amelynek előadásai során megelevenednek Pósa Lajos kortársai is, mint Gárdonyi Géza, Jókai Mór vagy Feszty Árpád, de bemutatkozott a Pozsonyi Kifli és a Visszidánsok is.
Az idén decemberben gálaműsorral emlékeznek az Én Ujságom alapításának 130. évfordulójára is, s mivel ez gyerekeknek készült, az ő estjük is a gyerekekre fókuszál. A műsor összeállítását Hencz Annamáriára bízták, aki idén a Huncutkák színjátszóival megnyerte a Tompa Mihály Országos Verseny lírai színpadok kategóriáját. A műsorban mesemondók mellett közreműködik még Páko Mária Viharvirág verséneklő csoportja is. De jövőre lesz a Pósával egy esztendőben született Blaha Lujza születésének 170. évfordulója, s ha nem is újabb emlékévvel, de nagyszabású rendezvényekkel szeretnének mindkét évfordulóra emlékezni. Szeretnénk a korabeli Budapestet is megidézni, ahogy Rimaszombat alkalmi tanárait is bemutatni, valamint Nemesradnóton Hazajárók-pontot is elhelyezni – sorolja a terveket Pósa Judit, aki büszkén újságolja, hogy Naszvadon főzőversenyt is nyertek.
Főzőversenyen (Fotó: PLT)
S még haza sem érek az interjúról, már vár az üzenet: „Sok minden kimaradt. Jövőre is vándorol a kiállítás. Most Mezőkeresztesen van, jövő hónapban Tiszanána fogadja és jövő márciusban a Kecskeméti Cifra palotában lesz látható. Pósa bácsi szerkesztősége legközelebb a Tompa héten a Tompa Mihály Alapiskolában folytatja a munkát és jövő évben a Dunaszerdahelyi Andersen-éjszaka vendége lesz a Csallóközi könyvtárban. Előadásaink is folytatódnak, már van pár megbeszélt előadónk Bodnár Mónika, Praznovzky Mihály, Gajdó Tamás és Mikita Gábor személyében. S az Én Ujságom 130. születésnapja alkalmából pályázatot is hirdettünk.”
„Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem://„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”//
»Lámpagyújtogató« – feleltem én.//A gyermek együgyű feleletén//Nevettek akkor szülők, ismerősök.” – S lám, a kisfiúnak mégis igaza lett. Ahogy kései utódja, Pósa Judit, ha nem is üzletágat csinált neves elődjéből, de kitartóan és zajos sikerrel élesztgeti a viharos évtizedek alatt ellobbanóban lévő lámpákat.
