A kereszténység bármilyen eszmerendszerrel kapcsolatra léphet, egészen addig, amíg nem lesz szolgai módon követője éppen divatos politikai trendeknek – mondta Balog Zoltán társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki biztos szerdán Budapesten, Kereszténység, konzervativizmus, liberalizmus című előadásában.
A Konzervativizmus és liberalizmus a Magyar politikai enciklopédia tükrében címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést bevezető előadásában Balog Zoltán arról beszélt: a kereszténység története során volt, amikor felforgatott, máskor konzervált. A keresztény üzenet egyszerre felszabadít és meg is őriz, és a keresztény gondolat felől bármelyik világnézeti irányba legitim indulni – mondta.
Kitért arra, hogy
Jézus a maga korában nyilvánvalóan szubverzív, felforgató volt, de a XVI. századi reformáció vagy a felszabadítás teológiája is a fennálló renddel szemben fogalmazza meg a keresztény üzenetet.
Ugyanakkor a római birodalom végén egyértelműen konzerváló szerepet játszott a kereszténység, és Magyarország, Lengyelország vagy a Szovjetunió történelmében is volt olyan időszak, amikor „az egyházaknak konzerváló, átmentő funkciója volt”.
Az egyház és politika rossz „társutasságára” példaként említette a német protestáns egyházak és a liberalizmus kapcsolatát, ahol az egyház – meglátása szerint – átengedi a liberális államnak az ideák meghatározását”
Balog Zoltán hozzátette: a kereszténység a világon majdnem minden eszmerendszerrel lépett valamifajta kapcsolatra, de maga a kereszténység életgyakorlat és semmiképpen sem ideológia, ezért ideológiai eszmerendszerekbe nem is szorítható be.
Azt is mondta: a keresztény gondolkodás módszeréhez mindenképpen hozzátartozik egyfajta távolságtartás, a dolgoknak az örökkévalóság mértéke szerinti szemlélése.
Ez jelenti az éppen adott helyzet gyógyító relativizálását és egyben felemelkedést, a világ felülről szemlélését – is.
Balog Zoltán kiemelte: a kereszténység központi gondolata a krisztusi szabadság, amely az ember teremtettségéből következik.
A bibliai történetet idézte, melyben a farizeusok megkérdezik Jézust, szabad-e adót fizetni a császárnak. Jézus visszakérdez: „kinek a képe van a pénzen?”, amire a farizeusok válasza ez: a császáré.
Jézus ezután következő tanítását, „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” általában félreértik. Úgy gondolják, az ember fele-fele arányban tartozik javaival Istenek és a császárnak.
A lényeg azonban az, amit Jézus nem mond ki: ha az, amin a császár képe van, a császárt illeti, akkor amin Isten képe van, vagyis az Isten képére teremtett ember az Istené – mondta.
Isten totális igénye az emberre garantálja, hogy egyetlen emberi hatalom sem jelenthet be rá igényt, vagyis éppen ez az ember szabadságának a biztosítéka – tette hozzá Balog Zoltán.
A református lelkész úgy fogalmazott:
„Minél jobban függünk a Teremtőtől, annál szabadabbak vagyunk világi viszonyainkban.”
