Spiró György Kossuth- és József Attila-díjas író volt a Csemadok Szenci Alapszervezete és a Szenci Városi Múzeum vendége december 17-én. A terem megtelt, pótszékeket kellett betenni és még folyosón és a másik teremben is ültek hallgatók. Ahogy Polák Margit könyvtáros köszöntőjében fogalmazott: minden könyvtáros attól tart, hogy néhány ember ül majd az író-olvasó találkozókon, szerencsére most nem így történt.
Az íróval Bárdos Ágnes beszélgetett, aki életrajzi adatokat is elmondott: ebből kiderült, hogy Spiró György édesapja mérnök, édesanyja színésznő volt. Spiró György zeneszerző vagy fizikus akart lenni. Előbbi azért nem lehetett, mert bár tudott hegedülni, zongorázni nem, fizikus pedig azért nem lett, mert nem volt kedve a Szovjetunióban tanulni és dolgozni. Tizenhat évesen eldöntötte, hogy író lesz, de saját bevallása szerint csak 23 évesen, 1968-ban írt le olyan gondolatot, ami íróvá tette.
Több nyelvből fordított: oroszból, lengyelből, szerb-horvátból – ez utóbbi szerinte egy nyelv. Ugyanakkor csak olyan nyelvből fordít, aminek az irodalmát eredetiben tudja olvasni, hogy a nyelv finomságát, élét is megértse, hogy a fordítás valóban jó legyen. Kivétel a II. Richárd volt, amelynek az átírására kérték fel, de végül le kellett fordítania.
Megtelt a terem érdeklődőkkel (Fotó: Neszméri Tünde)
Mivel Spiró György több szláv nyelven is beszél, Bárdos Ágnes feltette a kérdést: hogy lehet könnyen elsajátítani a szláv nyelveket egy magyar gyermeknek, hiszen tudjuk, hogy Szlovákiában ez sokszor nehézséget okoz az iskolásoknak, a nyelvtanítás rossz módszere miatt. Az író szerint korábban normális volt, hogy a vegyes nyelvi környezetben élő gyermekek elsajátítottak akár három nyelvet is, azokét, akikkel egy közösségben éltek. Mikszáth például tudott tótul, de magyarul írt. Márai Sándor tudott szlovákul, cikkeket írt németül, az irodalmat pedig magyarul művelte. Franz Kaffka tudott csehül, hiszen Prágában élt, de német író volt.
Spiró György szerint egy magyar embernek minden indoeurópai nyelv idegen. Kevesen tudják, hogy a huszadik század 70-80-as éveiben a NASA kereste a klasszikafilológiát (latin, vagy ógörög nyelv) végzett magyarokat, az ő gondolkodásuk ugyanis összetettebb volt, mivel nehéz nyelvet tanultak és mivel a magyar nyelv is más, mint a többi.
Alkalmasak voltak ezek a magyar emberek arra, hogy eredeti módon oldjanak meg fizikai és matematikai problémákat. „Nekünk valószínűleg nehezebb finnül vagy észtül megtanulni, mert az ugyanolyan furcsa struktúrájú nyelv, mint a magyar és nem ahhoz vagyunk szokva. Ahhoz szoktunk, hogy az idegen nyelvben más struktúrát kell használni. Ez nem baj, sőt. Vannak olyan feltételezések, hogy a modern fizikába esetleg a magyar nyelv is belejátszik, ennek köszönhető, hogy annyi kitűnő magyar fizikus volt a huszadik században. Kicsit másmilyen a gondolkodásunk. A nyelvek nagyon érdekesek” – mondta Spiró György.
„Szerencsénk van, hogy ilyen anyanyelvünk van, ha megtanulunk egy másik nyelvet, az más struktúra, akkor rögtön tudunk két eltérő struktúrában gondolkodni. Ez nagyon hasznos lehet” – tette hozzá az író.
