Százötven évvel ezelőtt nyílt meg a Lévai Magyar Királyi Állami Tanítóképző. 1870. október 20-án két tanteremben indult meg a magyar nyelvű képzés. Az intézmény a mai napig működik, a 20. század elején épített impozáns épülete a járási székhely központjának kultikus építménye.
A tanítóképző kezdeményezője Mácsai Lukács királyi tanácsos, Bars megye tanfelügyelője volt, aki 1869 novemberében a városi közgyűlésen bejelentette:
értesülései szerint a közoktatásügyi miniszter hajlandó volna Léván állami tanítóképzőt felállítani, ha a város az épület céljaira megfelelő telket és 3 holdnyi kültelket, azonkívül pedig az építéshez szükséges anyagot és a szállításra a szükséges munkaerőt felajánlja.
A bejelentést követően adakozás indult a tanintézmény felépítése érdekében. Az építkezés idejéig kibérelték a Kazy-féle házat, ahol 1870. október 20-án megindult a tanítás. Az oktatás két tanteremben folyt, az egyikben a rendes elsőéves, a másikban a rendkívüli egyéves tanfolyambeliek tanultak.
A képzésben összesen 37 diák vett részt, 23 az első évfolyamban s 14 a rendkívüli egyéves évfolyamban. Az előadások magyar nyelven tartattak, segédnyelvül a szükséghez képest német vagy szlovák nyelv használtatott.
1873-ban a tanintézmény átköltözött a vár tövében felépült épületbe, a jelenlegi református plébániai hivatal épületébe. Az első időszakban hároméves képzés folyt a falak között, 1882-től tértek át a négyéves képzésre. A diáklétszám folyamatos emelkedése mellett a századforduló környékére már kinőtték az épületet, ekkor merült fel egy tágas többszintes épület felépítése.
A Kálvária-dombon felépült épület – Csaba Tolnai: Levice na starých fotografiách strateného mesta c. kötetből (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A Kálvária-dombon 1907-ben kezdődött el a négyszintes szecessziós épület építése. A terveket Scheiber Miklós és Földes Ede budapesti műépítészek készítették.
Az 1910-re elkészült palota akkor az Osztrák-Magyar Monarchia legkorszerűbb iskolája volt.
Az épület díszítését olasz kőművesek készítették. A Kálvária-dombon felépült iskola hamar a város látképének szerves részévé vált. Az impozáns és díszes épülethez park is járult, a domb tetején, mintegy a várostól elzárva nyugodt körülmények között folyt (folyik) az oktatás.
Az 1911/12-es tanévben kezdődött el az oktatási-nevelési munka az új épületben, ahol helyet kapott a tanintézmény kollégiuma, az étkezde, tágas tornaterem, valamint különféle szaktantermek és a hozzájuk tartozó kabinetek.
A tanintézmény első épülete, jelenleg a református plébánia hivatal épülete (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az intézmény diákja volt Spöttle Henrik szobrászművész és Jozef Cíger-Hronský is. A tanárok közül említést érdemel Kriek Jenő, a városi múzeum első igazgatója, Holló Sándor, a Bars hetilap alapító-szerkesztője. Saját könyvtára, botanikus kertje, méhészete, gyümölcsöse és szőlészete volt a tanintézménynek. Kriek Jenő irányításával preparáló műhely létesült.
Az első világégés megzavarta a tanítás folyamatát, a háború idején katonai kórházat hoztak létre a falai között. 1919-ben a csehszlovák állam tulajdonába került, az oktatás tovább folyt.
Az első Csehszlovákia időszakában a népiskolák tanárai mellett már az óvodák nevelőit is képezték a tanintézményben. Az 1938-as változások után a pedagógusképzés magyar és szlovák nyelven egyaránt folyt.
A későbbiekben is magyarul tanították a leendő óvónőket, a hatvanas évektől pedig a napközis nevelőket is. Felvidéki magyar óvónők és nevelők garmadájának alma matere volt a Kálvária-dombon lévő épület.
Sajnos napjainkban már nincs lehetőség a magyar nyelvű képzésre, a nyolcvanas évek legvégén megszűnt az anyanyelvű képzés.
A tanintézmény számos változáson ment át a rendszerváltást követően is. A jelenleg Pedagógiai Szakközépiskola néven működő intézmény a kor kívánalmait figyelembe véve bővítette a képzési lehetőségeket.
Az iskola főbejárata Andrej Kiska egykori köztársasági elnök 2017 júniusi látogatása során (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Ugyan számos sorsfordítót átélt az intézmény, ám falai között még érződik a századforduló miliője. S büszkén tekint le a Kálvaria-dombról a város központjára.
Felhasznált irodalom:
Novák Mezőlaky Margaréta: Léva
Renczés Nóra: A Lévai Magyar Királyi Állami Tanítóképző létrejötte; magyarutca.org
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; arcanum.hu
Csaba Tolnai: Levice na starých fotografiách strateného mesta
