December 15-én a délutáni órákban a Csemadok kassai szervezete révén a református templomban – irodalmi kávéház keretében – két előadás hangzott el a Károlyi-biblia történetéről, jelentőségéről, kassai újrafelfedezéséről és a Szlovákiában található példányokról.
Orémus Zoltán református esperes a vizsolyi bibliáról beszélt három témakört érintve. Először magát a bibliafordító Károlyi Gáspárt mutatta be, majd a fordításról beszélt, végül a fordítás munkájáról. Károlyi Gáspár valamikor 1560 után érkezett Göncre. Ez a mezőváros Kassa után a második legjelentősebb központ volt Abaúj vármegyében, melyet a Dobó család birtokolt. Itt tartották néha a vármegyei gyűléseket és a gönci hordó fogalom volt a tokaji borvidéken. Károlyi szobra a fordítás 300. évfordulójára készült el. Nem tudjuk, hogy nézett ki, de ez az alkotás adott neki arcot.
1530 körül született. Eredeti családneve Radics, így vélhetőleg délszláv eredetű családból származhatott. 1556-ban már Wittenbergában találjuk, ahol Melanchtonnál tanult. Lutherrel nem találkozhatott, mert ő már akkor halott volt. Öt-hat évet töltött ott. 1563-ban Göncön választják meg prédikátornak.
Akkoriban még a református egyház szervezete nem épült ki, így Kassa-völgyi esperesként szolgált, püspöki hatáskörrel.
1566-ban zsinatot tartottak szolgálati helyén, ahol elrendelték, hogy minden lelkésznek bibliája kell hogy legyen. Ez ma különösen hangzik, de akkor a könyvek könyve drága volt és nem mindenki juthatott hozzá. Ráadásul teljes magyar fordítás nem létezett. A papok a latin nyelvű Vulgatát használták, az idézeteket lefordították magyarra.
Ez az arc lett az övé… (Fotó: biblia.hu)
Nyilván ez a helyzet is ösztönözte Károlyit, hogy 1570-ben nekifogjon a nagy munkának. Előzményekre is támaszkodhatott. A Halotti Beszéd (1192-95) és Ómagyar Mária-siralom (13. sz.) is tartalmaz bibliai idézeteket. 1436-ban Tamás és Bálint is lefordították magyarra (huszita biblia). Ennek részleteit a Bécsi-, az Apor- és Müncheni-kódex őrizte meg. A Jordánszky-kódex (1516-19) sem tartalmazza a teljes fordítást. Ebben az Evangéliumok előszavában olvassuk: „ Édesdeden olvassátok, hallgassátok és tanuljátok az szent evangéliombéli igéket, kiben fekszik az erek élet és minden lelki édesség, vigasztalás, belcsesség és isteni ismeret.”
Ezek kézzel írott könyvek voltak. Léteztek azonban nyomtatott szövegek is a 16. sz. első feléből. A humanista igyekezet Erazmustól eredt, aki a nép nyelvére kívánta lefordítani a bibliát és olvasására ösztönözni. Tanítványai, mint Komjáti Benedek (Pál apostol levelei), Pestmizséri Gábor (4 Evangélium) és Sylvester János (Újtestamentum) magyarra fordították a Szentírás egyes részeit.
A fordítás református vonalát Heltai Gáspár (1520-1574) képviselte, aki eleinte lutheránus, majd kálvinista lett, ám végül Szentháromság-tagadóvá vált.
A biblia egyes részeit lefordította, ám azt a fordításnál nem vették figyelembe unitárius beállítottsága miatt. Méliusz Juhász Péter (1532-1572) debreceni püspök egyes részeket fordított a Szentírásból. Benczédi Székely István (1505-1565) A zsoltárok könyvét fordította le és adta ki.
Vele kapcsolatosan hadd tegyük hozzá, 1550-től Kassán prédikált lutheránus szellemben, de pár év múlva Göncön találjuk, ahol már a svájci reformáció szellemében működött. Itt halála előtt lelkésztársa Károlyi Gáspár volt. Ő lett az utóda. Tudatosítanunk kell, abban a korban nem léteztek egységes fordítói elvek. Eleinte latinból fordították a biblia szövegeit, az utóbb említett fordítások már a héber és görög eredetire támaszkodtak.
Orémus Zoltán (Fotó: Balassa Zoltán)
Károlyi fordítói munkáját tehát a korábbi művek segítették. Felhasználta úgy az eredeti, mint a latin és magyar fordításokat is. Biztos, hogy nem egyedül végezte ezt a hatalmas munkát, hiszem maga is megjegyzi, voltak segítői, de a munkatársai nevét nem ismerjük. Az eredeti kiadványon még ő sem tüntette föl nevét. Csak száz évvel később került erre sor. Feltételezhető, hogy Pelei János és Károlyi Péter gönci rektorok, Czeglédi János vizsolyi, Thuri Mátyás abaújszántói, Huszti Imre gönci lelkész és Károlyi Miklós, Gáspár öccse voltak a munkatársai.
Ennek a hatalmas munkának komoly anyagi vonzata volt. A nyomdát meg kellett venni, Galgócról Vizsolyba szállítani. Négy szedő dolgozott a nyomdában. A szakembereket és családjukat is át kellett költöztetni, biztosítani kellett számukra a megélhetést. Papirost kellett vásárolni és azt el kellett szállítani…
Vizsolyban kiadtak egy naptárat is, mely majdnem végzetessé vált. Akkor került sor a naptárreformra és ez a kalendáriom még a régi időszámítást követte. Emiatt a nyomdát el akarták kobozni, de Rákóczi Zsigmond nem engedte.
Így nézhetett ki a nyomda… (Fotó: http://vizsolyibiblia.hu/turizmus)
Ezt a kor vezető református főurai vállalták, mint Magócsi Gáspár tornai főispán, Rákóczi Zsigmond, a család felemelkedésének megalapozója, az ország leggazdagabb embere, későbbi erdélyi fejedelem, Ecsedi Báthori István országbíró és Homonnai Drugeth István zempléni főispán.További kutatásokat kellene végezni, hogy kiderüljön, kik dolgoztak együtt Károlyival. Össze kellene vetni a fennmaradt kézzel írott fordítások lapjait az átvételi elismervényekkel, melyeken aláírások is szerepelnek.
Az eredeti nyomda épülete nem maradt meg, hiszen a telek már a 17. században üres volt.
A munka úgy zajlott, hogy amint Károlyi elkészült egy oldallal, azt átvitték a nyomdába, ott a szedők kiszedték és kinyomtatták. Azt visszavitték Göncre, Károlyi kijavította és újra a nyomdába vándorolt, ahol a szedést kijavították és ismét kinyomtatták. A fiatal Szenci Molnár Albert is részt vett ebben a munkában. Nagyjából 800 példányt nyomtathattak belőle. Károlyi a nagy munka befejezése után lemondott lelkészi hivataláról és nemsokára meghalt.
1595-ben kitört a tizenöt éves háború, így a második kiadásra Magyarországon nem kerülhetett sor. Szenci Molnár javításai után, kisebb, tehát praktikusabb formátumban Hanauban jelenik meg 1608-ban. Majd 1612-ben következett egy újabb kiadás. Számos kiadásra került sor azután az évszázadok folyamán. Mindig javítottak rajta. 1908-ban jelent meg az utolsó, javított kiadás.
Óriási hatással volt nyelvünkre és irodalmukra – fejezte be az esperes előadását.
Szeghy András kassai szakbibliográfus a vizsolyi bibliával elsősorban tipográfiai szempontból foglalkozott.
A vizsolyi nyomda emléktáblája (Fotó: reformacio.mnl.gov.hu/orokseg)
Ez a nyomtatvány három részből állt. Az elsőben találjuk az Ótestamentumot, a másodikban a próféták írásait, valamint a Makkabeusok Könyveit, a harmadikban pedig az Újtestamentumot. Mindegyik résznek önálló címlapja van. Érdekessége csak a fő címlapon található kétszínű, piros-fekete nyomtatás. A 2412 oldalas nyomtatvány súlya 5-6 kg. Ez a kötés formájától is függ. Ugyanis fennmaradtak fadeszka-, karton- vagy ragasztott papírlapos kötésű darabok. Eredetileg a kötéseknek általában a teteje bőrrel, netán pergamennel volt ellátva.
Az egyes példányokat a tulajdonosok megvásárolták és ők köttették be. A részeknek 686, 275 és 236 lapja van. Csak a lapjai vannak számozva, melyeken kívül 8 számozatlan és egy nagyméretű táblázat egészíti ki. Az egész bibliát fametszetmódszerrel nyomtatták.
A magyarországi nyomdák közül akkor csupán a vizsolyi volt alkalmas ilyen nagyarányú nyomdai munkára.
A következő nyomdai díszeket találjuk a kiadványban: Mantskovits mesterjegye, a magyar címer, melyet két griffmadaras véd mint védjegy (szignet). A nyomdafelszerelés nagy értéket képviselt, főleg a fémből készült betűkészlet, amelyből egy nyomdának nagy mennyiségre volt szüksége. Emellett a korszakra jellemző reneszánsz díszítőelemek is részét képezték a felszerelésnek. Ebben a korszakban a nyomdák különböző díszeket használtak. Vizsoly esetében: ornamentális iniciálé, három körzetes keret a címlapokon, egy pár ornamentális és egy pár figurális díszítőszegély puttófejekkel, ornamentális fejlécek stb. Ennek köszönhetően a nyomtatványokat általában meg tudjuk különböztetni. A szakértők képesek voltak felismerni egyes nyomdák elődeit, illetve utódait.
A mi esetünkben kiderült, a vizsolyi nyomda felszerelése Galgócból származik, viszont eredetileg a Bornemisza-féle semptei, illetve detrekői vár nyomdája volt. Halála után azt a galgóci Salm és Thurzó család vette át. A vizsolyi biblia nyomdásza, Mantskovits Bálint (eredeti neve: Farinola Bálint) a biblia magyar fordítását már 1580-ban kívánta kiadatni Bornemisza Péter evangélikus szuperintendenssel és íróval, aki Balassi Bálint nevelője volt.
A korabeli Magyarországon a 16. sz. második felében már 4-5 nyomda működött. Ezek akkoriban felekezeti elkötelezettségűek voltak. Egy részük főurak támogatását élvezte és így azok birtokközpontjában létesült, mások viszont városokban. A protestáns főúri nyomdák akkoriban a Nádasdy, Batthyány, Zrínyi családok pártfogásával működtek Sárváron, Kolozsvárott vagy egyebütt. Nem egyszer történt meg, hogy a pártfogó változásával a nyomdát más helyre kellett költöztetni. A városi nyomdák ennél állandóbbak voltak, nagyobb olvasóközönségre számíthattak.
A vizsolyi nyomda mellett Rákóczi Zsigmondnak Kassán is voltak raktárai, a Kovács utca környékén. A tokaji bort és egyéb termékeket Kassán keresztül szállították észak felé. Lengyelországból, krakkói nyomdákból viszont a nyomtatáshoz szükséges papírlapokat hozatták.
Összesen a vizsolyi nyomda 13 kiadványát ismerjük, melyeket 1589-1599 között adtak ki. A bibliával kapcsolatosan érdemes megemlíteni az egyik kiadványt, az Index Biblicust, azaz annak betűrendes név- és tárgymutatóját.
A Kassai Állami Tudományos Könyvtár (KÁTK) és a Vizsolyi Református Egyházközség a múlt évben indított egy közös projektet az Interreg V-A Szlovákia Magyarország Együttműködési Program Kisprojekt Alapból, melynek neve: A magyar kultúrtörténet egyedülálló darabja, a vizsolyi biblia Kassán is. Ennek jóváhagyása után, ez év szeptemberében a szerződés megkötése után, elindult a projekt megvalósítása, melynek keretében Kassán egy kiállítóhelyet alakítanak ki, ahol a Biblia egy eredeti példánya nyer elhelyezést. Helyet kapnak itt 16. századi nyomtatványok, bútorzat és tájékoztató panelek is.
A projekt annak köszönhetően keletkezett, hogy a KÁTK-ban két eredeti példány található. Az egyik egykori tulajdonosa a Kassai Királyi Jogakadémia volt. Lehetséges, hogy korábban a kassai jezsuita kollégium birtokolta. A másodikat a Kassai Felső-magyarországi Múzeum könyvtára őrizte. Az első példány szinte teljes, csak a címlap és a végén hozzávetőlegesen 56 lap hiányzik. A másik példány csonka. A teljes 2. és 3. rész hiányzik.
Szeghy András (Fotó: Balassa Zoltán)
Ami a korunkra megmaradt példányokat illeti, a szakértők becslése szerint, 50-60 példányról lehet szó. Már 1879-ben összeírták az összes példányt. Közzétették a Régi Magyar Könyvtár könyvészeti kézikönyvében. Akkor 27 példányról tudtak. Alaposabb kutatás és vizsgálat után, 1971-ben kiadták a Régi magyarországi nyomtatványok bibliográfiáját, mely szerint világszerte 53 példány található. Ebből szlovákiai intézményekben 14-et regisztráltak. Kassán akkor csak egy darabról tudtak.
Mivel az előadó korábbi feladata könyvtáruk 16. századi nyomtatványainak szakmai, bibliográfiai feldolgozása volt, így a náluk található két példányt is feldolgozta. Idén egy kis kutatást végzett, hogy voltaképpen Szlovákiában jelenleg hány példány található. Kiderült, a 14-ből jelenleg nyolcról tudnak. A fennmaradó hat példány vagy elveszett, vagy az egykori intézmény megszűnt, a mostani utód pedig mit sem tud róla. Esetleg nem maradt fenn az eredeti könyvtárjegyzék és az érintett könyvtárnak újból fel kell dolgoznia állományát.
Pozsonyban három intézmény őrzi e bibliákat.
A Szlovák Tudományos Akadémia központi könyvtárában kettőt és egy torzót. Régebben csak egy példányról tudtak. A Szlovák Nemzeti Levéltárban és az Egyetemi Könyvtárban egyet-egyet. Kassán régebben csak egyről tudtak. A jászói prépostsági könyvtárban is kellene lennie egy példánynak. Jelenleg azonban feldolgozás alatt áll. A turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárban három példányt őriznek. Ezek a Zay család könyvtárából származnak.
Az Eperjesi Állami Tudományos Könyvtárban is kellene lennie egynek, mint az Evangélikus Kollégium könyvtára jogutódjának, de nem lelik. Nem található az Evangélikus Püspökség eperjesi levéltárában sem, ahová az anyag egy része visszakerült. A gömöri evangélikus esperesség rozsnyói könyvtárának birtokában levő példány elveszett. A kisszebeni egykori városi múzeumban is fellelhető volt egy példány. A múzeum a 90-es évek elején szűnt meg, anyagát az eperjesi Tripolitana kerületi múzeumba szállították, de ott a bibliát nem találják. A kistapolcsányi kastély könyvtárában egy darab található. Szeghy a jövő évben kíván utánanézni a magyarországi, erdélyi, illetve másutt található példányoknak.
