A felvidéki magyarság civil életében a Csemadok az egyetlen, amely megélt hetven évet. Ez már történelem, s reméljük még sok kerek évfordulója lesz a következő nemzedékek jóvoltából. Igaz, hogy anno a kommunista rendszer hozta létre. Igaz, hogy intézményesített fő apparátusa anno Pozsonyban székházzal és az országban 90 fő irányításával működött. Mégis a megtartó erő az alapszervezeteknél az önkéntességben volt. Ebben a felvidéki magyarság élen járt – köszönhetően, először is elődeinknek, akik értéket mentettek, őriztek, átadtak.
Az egyéb civil szervezetek létrehozására csupán 1989 után volt lehetőség. Országszerte nagy lelkesedéssel, pályázati pénzek által indultak be, működtek évekig. Mert sajnos sem a vállalkozó szféra sem az önkormányzatok nem érezték magukénak a településükön szép eredményekkel beinduló akár Csemadok, akár más civil szervezetet, s nem támogatták működésüket sem. Tisztelet a kivételnek, de sok helyütt „vetélytársként” ellenfélnek tekintették.
2001 januárban, Párkányban is megalakult egy regionális jellegű civil szerveződés a Limes-Anavum Regionális Kulturális Társulás. Ennek apropóját az adta, hogy néprajzi, turisztikai, földrajzi és kulturális téren igen gazdag az Érsekújvári járás ezen része, így lehetne valamit többet is tenni, mint táncolni és dalolni, amit a Csemadok maximálisan felvállalt fesztiválok, versenyek formájában.
A belügyminisztériumban párkányi székhellyel bejegyzett 14 település által létrejött civil szervezet már az év tavaszán vezetőségével, 25 fiatallal kétnapos közösségfejlesztő tréninget szervezett. Majd esztergomi segítséggel féléves tanfolyamot indított Falusi turizmus címmel. Erre a programra kapcsolódva 2001 telén Elődeink nyomában Kisgyarmaton a helyiek jóvoltából beindították az egykori disznóölés, tollfosztás, húsvéti locsolás szokásainak életre keltését.
(Fotó: Limes-Anavum Regionális Kulturális Társulás archívuma)
2002-ben az első bentlakásos kézműves tábort szervezték meg Ipolyszalkán, 40 diákkal. Már ekkor létrejöttek határon túli kapcsolataik: az esztergomiakkal, a budapesti székhelyű Határmenti Együttműködések Fórumával, és más magyarországi intézménnyel. 2002-től konferencia sorozatot indítottak: falusi turizmus, vidékfejlesztés, európai útravaló, merre tart Szlovákia témákra – mindig a régió más településein az önkormányzatokkal, Csemadokosokkal közösen.
2003-ban e konferencia sorozatot már Párkányban folytatták, ahol a téma a Párkányi csata volt. S ekkor fogalmazódott meg egy Memorandum, melyben belefoglalták egy emlékmű létrehozását a csata emlékére.
Több éven keresztül ismert magyarországi történészek ismertették a regionális konferenciákon a csata történetét, és alapozta meg a társulás vezetősége az emlékmű állításának tervét Párkányban.
A hosszú kemény harc után, 2008 októberében a csata 320. évfordulóján sikerült (teljesen gyűjtés alapján) a 4,5 millió korona értékű bronz lovas szobrot felállítani a város központjában. A kétnapos rendezvény kísérőprogramja egy nemzetközi konferencia volt „A szabad Közép-Európa múltja és jövője” címmel.
Ezzel az emlékművel beindult egy lengyel – magyar élő kapcsolat varsóiakkal, a pozsonyi lengyel nagykövetség, a budapesti lengyel múzeum képviselőivel.
Ezen emlékmű után két évre állított a szervezet egy emlékkövet az Andrej Przewozník tragikusan elhunyt államtitkár emlékének, majd 2009-ben a lengyel menekültek emlékére állított emlékkő is a közös történelem emlékeit idézi. 2017-ben Esterházy János emlékköve került ebbe a parkba, amely a városnak egy történelmi emlékparkja lett. 2020-ban itt kapott helyet a Trianoni emlékkő, több helyi társulás megemlékezése keretében.
A lengyel-magyar kapcsolatokat éltető rendezvények kiállításokban, könyvbemutatókban, lengyel-magyar napok szervezésében valósultak meg, az utóbbi két évben pedig Esterházy Jánosról tartottunk megemlékezést.
A történelmi konferenciák iránti érdeklődés évről-évre fokozódott. Neves hazai és magyarországi történészek jeles évfordulókról tartanak előadásokat nemcsak a régió, de messzebbről érkező érdeklődők számára is.
2009-ben a társulás objektív okokból kapott más nevet: LIMES-ANAVUM Regionális Honismereti Társulás néven lett újra bejegyezve. Küldetése kibővült a honismereti jellegű tevékenységgel.
Szorgalmazta a helytörténeti kiadványokat, minden évben más településen tartotta az évértékelő gyűlését a kölcsönös megismerkedés céljával. Emléktáblát állítottak néhai Csókás Ferencnek Bényben. Öt évig diákok részvételével Szülőföldem szeretlek honismereti vetélkedőt szerveztek. Létrehozták a Párkány Környéki Értéktár Bizottságot, s értékes munkát végeztek a Garam Kollégium kutatásában.
Szakmai konferencia Párkányban (Fotó: Limes-Anavum Regionális Kulturális Társulás archívuma)
Egy aktív, hadi sírkutató tag jóvoltából a társulás felvállalta, és beindította a Doni katasztrófa emlékére való megemlékezést. Minden év januárjában más-más helyszínnel regionális megemlékezéseket tartottak a helyi emlékműveknél: Párkányban, Muzslán, Szőgyénben.
A társulás Kárpát-medencei magyarsággal való kapcsolata egyre nőtt. Elnöke tíz éven át részt vett a Civil Akadémia, a Honismereti Szövetség, a Magyarságért Baráti Kör (Monostorapáti), nemzetközi találkozóin.
A HISTORIA ECCLESIASTICA HUNGARICA ALAPÍTVÁNY-nyal (HEH) való jó együttműködés eredménye, hogy közreműködésükkel az általuk megjelentett, bennünket is érintő könyvek bemutatóját szervezték meg Muzslán, Pozsonyban, Párkányban.
2011-től megtisztelő felkérésnek eleget téve lett a SZAKC tagszervezete a társulás, mely által állandó kapcsolatot tart, és részt vesz a Szövetség szervezői munkájában, találkozóin, s így a felvidéki civil szféra vérkeringésébe is bekerült.
Dióhéjban összefoglalva: a civil szervezet a húsz év alatt jelentős közéleti szerepet vállalt. Elsősorban Párkány város életében, melyet hivatalos részről a mai napig nem méltányolt senki. Viszont a város éppen a történelmi park létrejöttének köszönhetően, – a fürdő turizmus által is – nagy figyelmet kap, legfőképpen a lengyel turisták látogatása által.
(Fotó: Limes-Anavum Regionális Kulturális Társulás archívuma)
Nehezebb volt hathatós eredményt elérni a város környékéhez tartozó 22 településen. A 200 – 1500 lakosságú települések, az elmúlt 50-60 év alatti egyéb létkérdést megoldó gondjaikkal (iskola, óvoda, templom) nehezen értik meg, és ismerik fel a civil világ lehetőségeit, s főleg az önkéntesség áldozatos, de nagy értéket hordozó előnyeit.
A társulás szervezeti része igen laza módon működött, nem volt a tagsági díjjal igazoló erkölcsi kötelesség, de azért napjainkig van egy állandó érdeklődő mag 20-30 fős tagsággal. Természetesen a rendezvények, konferenciák 50-200 érdeklődőt is olykor megmozgattak. Az állami támogatás és iroda nélküli működés ellenére a húszéves tevékenységgel értéket teremtett, mentett a régióban.
Főleg magyarországi támogatásokból (BGA) szervezte, rendezte az eseményeket, és egy vállalkozó, a CONVERTIS üzem évi szerény támogatásával. S természetesen a rendezvényeken közreműködő helyi diákok, felnőttek, amatőr csoportok áldozatkész hozzáállásával. Mindezért, s az önkéntes tevékenységért köszönet és tisztelet nekik.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
